A hozzám hasonló vénemberek még emlékezhetnek rá, a rendszerváltást követő években a nagy szovjet barátaink többszáz milliárd rubeles adósságot hagytak maguk mögött. Állandó vita téma volt ez a magyar politikai életben, mi legyen ezzel a tetemes követelésünkkel. Oroszország akkori nagylelkű vezetői magukra vállalták az elődök adósságát. Talán a Jelcini érában választhattunk kaphatunk érte új MIG 29-es vadászgépeket vagy Lada Nivákat esetleg cserébe építenek egy új metró vonalat. Persze készpénzben is fizettek volna. Végül Kapolyi és Dunai elvtársak régi kapcsolataik révén megvették az oroszok adósságát. Hogy mennyiért , a fene se tudja, egy biztos ők nem fizettek rá a boltra.
Persze ki gondolta volna, hogy azok a rubelmilliárdok majd egyszer sokat érnek. Nagyon sokat. A moszkvai főrabbi – urbánus legenda – azt tanácsolta Putyinnak, ezentúl az olajat és a gázt csak rubelért adják el. Minek az a sok dollár és euró ha a nyugati bankok ráteszik a kezüket. Ezentúl ha energiahordozókat akarunk venni rubelt kell szereznünk . Bármi áron. Úgy mint mi vettük a dollárt és a márkát a seftelőktől ha éppen egy nyugati vakációra készültünk. Mostantól akár egy rubel három dollár vagy euró is lehet, attól függően, hogy a Kreml első embere melyik lábbal ébred. Ha mi európaiak tankolni vagy melegedni akarunk először rubelt kell vennünk, honnan máshonnan mint az orosz nemzeti banktól – ezt ugyanis az arab pénzváltók idáig sem jegyezték. Ezentúl majd fogják. Tehát sikerült ezzel a háborúval felverni a rubel árfolyamát.
Kibaszottul jó húzás – akárki találta ki. Ez még Soros Gyuri bácsinak sem jutott eszébe. Egyébként Bödöcs bajtárs megjósolta – hamarosan nekünk is lesz eurónk. Az lesz rá írva – rubel!
