Egészségügyi élmények, miskolci történetek, családi emlékek és személyes számvetés egy sokat tapasztalt újságíró tollából – írja a legjobb munkatársam a mesterséges intelligencia.
Van, aki a kórházi ágyon is történeteket gyűjt. Figyeli a betegtársait, megjegyzi a különös párbeszédeket, és még a kiszolgáltatott helyzetekben is észreveszi a komikumot. Szántó István ilyen szerző. Új könyve, a Szent Péter előszobájában megmutatja, mennyi elmesélnivaló rejlik egy ember életében, ha nyitott szemmel jár, kíváncsi marad másokra, és önmagán is képes nevetni.
A kötetben családi vallomások, városi emlékek, egészségügyi kalandok és személyes küzdelmek követik egymást. A történetek hangja változatos: helyenként meghitt, másutt csípős, játékos vagy indulatos. Összetartja őket az elbeszélő személyes jelenléte. Szántó Istvánnak arca, hangja és véleménye van minden írásában; az olvasó hamar úgy érezheti, hogy egy jó mesélő társaságába került.
Az előszó: egy édesanya emléke és egy könyv érzelmi alapja
A kötet Előszava külön figyelmet érdemel. A szerző édesanyjára, Jolikára emlékezik, aki kilencvenöt esztendősen távozott az életéből. A felidézett mondatokban, szokásokban és hétköznapi jelenetekben egyszerre mutatkozik meg az anyai szeretet és a fiú máig élő ragaszkodása.
Jolika Auschwitzot túlélő emberként súlyos történelmi tapasztalatot hordozott. Az emlékezésben mégis a személyes közelség a legerősebb: az újságot olvasó édesanya, aki keresi fia írásait; az aggódó figyelmeztetések; a másnapra feljegyzett teendők; a telefonkönyvben őrzött nevek és a rendszeres beszélgetések.
Különösen megindító a visszatérő álom, amelyben a szerző szeretné felhívni édesanyját, de már nem sikerül elérnie. Ebben a tapasztalatban sok olvasó a saját veszteségére ismerhet. Az előszó erejét az adja, hogy apró, pontos emlékekből rajzolja meg egy pótolhatatlan ember alakját.
Ezek az oldalak a könyv további történeteihez is közelebb visznek. Megmutatják az örökölt kíváncsiság, a kritikus világlátás és az emberekhez való ragaszkodás családi gyökereit.
Egy elme bájos széria – a kötet különösen emlékezetes történetfüzére
A könyv egyik legszórakoztatóbb része az Egy elme bájos széria, amelyben egy közlekedési trauma nyomán kialakult szorongás és a kezeléshez kapcsolódó élmények elevenednek meg.
A téma komoly: visszanyerni a biztonságot, leküzdeni a félelmet, újra természetesen tenni azt, ami korábban magától értetődő volt. Szántó István azonban a saját bizonytalanságait is olyan öniróniával mutatja meg, amely közel hozza őt az olvasóhoz.
Az Az éj leple alatt című részben egy éjszakai, alvást megzavaró kérdésből születik emlékezetes jelenet. A Négyszemközt a professzorral az orvosi beszélgetések váratlan fordulatait idézi fel. A vidámpark hősei pedig egy terápiás kiruccanás története, amelyben már a társaság eljuttatása a helyszínre is külön vállalkozás.
A dodzsempályán kibontakozó eseményekben megmutatkozik a szerző helyzetteremtő és történetmesélő érzéke. A gyógyulni vágyó résztvevők, a csoportvezetővé előlépő elbeszélő és a váratlan fordulatok filmszerűen jelennek meg. Könnyű magunk elé képzelni a társaságot, hallani a párbeszédeket, és mosolyogva követni a szereplők igyekezetét.
A humor mögött végig érezhető az emberi esendőség. Ettől kapnak a mulatságos jelenetek mélységet: a szereplők félelmei, reményei és a gyógyulásba vetett bizalma is jelen van bennük.
Élmények az egészségügyből – történetek a műtőasztal és a betegágy közeléből
A kötet egészségügyi írásaiban Szántó István a beteg nézőpontjából mutatja meg a kórházi világot. Ebben a közegben egy vizsgálat, egy orvosi mondat, egy nővéri gesztus vagy egy betegtárs segítsége rendkívüli jelentőséget kaphat.
A kórteremben sajátos közösség alakul ki. Különböző életutak találkoznak, történetek cserélnek gazdát, és a mindennapok legapróbb ügyeiből is emlékezetes jelenetek születnek. A szerző figyelme ilyenkor sem lankad: megjegyzi a mondatokat, észreveszi az összetartást, a leleményt és a helyzetek fonákságát.
Az újságíró betegként is újságíró marad. Meghallgat, kapcsolatokat keres, közbenjár, és ha teheti, segít. Ennek híre hamar elterjed: aki egy ügyet el tudott intézni, ahhoz újabb kérésekkel fordulnak. A betegágy körül szinte megnyílik az olvasószolgálat, a panaszok és történetek pedig sorra megtalálják a szerzőt.
Ezekben az írásokban a humor a méltóság megőrzésében is segít. Szántó István vállalja a saját gyengeségeit, kellemetlen pillanatait, és képes úgy elmesélni őket, hogy az olvasó egyszerre mosolyogjon és együttérezzen vele. A közvetlen, beszélgető hangot korábbi könyvének címe, a Locsogunk is felidézi: az új kötet egészségügyi történeteiben is bőségesen akad mesélnivaló.
