Nem vagyok egyedül . Csak éppen magamra hagytak.
Az igazságszolgáltatás hárít. Körbebástyázza magát csupa olyan jogszabállyal, amellyel megakadályozhatja az igazság kiderülését. Bárhol az országban ezek a különös személyek már régen gyanúsítottak lennének. Csak a megyénkben élveznek büntetlenséget, kiváltságot az itt felsoroltak.
A hatóságok megkapták a név szerinti feljelentéseket, íróasztalukon ott van a támadóm beismerése. Birtokukban Kovács László Csaba mentegetöző levele, magyarázata az erőszakos fellépésre. Náluk is ott van a zsarolási kisérletének a bizonyítéka. A rendőrségi esetlap – fekszem a földön kiterítve – amikor Tóth Tamás hazudós rendész kezében az okmányaimmal azért riaszja a bevetési csoportot, hogy segítsenek nekik az igazoltatásban.
Hogy most már hat évre rá hármas fokozatú terrorriasztásnál tartunk mi a fene köze van ehhez a bénasághoz. Két segédrendőr vagy akár egy nyolcelemis vagyonőr is képes lenne kihámozni ebből, hogy itt egy korrupciógyanús, hivatali hatalommal való visszaélés gyanúja forog fenn. Ha mondjuk egy ilyen sérelem, incidens megaláztatás érné az ügyben érintettek rokonságát már ezzel lenne tele a média. Eltudják képzelni, hogy esetemben a feljelentések nyomán egyetlen hivatalos meghallgatás sem történt. Hat év alatt.
Egyetlen konkrét kérdésemre sem adtak egyenes választ. Igaz magas szinten már meghallgattak, hozzátéve nincsen ügy, nem tehetnek semmit. Ami persze nem igaz. Bátorság – van ügy , nem is kevés. Ott a feljelentések garmada, bármelyiket is választják kötelesek intézkedni. Hogy összeomoljon a rám kreált hamis vád, ideje lenne néhány szembesítésre,
a hamis tanúkkal, Szabó Krisztiánnal és Kisvárkonyi Csabával valamint Kovács László Csabával és a vele szorosan együttműködő részrehajló, elfogult hivatali hatalmával gyanúsan visszaélő Faragó Edittel.
Másokkal is megesett már, hogy fentről valakinek az utasítására megerőszakolták az igazságszolgáltatást. Csak nem mindegyik rendőri vezető vállal be ilyen parancs teljesítését.
Másokat is ért már eget verő igazságtalanság. Az élet már csak ilyen. Van aki ilyenkor nyel egy nagyot – lecsúszik a béka a torkán – sajnos nekem ez nem sikerült. Megmosolyogtató, de még máig is hiszem egy jogállamban, egy demokráciában bárkivel megeshet egy ilyen incidens, de majd az erre jogosultak korrigálják a tévedést. Idág tévednem kellett, csalódott vagyok.
Reméltem a rendőröknek, az ügyészeknek és a bíróknak is lehet lelkiismeretük, s egyszercsak ráébrednek micsoda fatális megtévesztés áldozatai. Hívatásuk, esküjük szelleme egyszer csak ráébreszti őket is, hogy a hazug szervilizmus hosszú távon megviseli az ő egészségüket is . Hogy a jogállam és a zéró tolerancia és a részrehajlás és a pártatlanság , a Szent István – i alkotmányban is rögzített fogalmak mikor kerülnek majd szinkronba azt az Ég sem tudja megmondani. Csak remélni merem, hogy hínni lehet eljön ez a pillanat.
Pontosan 2017 óta próbálom szelíden, jóindulatúan a nyilvánosság bevonásával , a tények feltárásával bebizonyítani a terhemre rótt tévedést. A rosszindulatú bűnpártolással egyenértékű, hivatali hatalommal való visszaélés gyanúját. Amelynek elsőszámú elkövetője a címképen látható, feketes esernyő alatt megbúvó rendőrnő, volt vizsgáló, aki feladatául kapta a rám támadó rendészek bevédését. Remélem jól ki lett fizetve, nem maradt el a jutalma.
