A te választásod kampány beindítását kezdeményezte hét civil szervezet: Az aHang, a Civil Kollégium Alapítvány, a Közösségfejlesztők Egyesülete, a Nyomtass TEIS, az Idetartozunk Egyesület a Phiren Amenca és a Dzsaj Bhím Triratna Buddhista Közösség. A többé-kevésbé eltérő szemléletek, praxisok, mikro politikák jegyében fáradozó alakulatok népes összefogását egy közös és fontos társadalmi cél teszi jelentőssé. A közéleti tevékenységük során szerzett adatokból, a terepgyakorlatok tapasztalataiból arra a következtetésre jutottak, hogy bizonyos társadalmi csoportokban egyre csekélyebb a választási hajlandóság, nem felismert a szavazás mikéntje és tétje. A hazai fiatal felnőttek, a női szavazók és a romák körében azonosították elsősorban a jelenséget.
A szavazással kapcsolatos tudnivalókat az említett célcsoportok minél szélesebb körében megismertetni kívánó, illetve a részvételre ösztönző pártfüggetlen kampányt a National Democratic Institute (NDI) magyarországi szervezete, az egyebek közt az átláthatóság, civil részvételiség, demokratikus intézmények támogatására társadalmi projekteket szervező intézet, az NDI Hungary Nonprofit Kft. koordinálja és menedzseli.
Célja eléréséhez az NDI úgy döntött, mindenekelőtt tudományosan térképezi fel a problématerületet. Átfogó közvélemény-kutatást végeztetett a 21 Kutatóközpont és Binda Consulting International bevonásával. A három célcsoportban fókuszcsoportos (40-40 fő) vizsgálatokat és 1000-1000 fős reprezentatív kérdőíves kutatást (romáknál személyes, nőknél telefonos, fiataloknál online lekérdezéssel) folytattak idén januárban és februárban. A válaszok számos előfeltevést igazoltak, illetve új mozzanatokat is feltártak. Mivel a beérkezett eredmények az NDI számára is pontosabb képet adtak, ez alapján célzottabb tájékoztatási módokat, pontosabban megformált üzeneteket dolgozhattak ki. Körvonalazódott, hogy milyen motivációkkal növelhető a választási tudatosság és részvétel mértéke.
Szükségesnek tartják ezt azért, mert a megkérdezettek elbeszéléseiből az derült ki, hogy politikai aktivitásuk és képviseletük nem megfelelő. Ez pedig egy exponenciálisan bekövetkező lecsúszás, fokozódó elszigetelődés és elfordulás veszélyét rejti magában. Így a szervezett elsődleges célja, hogy ezek – az egymást is átfedő – csoportok az eddiginél jobban bevonódjanak a politikába, menjenek el szavazni. Ezzel kapcsolatban tudatosítani kívánják a megszólítottakban, hogy meglátásaik, céljaik, felvetéseik csak így épülhetnek be a politikai rendszer működésébe.
Konkrét stratégiák
Fontos, hogy a hazai fiatal felnőttek, a női szavazók és a romák olyan ügyek mellett szálljanak síkra, olyan kérdéseket segítsenek tematizálni, amelyek csoportjuk körében jellemzőek és fontosak. A politikai részvétel hatékonysága csak tájékozódással érhető el. Szükséges megkeresni azokat a szereplőket, akik az adott csoport specifikus problémáit felvállalják, hiteles és eredményes ügyvivőként járnak el. Ennek értelmében egy választási szituációban a szóban forgó kérdésekről megnyilvánuló, vagy azokat felkarolni hajlandó pártok és képviselők megtalálása lehet az első fontos eredmény. Az ő fokozott támogatásuk üzenetértékkel bírhat, és a programjukban szereplő, vonatkozó ügyeknek is segíthet súlyt adni a társadalmi nyilvánosságban. Éppen ezért a választás a legjobb eszköz arra, hogy a speciális problémák – ha áttételesen is – bekerülhessenek a köztudatba, megvitathatóak legyenek. A mellettük elkötelezett politikai szereplők parlamenti döntéshozói szerepbe juttatása tehát már félsiker. A szavazástól való távolmaradás ennek lehetőségét eleve kizárja.
