Az Izraeli Védelmi Erők folytatja a női katonák páncélos hadtestekbe történő integrálásának következő szakaszát, mivel Aviv Kochavi vezérkari főnök potenciált lát benne, közölte az izraeli hadsereg vasárnap reggel.
Az izraeli hadsereg 2018 júniusában bejelentette, hogy sikerrel végződött a nők harckocsis kiképzésére irányuló kísérleti program. A programot a résztvevők kétharmada (15-ből 10) teljesítette, köztük négyen harckocsi-parancsnokokká váltak. A katonaság azonban 2019 áprilisában bejelentette, hogy leállítja a kezdeményezést, mely kemény kritikákat és két petíció benyújtását eredményezte a Legfelsőbb Bíróságnak.
Az izraeli hadsereg szóvivője, Hidai Zilberman dandártábornok vasárnap kijelentette, hogy a hadsereg továbbra is vizsgálja annak lehetőségét, hogy a nők tankokban szolgálhassanak az ország határai mentén.
A hadsereg szerint Kochavi, a vezérkar és a páncélos hadtestek vezető tisztjeivel komoly megbeszéléseket folytatott a kérdésben. A megbeszélések részét képeztét a kísérleti program eredményeinek alapos tisztázása és a hadsereg más harci szerepköreiben szolgáló nők orvosi adatainak elemzése.
A megbeszéléseket követően Kochavi úgy döntött, hogy míg a kísérleti program megmutatta, hogy valódi potenciált rejt a nők páncélos hadtestekbe való integrálása, több hiányosságra is fény derült, többek között a gránátok betöltésének nehézsége.
„A hosszú távú döntés meghozatala érdekében a vezérkari főnök úgy döntött, hogy fontos folytatni a következő szakasszal a nők páncélozott testületbe való beilleszkedésének vizsgálatát,” mondta a katonaság.
Zilberman szerint a program következő lépése, ideértve a toborzást, idén kezdődik, és az eredmények 1,5 év múlva várhatók.
„Sokat tettünk a nők hadseregbe történő integrálásáért, de még hosszú út áll előttünk,” mondta Zilberman. „Minden olyan helyre, ahol a nők beilleszkedhetnek és sikeresek lehetnek, be fognak kerülni.”
A kísérleti program következő szakaszában, amely legalább kétszer akkora, mint az előző, a katonaság növeli a programban részt venni kívánó nők testmagasságának és súlyának kritériumait, és meghosszabbítja az operatív küldetésük hosszát a határok mentén.
„A bizonyos fizikai kritériumokkal – súly és magasság – bizonyosodnak meg arról, hogy fizikailag képesek legyenek emelni és vinni [a lövedékeket és egyéb felszereléseket], és elvégezni a szükséges feladatokat, amit egy harckocsi legénységi tagjától megkövetelnek.”
Ez egyrészt biztosítja, hogy az újoncok képesek legyenek teljes körűen elvégezni a küldetéseket, és megelőzzék a sérüléseket.
A toborzottak a hadsereg páncélos hadtestének Negev-sivatagban lévő Shizafon kiképző bázisára kerülnek, és be fogják vonni őket a harci feladatokba is délen, erre korábban nem volt példa.
A kísérleti program első szakaszában a női katonák csak mint kiképzők szolgálhattak a harckocsikban, küldetésekben nem vehettek részt.
A hadsereg szóvivője hangsúlyozta, hogy a hadsereg többi páncélos dandárjaival ellentétben a női csapatokat nem vetik be ellenséges területen.
A kiképzéshez a hadsereg Merkava Mark IV tankjait fogják használni.
A kiképzési időszak és az operatív tevékenységek végén újabb értékelést tartanak, és eldöntik, hogy folytatják-e vagy sem.
„A nők hozzájárulása az izraeli hadsereghez rendkívül jelentős és továbbra is rendkívül jelentős lesz,” nyilatkozta a katonaság. „A nők bevonása az izraeli hadseregbe – ideértve az operatív tevékenységeket is – fontos és igényelt, mindamellett szükséges az egyes pozíciókra vonatkozó szakmai követelmények fenntartása.”
A hadsereg nemi integrációs politikája gyakran kritikák kereszttüzébe kerül. Ellenzői veszélyes társadalmi kísérletnek tekintik a kezdeményezést nemzetbiztonság következményekre hivatkozva, míg védői inkább egy régóta szükséges intézkedésként hirdetik, amelyet már sok nyugati országban végrehajtottak.
Az ellenzők szerint a harci katonákra vonatkozó bizonyos követelményeket enyhítették a nők számára, ami a hatékonyság feláldozásának jele.