Szakállas történet, 2017. novemberében egy – ma már köztudottan szervezett provokáció keretében – egy teljesen jogszerűtlen közúti intézkedés során két miskolci rendész, Szabó Krisztián és Tóth Tamás felkarjaimat lefogva, hátrabilincselték a kezeimet majd a földre vágtak, hogy a hátamon térdelve kizsebeljenek. Film van erről, de az illetékesek nem merik megnézni. Nem akarják, a bírónő annyira félt a szembesüléstől, hogy bár megrendelte a projektort, a videót látni sem akarta.
A rendészek nem sok mindent zsákmányoltak csak egy viselési engedéllyel tartott gázpisztolyt téptek ki a Vogele nadrágom lecipzározott bugyrából. S ez már elegendő volt, ahhoz hogy harmadnapra kitalálják, fegyveres támadás áldozatai lettek.
Az igazság persze kézzel fogható és kitapintható hiszen a kiérkező rendőröknek ezt a fegyveres támadást még nem említették, egyiköjük sem, ehhez a rendészet igazgatójának a fifikája kegyetlen rosszindulata kellett, hogy kiagyalja.
Egyébként miután 13. óra 48. perckor – a rendőrségi adatlap szerint – Tóth Tamás telefonált a bevetési csoportnak, segítséget kérve egy személy igazoltatásához már túl voltak az akción. Tehát orbitálisat lódítottak, átverték a rendőrséget.
Tamás és Krisztián a két hústorony elhihetette az ügyelettel, hogy ketten teljes harci felszerelésükkel, gázzal, gumibottal nem képes egy hetven esztendős embert igazoltatni. Röhögtek magukban, a kezükben az igazolványaimmal.
Az igazság az, hogy amikor Tamás telefonál – mellékelem az esetlapot – egyetlen szóval sem említi, hogy bármilyen támadás érte őket. Miért is nem? Mert ez egy szemen szedett hazugság. Hiszen amikor Tamás riasztja a bevetési csoportot jómagam már hátrabilincselt kézzel sokkos állapotban fekszem a földön és a segítséget kérő kiabálásom behallatszik a telefonálásba. Az okmányaim a kezükben, hiszen elismerték mindenkor, készségesen együttműködő módon minden igazolványomat azonnal kiadtam az autó ablakon át. Százszor mértük össze az eseményről készült filmmel, csak Búzásné rettegett, hogy maga is megtegye ezt az egyszerű nyomozati cselekményt. Helyette 11 tanút szedett össze, amelyeket csak nem vonultatott fel a bíróságra mert mind mellettem szóltak. Figyelem, mióta lezárult a részrehajló nyomozás, csaknem egy évig tamáskodott az ügyészség, mert csak érzékelték, itt nincsen minden rendben, ezt követte egy elfogult gusztustalan bírósági tárgyalássorozat. Amikor a miskolci járásbíróságon már kiderült az ártatlanságom azonnal lecserélték a bírónőt. Egy amolyan ” vérbíróra” akit semmi nem érdekelt, nem hagyta, hogy a tények összezavarják. Elődje tárgyalási tervét elvetette és végül az ítéletet követő végzést sikeresen összezavarta. Egy Berényi József nevű vádlottat is becsempészett az iratokba. Máig sem tudom ki ő és honnan vette ezt a nevet. Egyébként egy jogállamban ha ilyen mérvű tévedésektől hemzsegő hivatalos iratot küldenek ki – rögtön maguknak kellene kezdeményezni a per újra felvételt.