A célcsoporti érdekeket és értékeket hordozó indulók bekerülésével az országgyűlés tematikája is gazdagodhat a korábban margóra szorított ügyekkel. Emellett a demokratikus képviseleti rendszerekben minél nagyobb részvételi aránnyal választanak parlamentet és kormányt az emberek, annál legitimebbnek tekinthető az ország ügyeinek vitelével megbízott törvényhozó és végrehajtó testület, továbbá a felvállalt ügyekért is jelentősebb elszámolási felelősséggel tartozik. Másrészt minél színesebb, minél szélesebb társadalmi spektrumról érkezik a tényleges választóközönség, annál jobban lehet képes az egész lakosságot reprezentálni a megválasztott politikusi kör, annál hívebben képezheti le a sokféle élet és gondolkodás prioritásainak megannyi árnyalatát.
Milyenek vagyunk itthon fiatalok, nők és romák – választás előtt?
Összefoglaló az NDI edukációs kampányához
A National Democratic Institute (NDI) magyarországi szervezete, az NDI Hungary Nonprofit Kft. hét civil partnerrel együttműködve a szavazással kapcsolatos tudnivalókat minél szélesebb körben megismertetni kívánó, illetve a részvételre ösztönző kampányt indít, melynek pártfüggetlen társadalmi célja a hazai fiatalok, kisebbségek és a női szavazók tájékoztatása a választás fontosságáról és technikai menetéről. Az egyebek közt az átláthatóság, civil részvételiség, demokratikus intézmények támogatására társadalmi projekteket szervező intézet magyarországi irodája menedzseli a napokban elindult „A te választásod” kampányt. Három legfőbb célcsoportként a fiatal felnőtteket, a nőket és a romákat jelölték meg, mint akiknek politikai aktivitása és képviselete hagy némi kívánnivalót maga után. A szervezett kitűzött célja, hogy ezek az egymást is átfedő csoportok az eddiginél jobban bevonódjanak a politikába, amihez aktuálisan közülük minél többen lehetőleg határozzák is el a szavazáson való részvételt. Ez ahhoz is indítólökést jelenthet, hogy a számukra fontos kérdésekben meglátásaik, céljaik, felvetéseik idővel egyre inkább beépülhessenek a politikai rendszer működésébe.
Az aHang, a Civil Kollégium Alapítvány, a Közösségfejlesztők Egyesülete, a Nyomtass TEIS, az Idetartozunk Egyesület, a Phiren Amenca, a Dzsaj Bhím Triratna Buddhista Közösség összefogása az NDI koordinációs munkájában realizálódva a konkrét kampányfeladatok megvalósításán túl egyéb társadalmi hozadékokkal is kecsegtet. A közös szándék ugyanis megerősíti, tartalmasabbá teszi az egyes szervezetek viszonyát, és segít abban is, hogy a saját hálózati kapcsolataik mozgósításával a megjelölt szegmensek minél több tagjához juthassanak el. A csoportosuláshoz, amely – egyebek mellett – A te választásod kampányban önmagát is megmutatja, további – a megfogalmazott szándékokkal azonosulni tudó – országos szerveződések és helyi alakulatok is csatlakozhatnak. Az aktorok között létrejövő diskurzusban vertikálisan és horizontálisan közvetített információk, tudások, tapasztalatok pedig szükségszerűen árnyalják, gazdagítják a résztvevő entitások viszonyulásait, és megteremtik a több csatornán érkező visszacsatolások lehetőségeit is.
Célja eléréséhez az NDI úgy döntött, mindenekelőtt tudományosan térképezi fel a problématerületet, amihez előzetes átfogó véleménykutatást rendelt meg a 21 Kutatóközponttól és Binda Consulting Internationaltól. A három célcsoportról 40-40 fős fókuszcsoportos vizsgálatokat és 1000-1000 fős reprezentatív kérdőíves kutatást (romáknál személyes, nőknél telefonos, fiataloknál online lekérdezéssel) folytattak idén januárban és februárban. A kapott eredmények birtokában az NDI bízik abban, hogy a célcsoportok jobb megismerésére építő célzott tájékoztatással, motivációval növelhető lehet a választási tudatosság és részvétel mértéke, ami hosszabb távon szaporíthatja a közpolitikába beleszólni kívánó emberek számát. A kutatások számos előfeltevést igazoltak, ám ezen túlmenően egy rendkívül tanulságos és friss képet is felrajzoltak a vizsgált csoportokról.
