Van egy rendszerváltás után felnőtt, szocializálodott társadalmi réteg, amely jól szórakozik, élvezkedik a hatos kartonok közzé tételén. Rajtuk kívül a kádár érát megélt, de szeplőtlen személyek is teli szájjal csámcsognak a történeti levéltár kitárulkozásán. Miközben elfeledkeznek arról, hogy ebben a kis hazában volt 800 ezer párttag a Magyar Szocialista Munkás Pártban. A többség számára ez semmi előnyt nem jelentett viszont a munkahelyi előmenetelhez nékülözhetetlen volt a párt tagja lenni. S mivel csak ez az egy párt volt, csak ez számított különös módon mindenki ide jelentkezett elvhűségből vagy karrierizmusból. Vajon mi volt a párttagok feladata – voltak taggyülések, alapszervezeti megbeszélések, belső tájékoztatók – például arról, hogy abban a szükség helyzetben drágul a cukor és a dohánytermék és az üzemanyagok ára. Míg a párttagokat megtisztelték az ilyen előzetesen titkos intézkedések ismertetésével addig a pártonkivüliek zsákszámra vitték a cukrot és a szívnivalót az üzletekből. A jól értesültek meg kannaszámra spájzolták be az olajat és a benzint. Kötelessége is volt a párttagoknak – legalább havonta egyszer hangulatjelentést kellett körmölni. Majd ezt leadták a párttitkárnak, aki gondosan cenzurázta. Majd a megrostált irományt felküldte a pártbizottságnak ahol nyílván ismét megszűrték és ez a folyamat addig ismétlödött mígnem a központi bizottság tagjaihoz el nem jutottak. Tessék mondani, ez a szépen hangzó hangulatjelentésnek álcázott írományok nem sorolhatók e be a spicliség fogalmába? A mai fiatalok és a hetvenes években született honfitársaim milyen alapon kritizálják a megzsarolt, a kelepcébe csalt ügynököket? Akik nem abban az időben éltek kérem ne törjenek pálcát azok felett , akik az akkori körülmények között kalandvágyból itthon maradtak, nem disszidáltak és építették az országot. Gulyáskommunizmus – bizonyára ismerős ez a fogalom. A lényege, hogy miközben hatvan ezer szovjet katona ideiglenesen megszállta az országot s ezzel a keleti tömbhöz csatoltak mi gúzsba kötve jártuk a csárdást. Nem volt hozzánk hasonló viszonylagos liberalizmus sehol sem a varsói szerződés országai között. Ki ne felejtsem, ha valaki nem írta alá a beszervezési nyilatkozatot semmilyen komoly bántódása nem esett. S ha valaki még nem tudná a kádári belügy agytrösztje maga szervezte meg a saját ellenzéki platformját. Amikor a szabad európa rádión át hallgattuk a szamizdatok kiadása és terjesztése körül bonyodalmakat még nem tudhattuk, hogy a szervezkedésben résztvevők jó része maga is a rendszer ügynöke volt. Bizonyára kifizetödő lehetett ez a kettős szerepjáték.
S ha majd egyszer valaki kiváncsi lesz, hogy Magyarországon miért adtunk belépési engedélyt Carlosnak és a bandájának miért napozhattak a Balaton parti honvéd üdülőben a világszerte körözött terroristák, nyugodtan kérdezzen. Arról is, hogy miért nem sikerült az OMV arab tulajdonosainak bekebelezni a MOL-t. Kinek köszönhető, hogy az összes hazai autópályán sorra taroltak az útszéli töltőállómások megszerzésében az osztrákok? S, hogy miként szabadítottuk meg Németországot is a feleslegessé vált kalacsnyikovoktól, amely az ottani munkásőrség hagyott maga után.
Még egy érdekesség -a Lezsák üggyel kapcsolatban – a miskolci állambiztonsági vezetők kapták feladatul, hogy egy videóst delegáljanak a lakitelki találkozóra, ahol Pozsgai Imre is jelen lesz. Senkinek nem füllött a foga akkoriban már az ilyen akcióra, de igazából nem is volt erre szükség mivel a székeket már bedrótozták. Ám akadt egy miskolci fószer aki bevállalta. Ám volt egy másik személy is aki ezt az információtn Furman Imrével megosztotta. A főszervező pedig úgy döntött hadd forgasson, legalább még több ember tapasztalhatja meg mit is akarnak a rendszerváltásra készülő ellenzék.
Nem sokkal később megjelent a szerkesztőségben már mint a párt alelnöke, hogy köszönetet mondjon mindannyiunknak. A Déli Hírlap 93 karácsonyán 3 millió forinttal gazdagodott – ebből osztozkodtunk karácsony előtt – testvériesen vagy igazságosan – már erre nem emlékszem. Csak a megtisztelő találkozásra. Szép ünnepünk volt, éppen akkor szembesültem a kiadó anyagi helyzetével. Pontosan harminc milliós vesztességet görgettünk magunk előtt.
Tokaj
