
—

Tisztelt Címzettek,
A személyemet ért támadások óta hat esztendő telt el.
A 2017. november hetedikén tett feljelentésemet a vármegyei főkapitányságon minden nyomozás és szembesítés mellőzésével törvénytelenségek sorozatával elutasították és lezárták. Sőt a fellebbezésemre azt válaszolták, hogy rossz helyen az Alsózsolcai őrsön tettem feljelentést és megkésve. Hiába jeleztem ez nem igaz, ez csupán egy bűnpártolással gyanújával egyenlő hazugság. Ezt a fajta közömbös hozzáállást mindvégig betartották máig is.
Önök, dr. Korpás Lajos alezredes úr,
mint rutinos bűnüldöző továbbra is védelmezi a támadóimat és a felbujtott tanúkat. Annak dacára, hogy maga Szabó Krisztián a volt rendész levélben szögezte le, hogy a tanúkat nem ő kerítette és rajtunk kívül senki nem tudhatja mi is történt a posta előtt. Tehát világosan kifejtette nekem, hogy én és a két rendészen kívül senki nem tudhatta az események menetét. Önök mégis elfogadják annak a két hazug rágalmazónak a vallomását, akiket az önkormányzati rendészet Búzásné Faragó Edit kérésére küldött a városi kapitányságra. Ez önmagában már egy bűncselekmény előkészítésének minősül.
Emlékeztetem Önöket, a törvényszéki tárgyaláson – ha elolvasná a végzést az egyik felbujtott tanút Petróczy Attilát kizárták. Tehát hamisnak találtatott a hazugsága. Noha a rendőrségen készült szembesítéséről készült videó legérdekesebb részét elsikkasztották és a bírónő kérésére sem szolgáltatták ki. A volt ügyész barátja kérésére azzal mentegették, hogy időmúlás okán mondott valótlanságokat. Miközben a videó frissen készült.
Ez a sportember máig nem lett beidézve, hiába jelentettem fel tanúskodásért.
Önök azzal védelmezik, a tanúskodás törvényes kötelezettség. Nem tették hozzá, hogy a rágalmazás, mások hamis megvádolása viszont már bűncselekmény.
A birtokukban van az a levélváltás amelyben Búzásné szó szerint megrendeli azokat az önkéntes tanúkat, akik már ihletet kaptak a rendészet által közzétett hazug lejárató személyiségi jogaimat sértő közleményekből. Azok a híradások prejudikálták a nyomozás kimenetelét és befolyásolták a tanúkat.
A másik egyes számú hazudozó Soltész Edina szembesítése ugyancsak különös módon maradt el a városi kapitányságon. Minden magyarázat nélkül. Így a tárgyalásig nem ismerhettük meg a vallomását, amelyben leleplezi önmagát. S ha egyetlen bíró is elolvassa a két felbujtott tanú állításait, nem merné azt állítani, hogy ezek megegyeznek és még a rám támadó rendészekével is azonosak. Ez egy közhelyes megfogalmazás, nem találni a vallomásaik között még csak egy momentumot sem amelyek azonosak lennének. Időben, térben a cselekmények leírásában is egymástól eltérőek. Ennek ellenére a főügyészség és a Pászti Attila úr vezette törvényszéki tanács ezt a közhelyes sablont sosem felejti ki az indoklásból.

Önök eljutottak Soltész Edina élettársáig, s nem veszik észre, hogy ennek a személynek egyetlen tárgyaláson sem jutott semmilyen szerep. Nem létezett. Soltész Edina azt hazudta egyedül munkába menet látta az eseményeket. Nem kockáztatta meg, hogy elárulja az élettársával együtt jártak arra, s mire odaértek már a földön feküdtem. Önök megkapták a párja telefonos vallomását is, amelyben első kérdésemre felfedte, mire odaértek már a földön feküdtem és a hátamon térdelt a két egyenruhás. Akkor zsebeltek ki.