Fiatal felnőttek világképe
Egyik kutya, másik eb
A nagykorú magyar fiatalok legtöbbjét antipolitikai attitűd jellemzi. E területen egy konfliktusokkal és korrupcióval teli világot látnak maguk előtt. Fiatal politikai szereplőt nemigen tudtak megnevezni, általában hiányzónak is gondolják a korosztályukat és az érdekképviseletüket a politikából. A saját fiatalságából programot vagy jól fizető állást csináló személyeket felismerik, de nem tudják igazán komolyan venni. A demokrácia fogalma kapcsán jelentős szakadékot látnak a tankönyvi tételek és az észlelt valóság között. Oldaltól függetlenül a hazai politikusok hajtóerejeként leginkább az egyéni profitmaximalizálás stratégiáját látják. Az ellenzéki és civil szereplők iránt nagyobb a bizalmuk, de a köztéri részvételi (pl. tiltakozási) formáknak nem sok értelmét és hatását látják. (Például: „az sosem hozott eredményt, hogy kimegyünk és vandálkodunk”, „tüntetéseken annak lesz igaza, aki a leghangosabb, ami nem normális”.)
Médiahasználat
A határozottan apolitikus és félrevonuló csoportjuk mellett a politika iránt mérsékelten azért érdeklődő csoportjuk is meglehetősen esetlegesen tájékozódik a politika híreiről. Mint fogalmaznak: „A laptop feldobja, amint felmegyek az internetre”, „a hírgyűjtő algoritmus címeibe akad bele a szemem”. Kétharmaduk legfeljebb 10 percet tölt el ezekkel a tartalmakkal naponta, de szinte sosem keres hozzájuk további információt. Vezető médiumuk a közösségi média, azon belül a Facebook (legalább 1 óráig), sokkal kevésbé az Instagram, viszont gyakori YouTube-fogyasztókról beszélhetünk. Másodlagosan az online sajtót olvassák – számszerűen nagyobbára a kormányfüggetlen hírportálokat, de egy kisebb csoportjuk szükségesnek tartja a kormánypárti narratívát is megismerni. Az utóbbinak médiumai legtöbbük szerint „állami irányítás alatt” állnak, ezzel együtt számottevő az a vélekedés is, hogy azok mondandója is kell, hogy „jobban összeálljon a kép a valóságról”.
Egyéni kilátások
A megkérdezettek több mint háromnegyede borúsan látja Magyarország politikai irányát. Problématérképük előkelő helyein a gazdasági/egzisztenciális kérdések, az egészségügy helyzete, valamint a demokratikus jogállam állapota találhatók. A legnagyobb nehézségeket a lakhatás terén látják, a legtöbb könnyebbséget – szüleikkel összevetve – a kulturális lehetőségekben érzékelik. Fiatal felnőttjeink enyhe többsége átlagosnak ítéli az anyagi helyzetét, míg 40 %-nyian épp, hogy kijönnek a jövedelmükből. 43-44 % ítéli úgy, hogy a háztartás, amiben él, bevételeiből egy keveset meg tud takarítani. A mostani 18–35 éves korosztály 58 %-a már szavazott 4 éve, 19 %-uk nem, míg a fennmaradó 23 % idén lesz potenciálisan első szavazó. Azonban mindannyiuk közül csak 54 % ígérte, hogy most áprilisban ott lesz az urnáknál.
Az ún. „mozgósítható” választók
A fentiekben legutolsóként idézett számadat a megkérdezett célcsoportok egyik olyan szegmensét mutatta meg, amelyet választási részvételre „mozgósíthatónak” neveznek az elvégzett vizsgálatok. Szavazásuk erősen kérdéses, ezért ők lehetnek leginkább megszólíthatók motiváló üzenetekkel. Ezen kört általában tehetetlenségérzet és politikaellenesség jellemzi, ám minél hatékonyabb a felvilágosításuk ezek ellenkezőjéről, annál nagyobb az esély rá, hogy fogékonyaknak mutatkozzanak. A romák körében ilyen együttállás a válaszadók közel felénél előfordul, de különösen: a politikával keveset foglalkozó, maximum szakmunkás képesítéssel rendelkező, egzisztenciális gondokkal küzdők, de nem a legelesettebb emberek körében (főként huszonévesek és nyugdíjas korúak között). Hasonló kritériumok alapján a fiatal felnőttek kevesebb mint fele tűnik inspirálhatónak szavazásra, elsősorban a legfeljebb 8 általánost végzettek, a csak közösségi médiából (esetleg még TV-ből is) tájékozódók. Végül a nők 27 %-a tűnik kisebb vagy nagyobb arányban mozgósíthatónak. Méghozzá főként a kisebb településeken élők, az egészségügy mint „forró téma” mentén, egyébként pedig a 30 év alattiak 40 %-a, a 65 év felettiek 20 %-a.