Ez lenne a minimum. Főleg akkor , ha egy bíró Tőzsér Ildikó azzal odázza el egy fontos tanú beidézését – hogy a rendésznek is lehetnek rossz napjai, tehát bocsánatos bűn ha éppen egy főügyészt is inzultáltak aznap. Hab a tortán , amikor ez tanult jogot végzettt hölgy simán beemel egy vak embert szemtanúnak. Egy olyan személyt, aki a bírósági tárgyalásra menet úgy fellökte a kapus őrt, hogy elvitték szondázni. Ugyanez a nő elfogadja az ügyészség azon érvelését, hogy a vádlott csak a származása okán kéri a felmentését. Kitaláció, a legvérmesebb antiszemita beszólás, miután ilyet soha semmikor nem írtam le, s nem hivatkoztam.
Az, hogy az ügyben az elt idő során egy háromajtós szekrényre való irat gyülemlett össze és ezt senki nem akarja átolvasni tanulmányozni, meg kell értenem. Magam sem szívesen olvasgatom, de ki tegye meg ezt ha nem én. Hiszen a megyei főügyész – a folyóson amikor a kollégája elszalad a beadványaimat másolni – emberi mivoltát is megcsillogtatta – megsúgta, az a jóakarom ülős ítéletet követelt tőlük, de ők erősek voltak , s felfüggesztetett börtönt javasoltak. Mit mondjak, nem tudtam meghatódni a jóságán. Előtte ugyanis még azzal érvelt, hogy Szikszai Attila ügyész szerkesztette a vádiratot, az a jó ember aki nevük napján elsök között gratulálnak egymásnak. Majd azt nyilatkozzák – nem ismerik egymást!
A hazugság zsinórban kisérti ezt a folyamatot – a kapitányságvezető írásban közli semmilyen együttmüködési megállapodás nincsen a rendészettek. Majd a rendészet vezető a városi közgyülésen azzal büszkélkedik, hogy milliókkal támogatják a kapitányságot és olyan szilárd és elvtársias a barátság, hogy még szabadidejükben is együtt szórakoznak. Tehát egy ilyen mérvű és magasságú összefonódás okán esélyem sem volt, hogy komolyan vegyék az érveimet és elgondolkozzanak , i
Azt sem hallgatom el, hogy a választások után amikor a rendészek hajléktalanokat bántalmazó, fosztogató bandája a támadómmal az élen lebukottt Kovács László Csaba az ismert zsaroláson kívül mentegetni próbálta magát. Itt a levele – írja – hogy 2019 nyaráig nem rendelkeztek hitelesítet hang és képrögzítőkkel. Így előírta az embereiknek, hogy ha kell erőszakosan is aláírásukkal hitelesítsék a szabálysértések elkövetőivel a vétségük elismerését. Tehát a rám támadók az bosszantotta, hogy a kezembe nyomott tollat, amivel aláíratták volna velem a feljelentésemet, egyszerűen rá tettem a kocsi tetejére. Tóth mondta is, hogy ez csak egy formaság – valójában csak figyelmeztetni akartak, ha aláírtam volna a feljelentést. Ebben is óriásit hazudtak, de itt az ilyen egyenruhásoknak nagyobb a respektje a rendőrségen mint annak az autósnak, akinek soha semmilyen összeütközése még nem volt a törvénnyel, s nem bántalmazza az idős beteg hajléktalanokat. S még nem tagja annak az antiszemita gyülöletet szító közösségi portálnak.
Majd különös módon minden hivatalos értesítés nélkül a helyszínre robog a rendészet helyettes vezetője, hogy minden kötelező segítségnyújtást elmúlasztva lerohanjon a szemközti mélygarázsba, eltüntetni az eseményről készült videót. Ugyanis egyedüliként elsőként vette észre, a külső felszíni kamera mindent rögzített. Bepánikolhatott mert a garázsban dolgozók nem teljesítették az utasítását, nem törölték a felvételt. Sőt harmadnapra jelezték nekem, hogy nem sokára automatikusan törlődik, tehát ha kell intézkedjek a lementéséről. Intézkedtem. Közben máig is rejtély – nekem nem, hogy ez az ember , hogy került oda a posta elé amikor senki nem értesítette, s azt hazudta, a benti vezénylőben sem látta mi zajlik ott a helyszínen.