Önök nem hajlandók rendőri szemmel és gondolkodásmóddal kiértékelni az esetlapot. Máig nem tették fel a kérdést Tóth Tamás úrnak, miért kér rendőri segítséget a bevetési csoporttól egy személy igazoltatásához miközben már minden okmányomat átadtam. Kit kellett volna még igazoltatniuk miután már sokkos állapotban fekszem a földön hátrabilincselve. Kérem ezt megmagyarázni nekem laikus civilnek.
És ha már telefonálnak miért nem említik meg, hogy bármilyen fegyveres támadás érte őket. Miért nem mondják el ezt a kiérkező rendőröknek, hogyan lehetséges ez a borzalom csak másnapra jut eszükbe. Miközben egybehangzóan azt mondják első kérésre teljesen együttműködően adtam át az okmányaimat.
Nemcsak jómagam hozzáértők szerint is amit velem szembe művelnek az kimeríti a bűnpártolás gyanúját.
Önök törvénysértő módon nagy kegyesen egy nem ott dolgozó rendőrrel tavaly szeptemberben tették lehetővé, hogy ügyvédemmel feljelentést tehessünk, amelynek az elutasítását másnapra már megírták, de minden nyomozás mellőzésével kivárták a harminc nap leteltét a postázásra.
Íme itt olvasható az Önök által kivonatolt Kisvárkonyi vallomása, nem vagyok meggyőződve, hogy a telefonos hangfelvételével is egybe vetették e. S nem tették fel a kérdés az illető angol tanárnak, hogy az eltelt öt esztendő során, miközben gyakran kitárgyaltuk a velem történteket egyetlen egyszer sem említette meg, ő látta és a párja tanúskodott is a rendőrségen. Soltész Edina a rendőrségen és a bíróságon is megfeledkezett felfedni, hogy az élettársa által ismer engem és tisztában van a családi körülményeimmel. Ezzel szembe Soltész Edina megvallja, másnap jutott eszébe a fiúkat kikérdezni mi történt a posta előtt, amire a rendészet vezetője azonnal ráveszi a tanúskodásra.
Állampolgári jogom a jövőben is , hogy részrehajlás nélkül, pártatlanul folytassák le a feljelentésem nyomán a szembesítéses nyomozást. Ne próbáljanak arra hivatkozással meggyőzni az ügyvédemet, hogy mentális sérülésem okán nem foglalkozhatnak az üggyel.Ez legfeljebb ürügy a bűnpártolás leplezésére.
Tehát nyilvánosan felszólítom Önöket, hogy kötelességeiket teljesítve a minden magyar állampolgárt megillető módon , jogszerűen a meghallgatásomon túl szembesítésekkel együtt vizsgálják meg az ellenem tanúskodók rágalmainak a valóságát.
Ismét mellékelem Búzásné megrendelő levelét a tanúk beszállítására, amelyben felfedi a miskolci rendészet egyéb elfoglaltsága ellenére szívesen vállalja ezt a kiemelt szolgáltatást.
Külön figyelmükbe ajánlom Szabó úr önvallomását – ha ő állítja, csak hárman tudhatjuk mi is történt ott a posta előtt, akkor mi szükség lehetett a hamis rágalmazóim felbujtására. Nagyon árulkodó, hogy Önök azzal mentegetőznek, átnézték a korábbi tárgyalások jegyzőkönyvét és az ítéletet. Az azt követő eseményeket is kérem kiértékelni tekintettel arra, hogy mivel névtelenséget kértek a tanúk törvénytisztelőként nem volt lehetőségem a kilétük alapján megismerni a kilétüket, kapcsolataikat és a rendészettel valamint az ügyészséggel való kapcsolataikat. Ráadásul vakon bíztam a bíróságok értékítéletében mindaddig amíg az első bírót le nem váltották máig ismeretlen okból a tárgyalás harmadik harmadában. Aki minden tehetségével igyekezett bevédeni az egyenruhás támadóimat úgy ahogyan a városi kapitányság vezetője is utasításba kapta ezt a feladatot. A csendi gyilkosság ügyében történt tévedésük is bizonyíték arra milyen előítéletekkel képesek bárkit is meggyanúsítani és bíróság elé citálni.
Nagyrabecsüléssel
mindannyiuknak akik támogatják az igazság kiderítését
Szántó István