Nők a politikáról
A hazai nők többségét a politikával kapcsolatban a fásultság és elutasító attitűd jellemzi. Tapasztalataik alapján a politika világát, nyelvezetét, üzeneteit ridegnek és – harciassággal azonosított – férfias közegnek találják. Ettől idegenkednek, például olyan fókuszcsoportos indoklás alapján, hogy a nők sokkal inkább „érzelmesek, romantikusak”. A politikai aktivitás mögött többnyire – hazugul leplezett – önös érdekeket, gazdasági haszonszerzési szándékot sejtenek. 2018-hoz képest nagyobb arányuk, 73 százaléka ígér biztos választási részvételt, amit ugyanakkor nagyobbik részük inkább kötelességnek, mint jognak-lehetőségnek tekint. Nagyszámban úgy ítélik meg, hogy ha nincs a politika alapvető működését megváltoztatni tudó „valós alternatíva”, akkor borítékolhatóan „minden marad a régiben”. Saját politikai aktivitásuk hatását nem tartják elégségesnek egy kívánatos értékrend megteremtéséhez. A magyar nők körében kiemelkedően alacsony a társadalmi bizalom szintje, míg nagyjából ugyanannyira bíznak az állami intézményekben és a kormánykritikus térfél szereplőiben.
Politikafogyasztási szokások
Kisebb-nagyobb mértékben a nők zöme tájékozódik a politikáról – ám bevallottan felületesen. Egy átlagos napon a válaszadók több mint fele kevesebb, mint 10 percet foglalkozik politikával. Ezt csalódottságuk mellett időhiánnyal és a praktikus kérdések előnyben részesítésével magyarázzák. Elsőrendűen a mindennapjaikat illetve közvetlen környezetüket érintő kérdésekben informálódnak. Ahogy egyikük fogalmazott: „A saját gondjaim foglalják le az energiáimat. Hogy még nekiálljak a politikára is odafigyelni? Az nekem csak plusz teher lenne.” A hírforrások politikai kötődésének gyanítása és az agresszív kommunikáció taszító ereje egyaránt csökkenti fogyasztási hajlandóságukat. (Ld. pl.: „A TV-híradók sem hitelesek, azok is mind valamelyik oldalhoz húznak.”) Két legfontosabb forrásmédiumuk: a televízió (37 %) és az online sajtó (36 %) – illetve 50 év felett még nyomtatott sajtót is olvasnak. Közösségi platformok közül a Facebook használata vezet, emellett a nők 60 %-a a YouTube felületein is időzik, ugyanakkor 30 % alatti az instagramozók aránya. A női célcsoport alig egynegyede tudott olyan személyiséget megnevezni, akinek ad a szavára. A gyakorisági listát magasan Orbán Viktor miniszterelnök vezette, utána néhány ellenzéki politikus és közértelmiségi következett.
Látlelet női szemmel
A magyar nők általában épp kijönnek a jövedelmükből, vagy egy kicsit meg is tudnak takarítani. Enyhe többségben vannak körükben a politikailag elégedetlenek. A bajok egyik fészkét az egészségügyben látják (43 %-nyian!), emellett az oktatást, a béreket, az inflációt nevezték még meg. Míg az államban sokan egy „pénzelvonó szivattyút” látnak, a költési oldalon a nagy ellátórendszerek jókora alulfinanszírozottságát említették. Ebből eredeztetik a szakemberhiányt, a nehézkes működést, a korszerűtlenséget. A kritikákat döntően környezetük érintettsége mondatja velük, valamint a gondoskodási igényeiket nem kielégítő jövőkilátások. A problémák együttes következményének tartják, hogy idehaza egyre többen kell abból éljenek, amihez nem értenek. A nemi diszkrimináció érzékelése a társadalomban a magyar nők körében alacsony, illetve korosztálytól függő. A fiatalabbaknak súlyos kifogásaik vannak az egyenrangúság tekintetében, ezzel szemben az 50 évnél idősebbek jellemzően ragaszkodnak a tradicionális női-férfi szerepekhez. Előbbiek határozottabb érdekképviseletet szorgalmaznának a részmunkaidős foglalkoztatás vagy a családon belüli erőszak kérdésében. Ehhez képest szüleik/nagyszüleik nemzedéke számára inkább a politikai képviselet terén mutatkozó elmaradás a szembetűnő. A női célcsoport összességében főként az anyai, gondoskodó szerephez közelálló területeken (egészségügy, oktatás, szociális kérdések, igazságügy) látna szívesen erőteljesebb érdekérvényesítést.
