Most egy nyelv leszek a többi sok közül, egy elfogult nyelv, akinek megadatott, hogy meséljen a társáról, akivel közösen alakithatták az életüket, sorsukat mintegy félszáz évig. Ezzel a társsal, a feleségemmel közös volt a munkánk, a kenyerünk, a bánatunk s az örömünk. Még a múlt évszázadban kedveskedtünk mi – az Északterv KISZ-esei – egy Nemzetközi Nőnapon a szebbiknem résztvevőinek, amikor megláttam a szemrevaló Hernádparti sellőt, akivel hamar egybekeltünk.
Jolika apja, Sóvári György nazarénus volt, aki a jó atyától 11 egészséges gyereket kapott. Sajnos két fiát a világháború idején elveszítette, de még maradt hat legény, akiknek az ellátásáról a három leányának kellett gondoskodnia, mivel édesanyjuk, Murguly Mária meghalt a legkisebb gyerek születésekor. A családnak kiváló termőföldjei voltak a Csanálosi határban, de azt nem lehetett megenni, no meg a lovakról is gondoskodni kellett, hogy dologra foghatóak legyenek. Tehát mindenkinek megvolt a dolga a Föld színén. Vagyis minden gyerek önként megkerste a feladatát és minden munka elkészült parancsszó nélkül. Emellett a az apró huncutságokra is jutott idő bőven.
Jolika szorgalmas, de pajkos gyerek volt, nemcsak cicázott és babázott, hanem biciklizett és fára mászott, mint a többiek. Már elemista korában bejárt a TSZ irodába játszásiból gépírni, 10 éves korában már vakon gépelt. Felső-tagozatos korában megkeresztel-kedett a Református-templomban azért, hogy énekelhessen a karzaton, necsak kukorica fosztáskor és morzsoláskor szerepeljen otthol. Azután Miskolcon elvégezte a Zeneiskola ének szakát, de nem énekesi pályára került, hanem, a Debreceni Játék KTSZ babafestőjeként dolgozott. Később pedig a Honvédség Sorozó Bizottságánál alka-mazták repülős küldöncként Debrecen és Budapest között. Majd hazajött Miskolcra és a Borsodtervnél kapott titkárnői állást.Ekkor tanulta meg a gyorsírást is. Amikor az Északtervhez került akkor épp a Közgazdasági Szakközépiskolát végezte(itt ismertem meg). Két gyereket szült, ehhez két férjet választott. Mikor franciát tanult, akkor
– 2 –
Bécsbe járt üzletelni. Amikor elvégezte a Felsőfokú Beruházási Főiskolát, közvetlen utána a fiával, Bandival sportszerárús BT-t alapítottak a Kanadai árúk értékesítésére. Ezidőben alakult át az Északterv nyomdája Kft-vé, ahol Jolika is szerepet kapott, mint könyvelő és üzletkötő. Mellette trágyagilisztával biohumuszt termeltünk a Martintelepen. Sok pénzt kerestünk vele. Jolika a szerény, szorgalmas, csendes asszony észrevétlenül egy helyzet-felismerő zsonglőrré változott. Amikor a Kft-ből nyugdíjba akarták küldeni, Lali komája segitségével (átmeneti kölcsönével), megvette a nyomdát, és én is odaszerződtem hozzá a kft.-t vezetni. Ezidőtájt már a Svájcban tanuló lányunk, Andrea is hazaérkezett, s pénzügyesként segített az anyjának. A nyomda kezdetben fejős tehénként prosperált.
Üdülőt építettünk Csáton, melyet Szőke László Ybl díjas barátom tervezett. Jolika figyelt a hungarikumokra, így először jó bort csináltunk a csanálosi szőlőből, majd a Gyulai Pálinkafesztiválra járván áttértünk a „csanálosi csűrdöngölős” szilva–pálinka főzetésére, melynek a nevét Marci vejünk jegyezte, és a Ruszkai&Ruszkai kft-nél készült. Ehhez pedig fel kellett újítani a Pinceházunkat, melynek terveit Dézsi János Ybl díjas barátom készített el. Jolika tagja lett (Anikó barátnője révén) a Páneurópai Uniónak, melyet Habsburg Ottó alapított, sokat járt koszorúzni Lauren unokámmal, részt vett Habsburg György esküvőjét követő fogadáson is, amelyet a Gellért-szállóban rendeztek.
Jolika érezte, hogy a nyomdai tevékenységünk – a sok hasonló-profilú nyomda megjelenésével- piacot veszít, s döglött kutyává fog válni. Így egy másik Tervező Kft.-t alapítottunk, melynek elválalta az ügyvezető-igazgatói tisztségét. Mellesleg környezetvédelmi szak-referens képesítést szerzett, de továbbra is könyvelt, építési hulladékszámításokat csinált, költségvetéseket készített, s intézte a kft.
és a család ügyeit.
– 3 –
Imádott utazni, szárazföldön, levegőben és vizen. Az Óceánban nézegetni a csintalan delfineket, vagy tevegelni a Szaharában. Ment volna mindig, akár autóval, akár vonattal, hajóval vagy repűlővel egyaránt, hogy minnél többet lásson. Párizs volt a kedvece, hisz már gyerekkorában ráébredt arra, hogy Párizsban szép a nyár! Különösen a
nemzeti mottójukkal: a „szabadság, egyenlőség, testvériség”-gel szimpatizált igazán.
Eközben természetesen: mosott, főzött, takarított, könyvet olvasott és sziházba járt. Orgona hangversenyeket hallgatott, filmeket nézett, számítógépet kezelt, autót vezetett és kertészkedett. S mikor kellett intézkedett. Nagymama szerepköre elvarázsolta. Tudjuk, hogy nagyon-nagyon szereted az unokáidat: Laurent, Sárikát, Olivért, Pirikét, Danit, Nórikát. Amit tehettél értük azt becsülettel megtetted.
Az utóbbi időben már sokáig várakozott, még akkor is, ha a várólistán parkolt hónapokig. Aztán egy napon lejárt a várólistája, nem húzhatott többé sorszámot, legyengült szervezete, belefáradt a földi életbe. Kezelői és az alamuszi rák megmutatták Neki, hogy ki az úr itt a Földön. Nagyon rövid ideig tartott a tusa, ami után megkapta az átszálló-szabadjegyét. Utolsó kérése volt, hogy ne sirassuk Őt, inkább jó hangulatban emlékezzünk RÁ.
Hajdanán sokszor kiültünk éjjelente, a Martintelepi teraszra nézegetni a csillagos eget, a kis medvét, a nagy medvét, a göncöl szekeret. Reméljük Szeretett Jolikánk az átszállód e szekérre szólt Neked, hogy a tejúton rengeteg szépet láss, a Földi gyötrelmek helyett.
Miskolc, 2023. május 20. Gyi.
