Rend a lelke mindennek.Magam is azt vallom, tilos más garázsa kapuja elé parkolni. Velem is megesett már, hogy indultam volna, de elállták az utamat. Elárulom, első felindulásomban, kitartó kürtölés után rendőri segítséget kértem. Most tessék figyelni, micsoda szerencsém volt – a zsaruk lekérték a tulajdonos elérhetőségét, aki az okmányirodában meghagyta a telefonszámát. Secperc, futva jött a kocsi gazdája és sűrű elnézések között elállt az utamból. Majd mindannyian lenyugodtunk és akár a keblemre is ölelhettem volna a szabálytalankodót mert többszörösen bocsánatot kért. Elfogadható méltányolható, indoka volt a tettére.
Egyébként egyszer nem is olyan régen egy kerékbilinccsel ajándékoztak meg a józsefvárosi rendészek. Állítólag egy kinai kereskedő helyét foglaltam el, különben semmilyen tiltó tábla nem volt messze a környéken. Majd amikor visszajött a rendészet bilincselő mestere megkérdeztem, miért nem értesített, hogy rossz helyen parkolok. Nézett mint a moziban, elárulta nem járatos a jogrendszerünk humánus szabályaiban. Majd elmagyaráztam, van egy törvény -a szaki nem is hallott róla – hogy minden ilyen esetben jogosultak, kötelesek lekérni rendszám alapján annak az elérhetőségét aki évi három ezer forintért ezt a szolgáltatást megrendelte az okmányirodán. Semmi macera, három perces adminisztráció – ajánlom mindenkinek – és innentől a hatóságokkal való együttműködés eredményeként mindenki fellélegezhet. Miután a rendész elmulasztotta ezt az előzetes figyelmeztetést , nem vette igénybe ezt a számára ingyenes kötelező kontrollációs szolgáltatást, ingyen szabadítottak meg a kerékbilincstől. Felhívtuk a miskolci okmányirodát, s a kedves hivatalvezető magyarázta el a rendészeknek, hogy a rendszámom mellé az ilyen esetekre felírattam a mindenkori elérhetőségemet.
Mindez arról jutott eszembe, hogy Miskolcon immár hat esztendje úgynevezett” parkolási szakértővé” magasztaltak mindazok akik nem jártak szerencsével a rendészekkel. Mint például jómagam is akit figyelmeztetést nélkül bilincseltek hátra tett , csavart kézzel. Miközben azt vallották mindannyian, felbujtott hamis tanúkkal , hogy a felkarjaimat ketten is lefogták. Persze, ezek után melyik végtagommal tudtam a zsebembe nyúlni arra már nem tudtak válaszolni.
A lényeg, hogy azóta nem ők a szívem csücskei, láttukra enyhe gyomorémelygésem támad. Pedig tudom csak a munkájukat, kötelességüket végzik, néha túlbúzgóan , s a a testület zöme jóravaló tisztességes törvénytisztelő egyenruhás.
Nos, amikor megküldték nekem ezt a bírságoló papírokat, kiderült, a miskolci főnövér tényleg nem jó helyen állt meg, a levél szerint enyhe fokú szabálysértést követett el. Ám esetében is sokkal egyszerűbb lett volna ha a rendőrségi segítséggel megnézik a rendszám alapján kié is lehet az autó. S, ha ez kiderül, akkor megesik, hogy méltányosabban bírságolnak, hiszen ha valaki egészségügyi szakemberként sűrgős segítségnyújtáshoz siet és sebtében nem talál helyet nincs az a szörősszivű rendész , aki merő felindulásből azonnal félszázezer forinttal sújtja a jármű tulajdonosát. A főnövér Csilla kifizette a bírságot – bár sokkalja – hiszen az enyhe fokú szabálysértéskor vékonyabban is foghatott volna a rendész tolla. Igaz, nagy az infláció, de ha rajtam múlna a szabálysértésekre, az ilyenekre mint ez már régen egy kötött ársapkát húznék. Egy kórházi nővérnek vajon mennyit kell dolgoznia a betegek mellett ötven ezer forintért. S mi lesz ha a jövő héten éppen B. Cs. köti be az infuziót az őt megbirságoló egyenruhásnak. Megismerik e egymást.
Na, de ne én mondjam már meg a frankót, engem sajnos teljesen átprogramoztak, hiszen köztudomásúan nehezemre esik bármilyen elfogulatlanságot tanúsítanom a rendészekkel szembe.
