Tervszerű kórházi kezelésre vonultam el egy hétre. Jó időben a megérdemelt nyaralás helyett az orvosokra bíztam a hátralévő életemet. Mivel gyakorlott bennlakó vagyok igyekeztem kellő derűvel amolyan kalandtúrának felfogni az egészségügyi ellátás minden pillanatát. Előre kijelentem bármennyire is kritikusnak tűnik a helyzet az orvosok, az asszisztensek és az ápolók a vállukon viszik a szolgáltatást. Mivel – mondjuk ki – korábban sem volt valamilyen rózsás az egészségügyi ellátás színvonala minek, kinek panaszkodjunk. Hiszen volt olyan időszak az a vizit díjas, amikor a miniszter legnagyobb gondja az volt, hogy minden éjjeliszekrényben legyen egy mini széf. Na, ennek már nyoma sincs.
Tényleg hiányzik a kórtermekből a légkondicionálás, a műtőkben ma már elengedhetetlen, de a valóságban nem ez a legfőbb probléma. Összességében finanszírozási gondok vannak, keveset költünk az egészségünk megőrzésére és nem jut elegendő pénz a kórházak fenntartására. Azon kekeckedni, hogy nincs vécépapír és törölköző az ispotályban szóra sem érdemes. Mióta eszemet tudom a fogkefétől a bögréig ezeket a személyes dolgaimat mindig is mi betegek vittük magunkkal.
Emlékszem úgy jó tíz évvel ezelőtt egy szabolcsi szocialista országgyűlési képviselővel kerültem egy szobába, s éppen Ő kifogásolta, hogy nem adtak neki törölközőt. Próbáltam meggyőzni, hogy ez nem állampolgári jogon jár, majd a nejemet kérte meg, hozzon neki egy fogkefét, mert az sem volt a mosdóban. Csalódottnak tűnt.
Egyébként abban az időszakban vezették be a kórházi étkeztetés korszerűsítését. Ennek előnyét máig is élvezzük. Lehet, hogy nem vagyok elég gurmand, de számomra a reggelitől a vacsoráig minden tökéletes volt. Ki kell emelnem, hogy nagyon finom a betegeknek kiosztott kenyér és a kifli. Hadd csináljak reklámot az Abaúj tej joghurtjának is. Rászoktattak, a miskolci árucsarnokban már bespájzoltam ebből a 99 forintos tejtermékből. Ajánlom mindenkinek, lehet fogyni vele, ha csak egyszerre nem hatot kanalazol be.
