Hogy nem túlzás hitelességi válságról beszélni, azt mi sem bizonyítja jobban, mint a tény, hogy rövid időn belül immár az ötödik sajtópert nyerte Miskolc MJV Önkormányzata a Mediaworks miskolci napilapja és hírportálja ellen, az azokban megjelenő valótlan, csúsztatásokat megfogalmazó, politikai motivációktól és elvárásoktól sem mentes cikkek miatt.
Az Észak-Magyarország és a BOON folytatólagosan, súlyosan sértik az önkormányzat jó hírét, amikor rendre olyan cikkeket közölnek, amelyek valótlanságot tartalmaznak – ezt támasztja alá a Miskolci Törvényszék immár ötödik elmarasztaló döntése, amellyel ismét helyreigazítás közlésére kötelezi a helyi Mediaworks-érdekeltségeket.
Miskolc Megyei Jogú Város Önkormányzata eddig összesen öt alkalommal nyert helyreigazítási pert a BOON-nal és az Északkal szemben, a Miskolci Törvényszék valamennyi esetben helyreigazítás közzétételére kötelezte a Mediaworks helyi médiumait, egyszer pedig pontosítást kellett közölnie az Észak-Magyarországnak.
Az hogy ilyen sok esetben adott igazat a törvényszék a város önkormányzatának és marasztalta el ugyanakkor a BOON-t, valamint az Észak-Magyarországot a város azon feltételezését támasztja alá, hogy az említett szerkesztőségek tudatosan közölnek fals információkat lejárató, az önkormányzat jó hírnevét sértő szándékkal.
A Miskolci Törvényszék olyan témák ügyében döntött az önkormányzat javára, mint például a választási értesítők kiküldésével és vélt hiányosságaival kapcsolatos, az önkormányzat állítólagos luxusbusz-vásárlásával kapcsolatos, illetve az önkormányzati lakásrendelet bérleti díjakra gyakorolt hatásaival kapcsolatos cikkek.
Ezekben az esetekben tehát a Mediaworksnek, a BOON-nak és az Észak-Magyarországnak már bírósági papírja is van arról, hogy valótlanságot állított, csúsztatott vagy pontatlanul fogalmazott – minden bizonnyal nem véletlenül és nem jó szándékkal.
____________________________________________________________________________________________________________________________Mivel életem jelentős részét a helyi médiában töltöttem, őszintén aggódom a szakma, a szakmánk jövőjéért. Az újságírás történjen az nyomtatott vagy online formában egy olyan szubjektív véleménynyílvánítási eszköz amelynek a gyakorlásához nélkülözhetetlen a mértéktartó gondolkodás. A szerkesztőségben magam mögött hagyott félévszázad alatt egyetlen sajtóperem sem volt, megvallom, ha a cikkeimet nem kontroláltatom a felelős szerkesztőkkel biztosan lett volna néhány. Első főszerkesztőm okított, minden cikk leadásakor tegyem fel a kérdést magamnak, használ e a kritikám, a leleplező riportom megjelentetése. Várhatok e ettől valamit, hozzájárulok e a helyzet javulásához és érdemes e az érintettek véleményét is már előzetesen kikérni. Főszerkesztőként is , indulatból is többször dőlhettem volna a saját kardomba , ha nem hallgatok a mellettem lévőkre.
Az Észak-Magyarországnak – igen így is hívták ezt a lapot , egyidőben csaknem százezer olvasója volt. Ez már többé nem fordulhat elő. Az átkosban nem kellett a konkurenciával hadakozni, a friss hírek nem a mobiltelefonokon záporoztak. Bevallom az akkori hitelesség sem volt volt a csúcson viszont mondhatom mi írógépkoptatók igyekeztünk a zsínőrmérték mentén egyensúlyozni. Folyamatosan kötélen táncoltunk miközben egy értelmes párbeszédet folytattunk a környezetünkkel.Észrevettük mi is, amit mindenki látott ám az igazságért nem a bíróságra jártunk.
