Ez egy különleges fotó, s hogy, hogy nem most leltem rá. Elég volt rápillantanom a kétszínű dzsekimre és már is minden eszembe jutott. A kép a hetvenes években készülhetett a Német Szövetségi Köztársaságban egy amerikai katonai parkolóban. Ha jól megnéznék a mell részén van egy nagy zsírfolt. Hogy miként került oda azt most akkor is felidézem ha akarják ha nem .
Mielőtt kiutaztam volna a sógorommal felmentünk Pestre, hogy megkérjem a sürgősségi beutazó vízumot. Abban az időben nem volt még olyan, hogy gondolok egyet és három óra múlva Párizsban landolok. Szóval sikerült az expressz vízum megszerzése, ennek örömére meghívtam a sógoromat egy ebédre az akkori legpatinásabb étterembe, a Nemzeti Szállóba. Ez talán máig is megvolna a Blaha Lujza tér sarkában. Akkor még ez a Lenin körút névre hallgatott. A hotelt Kolozs Jenő a drága nagybácsikám igazgatta így bejáratos volt ebben a luxusban. Ahol Bessenyei Ferenc és Sinkovits Imre színészóriások is gyakran megfordultak. A szemközti Hírlapkiadó Vállalat vezérkara is folyamatosan ott tanyázott. Sógorommal Jánossal ebben a hasított bőr egyforma dzsekiben feszítettünk. Büszkén. Nem volt olcsó darab.
Étlap nélkül a főúr javaslatára kiválasztottuk a szaftos pörköltöt nokedlival és talán a harmadik nyelet után olyan történt ami nem szokványos egy ilyen helyen. Ahol a felszolgálók hangtalanul siklanak az asztalok körül, s hárman nézik, rendben van e minden. Én aki otthonosan a galuskát kanalazom most a késsel villával birkóztam. Ne, hogy már szó érje a ház elejét, s a bácsikámnak leparasztozzanak. S akkor az ezüst eszcájg csoda kése megadta magát, enyhe nyomásra kétfelé vált. A fogója a kezemben maradt – látta mindenki – és a vágóéle dupla szaltóval fröcskölte a paprikás szaftot. A legnagyobb bosszúságomra János dzseki sértetlen maradt. Ám az enyém nem úszta meg szárazon. A főúr azonnal lekapta róla, beszaladt vele a konyhára ahol a zsíros csutakkal próbálták megtakarítani, éppen a világosabb felületet. Rögtön katonásan terepszínű lett. Kérésemre azonnal megalkották a jegyzőkönyvet, amiben leírták, vétlen voltam, a késük rossz volt. Kár, hogy abban az időben még nem volt mobil telefonfotózás. A lényeg, elismerték a felelősséget és bevállalták a tisztítás költségét. Majd a patyolat készített egy szakvéleményt, miszerint a hasított bőrről nem képesek eltüntetni a foltot. A szálloda kérte a dzseki blokkját ami csak megkerült, persze az új áráról. Természetesen az étterem vendégei voltunk. Mindent rendeztek.
Ezek után Jenő bácsikámnak – aki éppen aznap szabadnapos volt – már csak egy kérése maradt, ha nem muszáj kerüljem el a Nemzetit. Majd halkan megjegyezte, miként lehet az, hogy bárhová megyek velem mindig történik valami… Tök igaza volt. Egyébként van benne igazság. Így bárhová is betértem elsőre mindenütt bevizsgáltam a kést. Mégis a Balatonfüredi Anna szállóban is pórul jártam. Ott a fonott fotel csuklott össze alattam, noha 30 kilóval sudárabb voltam. Esés közben kitárt karral zuhantam hátra. Így a mellettem ülőt is sikerült a földre vinnem. Azóta se jártam ott, pedig nagyon kedvesek voltak – a számlát már ki se merték hozni.
