
Hogyan éljünk túl egy repülőgép katasztrófát. Ahányszor ilyenekről olvasok, beugranak a saját emlékeim. Ha tőlem kérdeznék, úgy, hogy nem ülünk szálló masinára. Ennyire egyszerű a válasz.
Jómagam a hetvenes évek elején megnyertem egy versenyt, egy országos szépségversenyt az akkori ország-világ magazinban. A korra jellemző, hogy az első díj egy hét Moszkvában, míg a második helyezett Párizsba repülhetett. Akkor kerültem egy óriási slamasztikába, mert rám esett a választás, hogy a Békéscsabai pártmunkásokkal utazzak egy felhőtlen kikapcsolódásra. Számomra ez a fő díj teljesen letaglózott, mivel előtte értem haza Berlinből ahová azzal a Malév géppel mentem, amelyik Koppenhágában a tengerbe zuhant. Mivel az utócélom Svédország volt az ottani húsvéti szokások megismerése kapacitáltak, hogy utazzak a géppel Dániába és onnan még közelebb leszek Stockholmhoz, mint ha Travemündéből hajózom át. Bár hiába fontolgattam az akkori törvények szerint dán beutazási vízum nélkül nem sokra mentem volna. Végül két hét elteltével hazafelé menet tudtam meg a magyar gépen, hogy az a gép, amely Berlinig vitt a tengerbe zuhant.
A történtek után megfogadtam, ha nem muszáj, nem repülök sehová, ha csak nem kényszerítenek. Elhatározásomat egészen 1996 tavaszáig megtartottam, mert ahová mentünk legfeljebb hajóval mehettem volna. Ám ez egy másik történet lesz, annyit elárulok ez sem ment olyan simán, mint ahogyan terveztük.
Visszatérve a moszkvai nyeremény utamra nagyon rossz előérzetem volt. Kezemben a jeggyel mindent megpróbáltam visszamondani az utazást. Nem volt könnyű, akkoriban egy moszkvai utazást visszautasítani , indokolni kellett ennek az okát. Hátha valamilyen politikai megfontolás miatt mondok le erről a soha vissza nem térő élményről.
Végül a szép emlékű Csala László a Déli Hírlap akkori főszerkesztője megmentette az életemet, volt bátorsága kiadni egy igazolást miszerint nincsen már szabadságom és nélkülözhetetlen vagyok. Ez a papíros a beszálló jegyemmel együtt máig is féltve őrzött ereklye. Ugyanis a békéscsabai pártmunkásokkal a Moszkvába tartó gép Kijevnél akkumulátor meghibásodás miatt lezuhant. Megmenekültem a biztos haláltól, a gépen utazók közül senki nem élte túl a zuhanást.
Talán 1976 őszén a taxis Gyuri , a lottóházi szomszédom örömmel újságolta Törökországba készülnek. Repülővel. Sokáig kapacitáltam, hogy ha rajtam múlna, én az ő autójával mennék. Akkoriban vette a sötét olajzöld 850-es Volvóját, amely a kisudvarunkon a Trabantom mellett parkolt. Nem irigyeltem egy ilyen luxuskocsit nem lettem volna képes fenntartani. Emlékezetem szerint negyed millió forintot kóstált használtan, eredetileg a drótgyáré volt.
Fiatalon hétalvó voltam, de aznap reggel, amikor értük jött a taxi reflexszerűen felébredtem, s láttam őt elmenni. Utoljára. A rádióból tudtam meg egy hét múlva, hogy hazafelé valahol Romániában egy szerencsétlen kényszerleszállás során Gyuri életét vesztette, a mellette ülő felesége viszont idejében kimenekült a lángoló gépből. Később a neje, Války Tiborné az újságokban nekem elmesélte a tragikus történetet. Ami meglepett, hogy annyira nem rendítette meg a szerencsétlenség, utána még többször is elrepült a szultánok országába.
Ha érdeklik később elárulom miért gondoltam meg magam 1995 tavaszán amikor a Malév megajándékozott egy utazással.
Mielőtt legközelebb repülőre száll, olvassa el ezeket a tanácsokat.
Egy 2024-es kutatás szerint a fejlett országokban élő emberek negyven százaléka fél a repüléstől. Ha túl sok epizódot nézett a Légikatasztrófák-sorozatból, a Spiegel tanácsai segíthetnek a szorongás leküzdésében, sőt akár az életét is megmenthetik – de tegyük hozzá gyorsan, utóbbira nagy valószínűséggel nem kell készülnie, hiszen a statisztikák szerint a repülés a közlekedés egyik legbiztonságosabb módja.
Sokan egyébként is azt mondják, nem érdemes készülni a balesetekre, hiszen ha nagy ritkán lezuhan egy gép, „úgyis mindenki meghal”. Valójában azonban sokat segíthet egy ilyen helyzetben, ha előre felkészülünk. „A repülőgép-balesetek túlnyomó többségét túl lehet élni” – mondta Ed Galea, tűzvédelmi mérnök, a Greenwichi Egyetem professzora a CNN-nek.