Bár a lényeget átmásolták , de a rendőrségen lebutitották, a legfontosabb részletét elsikkasztották és erről még a mellékelt feljegyzés szerint – két hónappal, 2 hónappal később írásba is foglalják a csalást. Hogy mit jelent ez, hogy a részrehajlással, elfogultság gyanújával simán megvádolható rendőrnőt nem érdekelte ez a felvétel.
E helyett felbujtott tanúkat rendelt, kitől mástól mint Kovács László Csabától aki a történtek idején súlyosan antiszemita, gyülölködő és személyiségi jogaimat sértő közleményeket adott a médiának. A rendőrség figyelmeztetése ellenére, hogy prejudikálja , félrevezesse a nyomozást és ellenem hangolja a közvéleményt. Kinevezett a rabbi sofőrjének, noha húsz éve ismertük egymást hivatalból és az utasomat egy magasrangú zsidó vezetőnek mondotta, aki meg akarta vesztegetni az embereit. Gondolom nehéz lett volna őket….
Ő az aki végül később a legaljasabb módon nyílt zsarolásba kezdett, hogy majd a védelem tanújaként feltárja az igazságot. Hogy mit kért cserébe – nem pénzt, ilyen szóba sem jött – akit érdekel keressen, elárulom. Egyébként most éppen az adóigazgatást erősíti ezzel a fedhetetlen erkölcsös előéletével. Akinek a költségvetési csalássorozatát hiába jelentették a beosztottjai, a haverjai bevédték. Mint most is.
Tömény hazugság. A két delegált tanú közül a kettes számú Petroczi Attila a bíróságon felsült – hiába támogatta a vádiratot szerkesztő ügyész barátja.
Persze annyit elértek, hamis tanúskodás okán felmentették, felejtés, egyszerű demencia okán. Miközben a videós szembesítés frissen készült, tehát ha egy futballbíró ennyire feledékeny akkor neki egyszerre négy partjelző is kevés a pályán.
Az egyes számú tanút pedig az élettársa leplezte le a tárgyalás után a rendőrségen. Persze az ügyészség és a bíróság mitsem törödik ezzel. Mint a rendészet volt vezetője a zsaroló még csek egy meghallgatás erejéig sem lett beidézve. Megjegyzem, hogy sértettségében az egyik támadóm Szabó Krisztián mindannyiuka leleplezte – megírta, a rendőrséget persze ez sem hozza lázba – elmondja a tanúk semmit nem láthattak. És azt sem hallgatja el, hogy nekik meg volt tiltva a nyilatkozatadás, minden személyiségi jogaimat sértő hazugságot – a rabbi sofőrje és a vesztegető rabbi féle című halandzsát is a főnöke találta ki. Hogy ki volt az igaz felbujtó és ki volt az aki az egész incidenst megtervezte – nos november hatodikán a Széchenyi út 5 szám előt konkrétan megtudhatja. S ki volt az aki a lejárató cikkeket napokkal előtte megfogalmazta, olyannyira, hogy még az esti kurucinfoba is főoldalra kerülhettem teljes életrajzommal.
Bizonyára az is érdekelheti Önöket, miért mondhat, foglalhat írásba egy miskolci bírónő egy olyan állítást – hogy a rendészeknek is lehetnek rossz napjai.
S ez felhatalmazza őket, hogy merő szórakozásból rátámadhassak a miskolci autósokra, járókelőre és kiélhessék aggreszív hajlamaikat.
Olyan mértékben, hogy vezetőik tudtával szöges gumibottal bántalmazzák a hajléktalanokat. S erről a sajtóban máig sem jelent meg semmilyen információ, hogy milyen elbánásban részesültek , s a vezetőjük is osztozott e a felelősségben.