Roma magyarok és politika
A három célcsoport közül globálisan mindenképp a romák küzdenek a legsúlyosabb egzisztenciális gondokkal Magyarországon. Jelentős megtakarításról senki, a magyar átlagnál jobban élésről 1 %-nyi válaszadó számolt be. Közel kétharmada az átlagnál rosszabbul élőnek érzi magát. Bár egészségi állapotát a többség kifejezetten rossznak ítéli, ennek ellenére a roma társadalom nagyobbik hányada – kifejezetten vagy egyenesen maximálisan – boldognak érzik magát. Az összesítés alapján a hazai roma társadalom nagyjából fele-fele arányban látja úgy, hogy itthon jó illetve rossz irányba mennek a dolgok.
„Ha én nem foglalkozom a politikával, a politika sem foglalkozik velem”
A politika kapcsán hárításban és elfordulásban testesül meg a kiábrándultságuk. Egyúttal erős berögződésként él bennük a felfogás, amely szerint a politika „nem a kisember dolga”, a közügyek alakítását a hivatásos politikai osztály reszortjaként könyvelik el. Mindössze egynapos- avagy urnademokráciának látják a politikai rendszert, amivel ki is tudnak egyezni, remélve, hogy ha ők hátat fordítanak neki, az is békén hagyja őket. Egy kisebb vizsgált csoportban a megkérdezettek több mint fele – magyarázhatóan a hiteles információkhoz való hozzájutás korlátozottságával – nem is hallott a hazai romák érdekeiről született megegyezésről, a Roma Politikai Minimumról.
Igaz, hogy az elmúlt négy év választásain kifejezetten magas volt a romák részvétele, a most megkérdezetteknél alacsony a biztos részvételt ígérők aránya (42 %), és ezt a passzivitást illetve vonakodást lakókörnyezetükben is viszontlátják. Az eredmény oka lehet, hogy ennek a szavazói csoportnak a tagjai inkább az adott időponthoz közeledve döntenek arról, hogy az urnához járulnak vagy sem.
Tájékozódás a politikáról
Tájékozódásukban mindenekelőtt baráti, ismerősi, munkatársi referenciaszemélyektől származó értesüléseket részesítenek előnyben – az élet szinte minden területén. A közösségi médiát használók szintén ezen szempont mentén fogadnak el hírforrásokat hitelesnek. A válaszadók elenyésző kisebbsége szán legalább 1 órát naponta politikai hírek fogyasztására, míg 60 százalékánál is többen még 10 percnél is kevesebbet. A hazai romák kétharmada számára továbbra is a televízió az elsőszámú közéleti információszerző forrás, rendszerint a közmédia csatornáihoz való hozzáféréssel. Ugyan a romák közében használnak legkevesebben közösségi médiát (egyharmaduk egyáltalán nem), az ilyet használókat mindenekelőtt a Facebook felületei navigálják hírtartalmakhoz. Ezeket azonban nem önálló forrásként tartják számon, hanem csak „Facebookként” hivatkozzák őket. (Az Instagram használata és ismerete alig 20 százalékos arányt mutat.) A három célcsoport közül a roma megkérdezettek tudtak legnagyobb arányban (40 százalékos ) megnevezni közéleti kérdésekben mérvadónak tekintett híres embert, ezek legtöbbje kormánypárti politikus és celeb-személyiség volt.
