Kivel, ha nem velem esett volna meg ez is.
Mindig ott vagyok, ahol nem kellene. Most is ez történt. Két kedvencem közül mindig az Aldiban kezdem a bóklászást a Kiss Ernő utcában. Alig harminc percen belül összeválogattam mindazt, amire tutira semmi szükségünk.Ám ilyenkor illő valami csekélységet ajándékozni. Hátha én is kapok valamit. Szóval pontosan 12 óra előtt négy perccel átmentem az Aldihoz, ahol általában ingyen dobozt is adnak. Háromszor futottam neki a fotócellás bejáratnak, s már úgy éreztem, annyira jelentéktelen vagyok, hogy a kamerák se észlelnek. Csak akkor higgadtam le, amikor még húszan próbálkoztak utánam, hasonló sikertelenséggel.
Végül kikiabált a zord biztonsági őr jelezve a déli harangszóra zárnak. Kérdeztem, hol van ez kiírva. Válasz a bejáratnál jobbra. Egy tucatnyian néztük át az üvegfalat, míg közös határozatban kimondtuk ott bizony semmi ilyen nincs. Az őr is kijött, rezignáltan megállapította, igazunk van. Ám szerinte ott volt és kész. Vita lezárva. No, meg egyébként is karácsony van, menjen mindenki haza békességgel, szeretettben. Mi mást tehettünk megfogadtuk a jó tanácsát. Noha mindannyian tudtuk, a blokkon is az szerepelt, ma bizony kettőig várják a vásárlókat. Ezt írták az Aldiban.
Nos, milyen ember, aki nem érti meg, hogy az eladóknak is ünnep van, nekik is sietniük kell haza a családhoz. Jól is tették, hogy bezártak, aki már ilyenkor szeretne shoppingolni az megérdemli, hogy kizárják. Szívemben semmi harag, a méregtől duzzadó, harcias biztonsági őr a vállára vetett hátizsákkal úgy rohant ki a boltból, mint aki lekési a vonatot. Még azt se tudtuk neki oda kiabálni, hogy neki is áldott békés karácsonyt! Pedig nagyon szerettük volna…
