Jogos volt a reklamáció. Néhányan felvetették, ideje lenne a portált frissiteni. Mentségemre szóljon, hogy még mindig a saját sebeimet kell nyalogatnom. Olyan bulldog tipus vagyok, mindig találok magamnak olyan ügyet, amelyet nehezen engedek el. Öregségemre se tanultam meg, hogy az igazság odaát van. Ez nem más mint a halál. Ott aztán nincs fellebezés , VIP lista , s a panaszirodák is tehetetlenek, ha a kaszás becsenget.
Viszont amíg nem kopogtat addig kitelik az időmből, hogy bizonyos eljárási ügyekben szőnyegbombázzam az illetékeseket. S teszteljem az igazságszolgáltatást, s annak minden útvesztőjét. Mindent nem akarok kifecsegni, az összes lapomat nem terítem ki, de a lényeget elárulom. Mondjuk ha bárki tesz egy hivatalos bejelentés, szóban írásban, levélben, elektronikus úton a fővárosi vagy az országos hivatalba, a következő történik. Komikus, de ez a valóság. A levelet visszaküldik annak aki az ügyet elsunnyogja, az kapja meg jelentéstételre, aki legalább derékig benne van a slamasztikában, s minden erejével el akarja kenni az általa okozott törvénytelenséget.
Van benne logika. Annak ellenére, hogy ott fent a magasban is mindenki tudja, hogy a megtévedt ,a megvezetett tisztviselő, közszolga úgy is mindent rendben talál. Majd vissza lehet írni, hogy a panaszát csak ügyfélkapun, ilyen meg olyan rendszeren keresztül fogadhatjuk be, egyébként is únjuk a folyamatos sírámait, ezért a levelét már egyenesen az irattári darálóba továbbítottuk. Ez mondjuk esetemben négy éve megy, s ha minden rendben lesz életem végéig számíthatok erre a szakszerű ügyintézésre. Most mindennél fontosabb a túlélés, az győz aki a másik búcsúztatásán könnyezik majd.
S akkor lássunk munkához – történt e valami a régióban, ami az Olvasóimat érdekelheti. Igen, megesett néhány ilyen .