Az egyik legismertebb repülőgép-baleset a 2009. január 15-ei, amikor a US Airways 1549-es New Yorkból induló járata a Hudson folyóba zuhant, miután egy madárrajjal ütközött és két hajtóműve megsérült. A fedélzeten tartózkodó 155 ember életben maradt. Egy évvel ezelőtt pedig a tokiói Haneda reptéren ütközött egy utasszállító a parti őrség gépével, a Japan Airlines gépének fedélzetén tartózkodó 379 utas mindegyikét kimentették.
Mire figyeljünk a foglalásnál?
Ha lehet, a repülő hátsó részébe foglaljunk helyet, a gépek ugyanis a legtöbb esetben orral előre csapódnak be, ilyenkor gyűrődési zóna alakul ki. Ez történt az azeri gép esetében is decemberben, a katasztrófát azok az utasok élték túl, akik a gép hátsó felében ültek.
Érdemes minél közelebb ülni a vészkijáratokhoz. Amikor felszállunk, nézzük meg, melyiket érjük el a legegyszerűbben. Sokszor a gép törzse egyben marad, mégis fontos, hogy hamar elhagyjuk a repülőgépet, hiszen az üzemanyag nagyon gyúlékony és robbanást is okozhat.
Ne becsüljük alá a füst veszélyeit
„A legrosszabb esetben a füst már három-öt belégzés után eszméletvesztést okozhat, mert annyira mérgező” – mondta a Spiegelnek Laura Künzel pszichológus, aki többek között az emberek evakuálás során tanúsított viselkedését kutatja.
Vészhelyzetben az emberek nem feltétlenül gondolnak arra, hogy hol vannak a lehetséges menekülési útvonalak, inkább azt az utat választják, amerről jöttek. Ez végzetes lehet. A füst a látási viszonyokat is jelentősen rontja, ezért érdemes előre felmérni a terepet, hogy ha esetleg bekövetkezik a katasztrófa, könnyen ki tudjuk tapogatni az utat. Ilyenkor a folyosó felőli ülésekről a legkönnyebb kijutni, azok indulnak jobb esélyekkel, akik a vészkijárattól legfeljebb két sorra ülnek.
Nyerjünk időt
Lehet, hogy többet kell fizetni érte, de ha családdal vagy barátokkal utazunk, egymás mellé foglaljunk helyet. Vészhelyzetekben az emberek megpróbálják megtalálni a hozzátartozóikat, ezzel értékes időt veszítenek.
Sokaknak problémát okoz a biztonsági öv kioldása, pánikhelyzetben ez természetesen még nehezebb feladat. Tanuljuk meg, mi a különbség az autós és a repülőgépeken használt biztonsági övek között, majd próbáljuk ki, hogyan működik, így éles helyzetben nem kell megijednünk. Egyszerűbbnek tűnhet a biztonsági öv figyelmen kívül hagyása, ugyanakkor ez is az életünkbe kerülhet. Az erős turbulencia akár a gép másik oldalára is átdobhat minket, ezért mindig kössük be magunkat. Ha esetleg éppen a mosdóban vagyunk, amikor megjelenik a biztonság öv bekapcsolására utasító jelzés, azonnal siessünk vissza a helyünkre és kössük be magunkat.
Mindig tartsuk be az utasításokat
Ha csökken a nyomás, az oxigénmaszkok automatikusan kiesnek, hogy az utasok használhassák azokat, azonban sokan nem tudják, hogy kell, mert nem figyeltek a légiutaskísérő bemutatójára. Gyakran előfordul, hogy az utasok pánikhelyzetben csak a szájukra helyezik fel a maszkot, az orrukra pedig nem, így nem jut elegendő oxigén a szervezetükbe.
Fontos, hogy tudjuk, hogyan kell kinyitni a vészkijáratot, készüljünk fel erre előre. Az ajtó könnyen ránk eshet, ezzel komoly sérüléseket okozhat, és jelentősen lassíthatja a menekülést. Ed Galea beszélt egy utassal, aki ott volt az említett 2009-es balesetnél. A férfi a vészkijárat mellett ült, de nem figyelt, amikor elmondták, hogyan lehet biztonságosan kinyitni. Mérnők lévén szerencsére így is időben rájött, más azonban valószínűleg nem tudott volna ilyen gyorsan reagálni.
Hiába hangzik el mindig, hogy vészhelyzetben hagyjuk hátra, sok utas még ilyenkor is ragaszkodik a kézipoggyászához. Ezzel nem csak a saját, de az összes többi utas életét is kockáztatják. Az iratainkat, bankkártyánkat a táskánk helyett tartsuk a zsebünkben, így minden nélkülözhetetlen dolog nálunk lesz, ha szükség lenne rá. Ha ezt elmulasztottuk, akkor se próbáljuk megkeresni ezeket, nem lehetnek fontosabbak a testi épségünknél.
Ha a gép a vízbe csapódik, ne fújjuk fel előre a mentőmellényt, csak a roncs elhagyása után oldjuk ki. Ha felfújt mentőmellényben várjuk a becsapódást, megfulladhatunk, amikor a gépet elönti a víz, hiszen a mentőmellény a gép plafonjához szorít majd minket, így nem tudjuk elhagyni a repülőt.