Miskolci szilánkok – egy város hétköznapi emlékezete
A Miskolci szilánkok írásaiban utcák, üzletek, gangos házak, szerkesztőségek, színházi kulisszák, fürdők és garázssorok népesülnek be. Szántó István mestereket, kollégákat, szomszédokat és különös figurákat idéz fel, megőrizve valamit a város egykori hangulatából.
Külön értéke ezeknek az írásoknak a háttérben dolgozó emberek iránti figyelem. A színház működéséhez nélkülözhetetlen, a színlapokról mégis lemaradó szereplők éppúgy helyet kapnak, mint a régi mesterségek művelői vagy a hétköznapok ügyes-bajos dolgaiban eligazodó ismerősök.
Egy írógépben egy hosszú pálya társa, egy karácsonyi képeslapban a kapcsolattartás szertartása, egy örökül hagyott órában egy régi szomszéd ragaszkodása jelenik meg. A tárgyakon keresztül emberi kapcsolatok és egész korszakok válnak érzékelhetővé.
A miskolci olvasók számára külön öröm lehet az ismerős nevek és helyszínek felfedezése. Mások saját gyermekkorukra, családjukra és városukra ismerhetnek rá. A történetek könnyen beszélgetést indítanak: felidéznek egy régi üzletet, egy első autót, egy hajdani munkahelyet vagy egy különös szomszédot.
Szent Péter előszobájában – mit kezdünk a kapott idővel?
A címadó írás a súlyos megpróbáltatás és a felépülés tapasztalatát hozza személyes közelségbe. A veszélyből visszatérve más súlyt kapnak a tervek, a találkozások és az elvégzendő feladatok.
A szerző számára a folytatás lehetősége új lendületet ad. Megírni a történeteket, megőrizni az emlékeket, megvalósítani a régóta dédelgetett elképzeléseket: a kapott idővel élni kell. Ez a felismerés a könyv egyik legerősebb, leginkább továbbgondolható üzenete.
A kötetben sok veszteség és nehézség jelenik meg, mégis újra meg újra előtör belőle az életkedv. A barátság, a kíváncsiság, egy sikerült segítségnyújtás vagy egy jó beszélgetés öröme. Ezek adják a személyes történetek melegségét.
Az utószó: számvetés és kitartó igazságkeresés
Az Utószó hangsúlyos, személyes lezárása a könyvnek. Szántó István visszatér egy hosszú évek óta húzódó hatósági és bírósági ügyéhez, és saját nézőpontjából fogalmazza meg tapasztalatait, sérelmeit és megválaszolatlan kérdéseit.
Ezeken az oldalakon a meghallgatás iránti igény és az emberi méltóság kerül előtérbe. A szerző arról is ír, mennyit mérlegelt, újrafogalmazott a könyv lezárásakor. Fontos számára, hogy elmondhassa, ő hogyan élte meg a történteket.
Az utószó a kötet korábbi vallomásaival együtt egy kitartó ember portréját egészíti ki. Olyan emberét, aki a személyes nehézségek közepette is tovább kérdez, tovább ír, és várja a válaszokat. S ami kimaradt – mindig győz az igazság vagy a legutóbbi választás eredménye – fordult a kocka érik a szerző jogorvoslata.
Kinek ajánlható a könyv?
A Szent Péter előszobájában azoknak kínál tartalmas olvasmányt, akik szeretik a személyes hangú történeteket, az öniróniát és az életből merítő anekdotákat. Különösen érdekes lehet az egészségügyi élmények, Miskolc múltja, az újságírás és a családi emlékezés iránt érdeklődőknek.
Rövidebb írásai néhány nyugodt percben is olvashatók, és könnyen kedvet csinálnak a folytatáshoz. Ajándékként is örömet szerezhet: emlékeket ébreszt, beszélgetéseket indít, és sok ismerős emberi helyzetet mutat meg.
Korábbi könyvek
Az új kötet végén nyolc korábban megjelent könyv borítója szerepel, bemutatva a szerző munkásságának többféle témáját:
– Az ecetfák városa
– Isten szabadságra ment
– Egy malomban őrülünk
– Kastélyos álom
– Torony–magasan
– Locsogunk
– Gyurcsány szabadon
– Vasgyári medvetánc – Újabb történetek az ecetfák városából
A családi emlékezés, a városhoz való kötődés és a közéleti érdeklődés egyaránt helyet kap ezen a pályán. Az Isten szabadságra ment a szerző édesanyjának sorsát örökíti meg; a miskolci történeteket őrző kötetek a helyi emlékezetet gazdagítják. Ezt a munkásságot folytatja most a Szent Péter előszobájában, egészségügyi élményeivel, humorával és személyes vallomásaival.
Köszönet a támogatásért
A Szent Péter előszobájában megjelenését kizárólag a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (MAZSIHISZ) támogatta. A szerző hálásan köszöni a kötet kiadásához nyújtott segítséget.
Korábbi könyveinek támogatói között Miskolc polgármesterei és alpolgármesterei, a Szerencsejáték Zrt., a Nemzeti Kulturális Alap (NKA) és a FUX Zrt. is szerepeltek.
A könyv megvásárolható
Szántó István: Szent Péter előszobájában
Ára: 3300 Ft.
Kapható a Géniuszban és a Miskolci Zsidó Múzeumban, a Kazinczy utca 7. szám alatt.
Telefonon is megrendelhető, utánvétes kézbesítéssel. Telefon 20 2192391 info@szantograf.hu
Egy könyv, amelyben a nevetés, az emlékezés és az élethez való ragaszkodás találkozik.
Akit érdekel kiadásra vár a Kádár vonata – tele csupa kulisszatitkokkal .
Tokaj
