Budapesten a Józsefváros egyik kereskedésében úgy gondoltam elkérem a vásárlók könyvét. A korábban kedves kínai éktelen haragra gerjedt.Nincs, nincs – szajkózta. Bezzeg én ránézésre megleltem. Kikapta a kezemből majd egy ollóval össze szurkálta majd elhajította. Végül is szerencsém volt , akár belém is bökhette volna. A szomszédos kereskedők ilyenkor tudják a szokást. Rögtön zárnak, roló le és kussolnak. Mihelyst kijön a rendőrség vagy a piacfelügyelőség ők nem láttak, nem hallottak semmit. Összetartó népség. A rendőrség – ha éppen feljelentéssel élnék – felrendel a fővárosba majd 30 nap elteltével bizonyíték hiányában zárja az ügyet. Az a vietnami kereskedő aki készségesen átadta a vásárlók könyvét nem bírta visszatartani a kacagását. Mutatta van három is melyiket szeretném. Aki meg bemerészel vésni valamit rögtön kitépi és előtted gyúrja apró galacsinná. Akár oda is adja emlékbe. Ez a Józsefváros. Az ősi, keleti kereskedelmi kultúra fellegvára. 
No, perszer Miskolcon sem rózsásabb a helyzet. Éppen ma vettem észre, hogy a múlt héten fóliázott telefonom a felrakáskor keletkezett apró hólyagnál repedezik. Udvarias panaszt teszek abban a reményben, hogy mint mások is megesett tesznek rá egy másikat. Elvégre három nap alatt csak nem mehet tönkre ennyire. A kedves hölgy, aki a múlt héten még tényleg az is volt gondolkodóba esett. Hát ha nincs blokk akkor nem segíthet. Mielőtt a blokk is előkerült volna újabb kifogással élt – nekik ilyen soha se volt, ezt nem ők adták el. Persze ha veszek másikat akkor azonnal lesz. A két hölgy , a fekete és a szőke túlerőben próbáltak meggyőzni, hogy ők mindent rendbe csináltak, semmi hólyag nem volt és messziről virít, hogy ez össze lett törve. Ami azért abszurd mert a hajszálrepedés éppen a kamera és a hangszóró lyuk körül meredezett. Nincs mese – van sapka nincs sapka – én kisokos – máshol tényleg nincs még – ismét vettem ugyanolyan fóliát. Megértettem, hogy idomítva vannak, elmondásuk szerint a főnök minden ilyen reklamációt velük fizetett meg. Tehát jobb ha én fizetek kétszer. Ilyenkor le kell vezetni a mérget, nyugodtan, tapintatosan és megírtam a sirámomat a vásárlók könyvébe. Itt ebben az elegáns miskolci főutcai új üzletben azonnal adták a valamikori panaszkönyvet. Még tollat is kaptam mellé. Elsírtam a lényeget, hogy itt működik a kettőt fizet egyet kap akció, s szeretném ha végül előhalászott blokkom után helyreállítanák a helyes cserearányt. Akár úgy is, hogy nem a kedves szolgálatkész hölgyek bukszája bánja az igazságtételt. Kaptam egy példányt a beírásból, eltettem és várok. Állítólag az átkosban egy példányt beküldtek a tanács kereskedelmi osztályára ahol mindenre reagáltak. Volt rá idejük, meg fizettek is érte. Fogalmam sincs, hogy mi lesz. A hölgyek szerint írásban válaszolnak. És akkor mi lesz…???? Kérdezném.
