Két, három nap és itt a világvége. Megjósolták, nem először. Talán 1962 február ötödikére is ígértek egyet. Az annyira tutinak látszott, hogy még a pártállami média is cáfolta. Na erre már mindenki megijedt. Aztán igazuk lett, nem történt semmi.
Most viszont tényleg itt a vég. Sose gondoltam volna, hogy hazai viszonylatban Marton és Kerényi színházi főrendezőket is megelőzöm az első számú közellenség kategóriájában. Nem lennék őszinte, ha azt írnám, hogy büszke vagyok magamra. Röstellem, azt amit nem követtem el.
Ma már világos, hogy egy tervszerű provokáció részese lettem. Nem is csoda, mivel az elmúlt három hétben háromszor is foglalkoztam a portálomon a miskolci közterület felügyelettel.
Utólag okos a paraszt, frászt kellett volna nekem ezen rugózni. Bár az ott dolgozók tudják, miért is tettem. Miskolciként azt tapasztaltam, azt hallottam, hogy a gyakori túlkapások a tisztes városvezetés nimbuszát erodálják. Innentől semmi kommentár. Tegye az igazságszolgáltatás a dolgát!
Itt jelzem, hogy erre a hétre nem ezzel a meglepetéssel készültem. Hírverést szerettem, volna a legújabb könyvemnek. S mit ad Isten, a verést én kaptam. Még hírekkel is párosították. Hiszen nincs is olyan magára valamit is adó országos média, ahol nem rajzolták meg a sátáni profilomat.
Megjelent a legújabb könyvem , aminek a címe mostanra nagyon aktuálissá érett – Egy malomban örülünk. A Géniusz könyváruházban már kapható. A kiadó ismét az AB OVO.
Most még arra lennék kíváncsi, hogy ez köröttem kerekedett szomorú sztori mennyiben befolyásolja majd a könyvem iránti érdeklődést. Javít e vagy ront rajta, ez a nagy kérdés.
Akit érdekel számla ellenében nálam is megveheti – 20 2192391 – s ha tehetem karácsony előtt még egy dedikálást is vállalok. A műben a szokásos Északban megjelent írásaimból válogatott a szerkesztő. Illetve mos több olyan is van benne, amely korábban még sehol nem volt olvasható. Például a Lefokozta – című, amely, hogy hogy nem beteljesedett. Akinek van mondanivalója, s kibeszélné még – írjon – info@szantograf.hu.
