Diplomás palacsinta szakértő lennék – van ahol a pudingost kesben kell pengetni – mi a közös a sarokházban és a hortobágyiban – ez a desszert a javából

Palacsintából jó vagyok. Noha nem kellene, ez az a desszert amire sosem tudok nemet mondani. S ha már kínálják , az átlagosból négy hat nyugodtan jöhet akármilyen komoly étkezés után.  Csokis, lekváros, túrós, almás fahéjas, pudingos legyen az bármilyen nem  válogatok. Igazából a hortobágyi húsos sós palacsinta is a kedvenceim között szerepel.

Mivel fiatalabb éveimben minden vakációmat a balatoni vendéglátóiparban töltöttem, kemény szorgos munkával van némi rálátásom az ágazat minden trükkjére. Aki még nem tudja a hortobágyi palacsinta nem sokban különbözik a sarokház nevű tortaszelettől. Csak emlékeztetőül, ezt a finomságot sosem kínálják tortaként. Ugyanis ennek az a lényege, hogy a kiszáradófélben leledző szeletet masszív tejszínhabbal borítják, vakolják így biztosan vendégre talál. Nos, a hortobágyi is ilyen kreáció. Amikor bőven marad pörkölt és egyéb zsírós hús a konyhán, ledarálják, s egy kis tejfölös szafttal beletömik a sós palacsintába. Nagyon szeretem, annak ellenére, hogy tudom mit eszem, ha ezt rendeltem.

Egyébként a fővárosi Arénában van egy szuper palacsintázó. Ha már ott vagyok ki nem hagynám. Felsorolni is hosszú milyen nagy a választékuk. Most éppen a fahéjas vanília pudingosat választottam. Jó érzékkel.  Figyelem, talán a bevásárlóközpont egyetlen helye, ahol ki tudja miért ódzkodnak a bankkártyától. Csak készpénzt fogadnak el.  Kis betűkkel egy apró táblán előre kiírják, de amikor palacsintát látok akkor mellőzöm a kultúrát, nem olvasgatok. Mint sokan mások akik megdöbbentek amikor szaladniuk kellett a bankautomatához. Kérdeztem, s mi az oka, hogy nem haladnak a fejlődéssel – válasz csak. A főnök nem szereti ha a pénzét a bank forgatja.

Na, mindegy, a lényeg, hogy a palacsintájuk kifogástalan. S óriási. Kétemberes.