A fiatalabbak aligha találják ki, hogy mi is ez a herkentyű. Elárulom. Valamikor a posta és a Matáv telefonszerelői ezzel jártak  hibaelhárításra. Tessék elképzelni, hogy létezett egy szám, emlékeim szerint a 03 amit tárcsázáskor azonnal felvettek. Aznap, de legkésőbb 24 órán belül már is jöttek a szerelők. Mivel a vonalszakadás volt a leggyakoribb gond először a kapualjakban lévő elosztódobozokban babráltak. Bármelyik vonalra rákapcsolódhattak ezzel a csodakagylóval. S rendesen telefonálhattak. Persze a mi költségünkre, de ki bánt amikor percenként hatvan fillér volt a tarifa. Nos, sokan el ne áruljam kiknek volt mér ilyenjük.  Ezzel ugyanis mint a mostani mobillal bárhonnan lehetett telefonálni.  Mondjuk ha bementem egy épületbe rögtön megtalálhattam az elosztó dobozt, rajta a Magyar Posta tulajdona táblával. Táré váré voltak. Aki ügyes volt így amikor már crossbaros vonalak is léteztek az egész világot elérhette.

 Persze az állambiztonságiaknak is volt ilyen telefonjuk. Éltek is vele . Vissza is. Követéskor, lehallgatáskor ennél gyorsabb megoldás nem is létezett. Sőt mint postások akár poloskákat is kihelyezhettek a lakásokba. Úgy, hogy minden rádiófrekvencia nélkül a távbeszélő hálózathoz csatlakoztatták.

Most lesz is erről egy írásom az Északban, ami hamarosan megjelenik. Egy idős postás, hálózati szerelő meséli el azokat az élményeit amelyeket megélt. Ott a vezetékek mentén.