A bizalom köre
Szűkebb és tágabb szomszédságukat nemigen látják megbízhatónak. Intézményi bizalmuk a közigazgatás szervei iránt alacsony, míg a szociális ellátórendszerrel és a számukra látható társadalmi szervezetek iránt magas. (A „civil szervezet”-kifejezés tartalma nem azonnal felismerhető számukra.) Leginkább a kormányhoz köthető intézmények szereplőit méltányolják: pl. a háziorvos, a védőnő vagy az iskolaigazgatói. Az Országos Roma Önkormányzat bizalmi indexe nagyon mélyen van körükben, míg a települési roma nemzetiségi önkormányzatra nem politikai érdekképviseletként tekintenek, hanem szociális adományok és közvetlen segítségnyújtások szerveként.
Gondok az élet és a választás körül
Problémaérzékelésük középpontjában a szegénység (beleértve az alapvető élelmiszerek drágaságát és „a szegények adóját”, az inflációt) és szorosan utána az egészségügy területe áll. Utóbbinál a hiányos hozzáférés (pl. körzeti orvosokhoz) helyzeteit és az ellentmondásos és nemegyszer betarthatatlan rendelői-kórházi COVID-szabályokat emelték ki. Szintén elterjedt panasz a magukkal szemben érzékelt, romaellenes, hátrányos megkülönböztetés, amelyet a kulturális lehetőségek terén kevésbé azonosítanak, de a munka világában gyakran megélik. Itt kitértek a fiataljaikat sújtó diszkriminációra, ugyanakkor az oktatás terén beérték az iskolák működésének formális adottságával (épület, tanárok, tanulmányi kötelezettségek megléte), a szerzett ismeretek versenyképességétől vagy szakmai tudásra válthatóságától függetlenül. A nemek közti egyenlő bérezést megoldottnak látták, igaz, elsősorban a közmunkaprogramok tapasztalatai fényében. (Mint mondták, a minimálbérért „pontosan ugyanannyit kell a nőknek is talicskázniuk”, mint a férfiaknak.) A kutatás más pontokban is úgy kellett ítélje, hogy „a szakértők szerint megfogalmazott problémák közül nem mindegyik érzékelhető a legkiszolgáltatottabbak számára”. Ilyen volt még Magyarország EU-s tagságának, a be- és kivándorlásnak kérdésköre, amelyeknek felvetését gyakorta követte furcsállás a válaszadók részéről. Érzékelhetően kisebb gondjuk is nagyobb volt annál, hogy ilyen elvinek érzékelt kérdések iránt érdeklődjenek.
Mennyit kóstál a szavazatunk?
Különösen a fókuszcsoportokban lehetett többet megtudni az egzisztenciális nehézségekkel összefüggő szavazatvásárlásról. Mivel a szavazati jog mellé sokak számára nem biztosított a tisztes megélhetés, a kenyérgondok enyhítéséért sokan kényszerülnek a szavazatuk valamilyen formájú „kiárusítására”. A jelentékeny számban etnikai szegregátumban élő vagy abba tartozó megkérdezettek többsége testközelből tapasztalt már meg ilyen jellegű választási csalást: legtöbbször élelmiszerért (kis zsák krumpli, aznapi hurka/kolbász) vagy más bolti áruért, másodlagosan pedig készpénzért (2.500 és 10.000 Ft közötti összegért) cserébe. Ritkábban a közmunka elvesztésével való fenyegetés/zsarolás hatott. Technikailag a „láncszavazás” már feleslegessé vált, amennyiben kamerás mobillal már igazolható a szavazólap tartalma. Elég mellé egy illetőt beazonosító tárgy a fényképen és a megfelelő magánháznál már lehet jelentkezni a voksért ígért ellentételezésért. A megkérdezettek egyszerre tartották fenn a valódi elkötelezettségen alapuló szavazás eszményét és kezelték realitásként az ezzel szembemenő gyakorlatot.
