Havasi bácsi, a műszerészmester fütyül, s dudorászik. Könynyebb, gyorsabb így a varrógépek bütykölése vagy a nyolcasok
kioperálása a biciklikerékből. Jókedvű, muzikális család, Gyurika
édesanyja operettslágereket énekel a maguk szórakoztatására.
Gramofonjuk nincsen, de a rádióból mindig száll a szórakoztató
zene. S ha kedvük tartja, évente
háromszor is Pestre utaznak a
Csárdáskirálynőre. Nem csoda,
ha a gyerek örökli az abszolút hallást. Még a Beatlesre, Elvisre jár a
lábunk a táncparketten, amikor
Gyuri már gitárt barkácsol magának. Az Ady hídi Fórumba jár,
hogy ellesse a pengetés titkát. Míg
Sajó Aladár megpihen, felpróbálja a mester szerszámát. Végül
Werner Tibor zenetanár úrtól
elsajátítja a gitárpengetés csínját-bínját. Innentől már csaknem
egyenes az út a művészlétig, a szórakoztatás világába.
A lakótelepi Otthon Étterem
egy igazi szögletes, csukaszürke
szocreál építmény. Itt rendezik
meg a Vendégül lát Borsod első
tehetségkutató versenyét. Olyan,
mint a Ki mit tud? vagy az országos televíziós dalfesztivál. Csak
egy tánc volt, Vadas-Varga számával első számú befutó Havasi György. Háromszor tapsolják
vissza. Szinte automatikusan
megkapja a szórakoztatóművészi
engedélyt. Sőt, a szórakoztatózenei központ szakmai zsűrijének
a tetszését is elnyeri. A vizsgája
egy komplett fellépés repertoárja.
A szakma háttéremberei, a zenekarok menedzserei azonnal lecsapnak rá. Válogathat az ajánlataik között. Versengenek érte a
zenekarok, ám ő kitart a régi barátai mellett. Mindössze háromszor cserél bandát. Minden váltás
szerencsés, hiszen így ismeri meg
a megyei és a miskolci szórakozóhelyek zenei igényét. Különös
egy világ, még a vacsorához mindenütt jár az élő muzsika. Több
cigányzenekar is keresi a vendégek kegyeit. Jobb helyeken legalább egy zongorista gondoskodik
a hangulatról. Havasi művész úr
leszerződik a Bükkvidéki, Borsodi és a Miskolci Vendéglátó Vállalattal is. Egymást érik a vidéki
vacsoraestek, a bálok és a speciális rendezvények, amelyekre csak
őt és a zenekarát hívják. Hamar
eljut oda, hogy barátja, Lang
Laci, a menedzsere szelektálja a
programját. Népszerűségének a
titka, hogy szinte minden fülbemászó számot ismer, legyen az
akár magyar nóta, operett vagy a
legújabb táncdal a slágerlistáról.
Naprakész a piacon.
Gyuri bevallja, bárhová elmennek, csak lagziba nem akaródzik.
Mindkétszer megbánják. Amikor
a vendégsereg jókedve a tetőfokra hág, pezsgőt locsolnak a gitárra, az erősítőbe, és megesik, hogy
velük is kötekednek. Ettől máig is
nagyon ódzkodik.
Jó a zenekara, nemsokára egy
énekessel is bővül. Kékesi Erika
a saját tanítványa. Ha kell, ha
nem, a nagy sztárok fellépéseire is együtt járnak. Szikszón, a
művelődési házban Kovács Kati
eget rengető sikerrel lép fel, végül rákérdez, kinek volna kedve vele együtt a színpadra lépni.
Erika nem habozik, Jobb ez így
nekem – Koncz Tibor kíséretével megcsillogtatja a hangját.
A közönség tombol, állva tapsol Erikának. Ő meg nem válogat a számok között, csak énekel.
Majdnem elviszi a show-t a művésznő elől. Havasi Gyuri hízik
az elégedettségtől a nézőtéren.
Havasi művész úr, a helybéli haknikirály mail-címe – nem
maga találja ki – daridosgyuri.
Találó. Hiszen az elmúlt évtizedekben nem sok szabad hétvégéje
volt. Színpadról színpadra hívják.
Talán ezért is furcsa neki, hogy
mostanában nem csörög a telefonja. Csupán a port törölgeti a
gitárjáról. Magában nosztalgiázik, mint sorstársai. Ők, a szórakoztatás, a jókedvteremtés angyalai mind kisnyugdíjasok. Annak
idején egy-egy vendéglátós buliért jó, ha esténként 180 forintot
kapnak, de a cégek nem fizetik
utánuk a társadalombiztosítást.
Megspórolják a járulékokat. Gyuri is hiába őrzi a fellépések számláit, a vállalatokkal kötött szerződéseit, ma már a perképes cégek
utódai is eltűntek. Úgy, mint a
cigányzenészek, a szárazfák mesterei és a kisvendéglők sarkában
klimpírozó zenészek is.
