Régóta foglalkozom a Bató ház történetével, Eszter legendájával és már többször is megírtam mi lett a sorsa azoknak, akik tevékenyen részt vettek a végrendelet semmibevételével. Sorra meghaltak. Meséltem már, hogy a fiatalság hevületében meggondolatlanul magam is kértem egyszer, nyissák ki egy fotó kedvéért az akkoriban még ott álló épület örökre lezárt szobáját. Előtte elolvashattam a végrendeletet, az eredetit, de igazából nem hatott rám. Van egy kor az ember életében, amikor figyelmen kívül hagyjuk a nálunk okosabbak intelmeit. Barátom, Szathmári Laci beugrós fotósunk körbe kattintgatta a csak neki kinyitott szobát. Majd még egyszer láttam őt a kórházban, a szíve rakoncátlankodott majd egy hónapon belül fiatalon elment. Azon a napon, amikor magam is jártam a Bató házban, megálltam a küszöbnél, mintha egy villanásnyi áramütést kaptam volna, s már nem is léptem be a szobába. Este egy rugó pattant a szemembe és két hónapig Dr. Gali Lóránt szemész főorvos úr betege voltam. Megmentette a bal szemem látását, köszönet érte. Hiszen mindennap azzal kezdte, megyek e Debrecenbe vagy nem a nagy műtétre. Ennyi idő alatt volt időm elgondolkodni, magamban újraolvasni a végrendelet minden passzusát.
Ne feledjük, az a lábas ház, amely egy ringó hídra épült a Bató ház helyére soha nem úgy funkcionált, ahogyan kellett volna. Emlékezzük a rövid tiszavirág életű Új északra is, amely ott próbálta a helyi sajtót leuralni. Ott esett egy súlyos vakolatdarab egy gyanútlan járókelő fejére, aki a helyszínen életét vesztette. Na és hányszor történt ott a mostanihoz hasonló kisiklás és ütközés….