Az NDI stratégiája
Az edukációs kampányt menedzselő szervezet – a kutatás eredményei alapján – még eltökéltebb lett azon célja megvalósításában, hogy a politikában alulreprezentált három célcsoportból lehetőleg minél többeket bírjon rá a választáson – és fokozatosan a közéleti véleménynyilvánítás gyakorlataiban – való részvételre. Fontos, hogy mindannyian olyan ügyek mellett szálljanak síkra, de legalábbis olyan kérdéseket segítsenek tematizálni, amelyek csoportjuk körében fontosak. A politikai részvétel állampolgári jogával élve mindenekelőtt a tájékozódás terén van szükség előrelépésre: keresni és megtalálni azokat a szereplőket, akik az adott csoport specifikus problémáit felvállalják, és hatékony ügyvivőként járhatnak el. Egy választási szituációban a szóbanforgó kérdésekről megnyilvánuló, vagy azokat felkarolni hajlandó pártok és képviselők megtalálása lehet az első fontos eredmény. Az ő fokozott támogatásuk üzenetértékkel bírhat és a portfoliójukban szereplő megfelelő ügyeknek is segíthet súlyt adni a társadalmi nyilvánosságban. A választás ily módon a problémák legalábbis áttételes köztudatba emelésének az eszköze is, hiszen a mellettük elkötelezett politikai szereplők parlamenti döntéshozói szerepbe juttatása már félsiker. A szavazástól való távolmaradás ennek lehetőségét eleve kizárja. A célcsoporti érdekeket és értékeket hordozó indulók bekerülésével ellenben az országgyűlés tematikája is gazdagodhat a korábban margóra szorított ügyekkel. Emellett a demokratikus képviseleti rendszerekben minél nagyobb részvételi aránnyal választanak parlamentet és kormányt az emberek, annál legitimebbnek tekinthető az ország ügyeinek vitelével megbízott törvényhozó és végrehajtó testület – cserébe a felvállalt ügyekért is jelentősebb elszámolási felelősséggel tartozik. Másrészt minél színesebb, minél szélesebb társadalmi spektrumról tevődik össze a tényleges választóközönség, annál jobban lehet képes az egész lakosságot reprezentálni a megválasztott politikusi kör, annál hívebben képezheti le a sokféle élet és gondolkodás prioritásainak megannyi árnyalatát.
A fentiek megvalósítása érdekében az NDI mint a kampány koordinátora a kutatásokhoz kötődő ajánlásokra építve egyfelől az online tér adta lehetőségeket igyekszik kihasználni. Kampányába olyan respektábilis közéleti személyeket és influenszereket (pl. Perintfalvi Rita
Tatár Csilla, Seres Samu, ViccElek) von be, akik mások érdekeinek hatékony képviseletével vagy segítő tevékenységgel már kitűntek, avagy akik az élet valamely területén „már tettek le valamit az asztalra” (amint több fókuszcsoportos válaszadó is fogalmazott). Emellett a sorsközösségi helyzetükben rokon személyek összehozását, egymásra találását elősegítendő az NDI széles civil koalíció együttműködését szervezte meg és koordinálja. Az online elérésben nagy segítséget jelent, hogy ezen szervezetek bejáratott kapcsolatrendszerét és saját kommunikációs csatornáit mozgósítani lehet. Emellett a különböző csoportosulások erejének a közös célokért való egyesítésével további komplex, üzenetközvetítésére alkalmas hálózatok jöhetnek létre. A célcsoportok tagjai számára kezdeti digitális ugródeszkaként szolgál az atevalasztasod.hu weboldal.
Másfelől kiemelendő az offline kampányprogramok köre. A kutatásokból visszaigazolt illetve részint újonnan megismert jellemzőkre építve lakossági fórumokat rendeznek főleg leginkább érintett települési helyszíneken. Az NDI és a kapcsolódó civil szervezetek önkéntesei segítségével összehívott rendezvényeken a lehető legégetőbb, akár egzisztenciális természetű lokális problémákat vitatnak meg. A helyi civil szervezetekkel egyeztető moderátorok és aktivisták a problémák megoldási útjait keresik a helybeliekkel, emellett próbálják rávezetni őket, hogy a problémák orvoslásához vezető öntevékeny és magukért kiálló úton épp a soron következő országos választás lehet egy fontos lépés. Felhívják a figyelmet „a te választásod”-kampány célkitűzéseire, és a szükséghez képest tárgyszerű, de egyértelmű felvilágosítást nyújtanak a szavazás mikéntjéről. Másodlagosan pedig a közvetlen és konkrét tapasztalatok is segítik az üzenetek újrafogalmazását, hogy azok minél érthetőbbek, érdekesebbek, motiválóbbak lehessenek.
Budapest, 2022. március 10.
Az NDI Hungary Nonprofit Kft.
A te választásod honlap elérhetősége: www.atevalasztasod.hu
A kutatás eredményei: www.atevalasztasod.hu/kutatas
