ujkelet.live

A háború 671. napja: Binjámin Netanjahu miniszterelnök volt szóvivője, aki ellen minősített információk kiszivárogtatásáért emeltek vádat, azt mondta a rendőrségnek, hogy az információkat közvetlenül továbbította a miniszterelnöknek és katonai titkárának, jelentette a Haaretz hírportál csütörtökön.

Eli Feldstein, a volt katonai szóvivő az augusztusi találkozásuk után továbbította Netanjahunak ezen információk egy részét. Az információk egy Hamászra vonatkozó titkosított dokumentum létezésére és tartalmára vonatkoztak, amelyet Feldstein kiszivárogtatott a német Bild újságnak. Netanjahu novemberben tagadta, hogy bármilyen ismerete lett volna a dokumentumról.

  • A német Panorama oknyomozó műsor vizsgálata anno megállapította, hogy a dokumentum bemutatásának módja és tartalma rendkívül torzított volt. Azzal az állítással ellentétben, hogy ez Jechíje Szinwar, a Hamász vezetőjének dokumentuma vagy általa jóváhagyott valami, valójában a Hamász „katonai hírszerző szolgálatának” állásfoglalása volt, amelyet a terrorszervezet egy ismeretlen ügynöke írt 2024 tavaszán.
  • A Bildben írottakkal teljesen ellentétben „a Panorama által megtekintett átiratból az is megállapítható, hogy a Hamász végső soron érdekelt egy Izraellel kötött megállapodásban. A dokumentum kimondja, hogy a tárgyalások során ‘rugalmasságot’ kell mutatni. A szöveg a Hamász azon vágyát is mutatja, hogy a lehető leghosszabb időre tűzszünetet kössön. A dokumentum kimondja, hogy 84 napos tűzszünetet szeretnének, ami lépést jelenthet a háború teljes befejezése felé. A dokumentumnak ezeknek a vonatkozásait egyáltalán nem említi a Bild cikke.”
  • A riport megemlíti, hogy „a hat túsz meggyilkolása a háború kezdete óta a legnagyobb és legviharosabb tüntetéseket váltotta ki Izraelben Netanjahu ellen”, és megjegyzi, hogy a Bild szeptember 6-i cikke nagyban segítette eltolni magáról a felelősséget, mivel azt sugallta, hogy a tüntetők pontosan azt teszik, amit a Hamász akar. A riport megemlítette, hogy a német cikk széles körű sajtóvisszhangot kapott, és maga Netanjahu is idézte a Bildet két nappal később egy kormányülésen.

Feldstein azt is elmondta a rendőrségnek, hogy Netanjahu arra utasította, hogy vegye fel a kapcsolatot katonai titkárával, Roman Gofmannal a Hezbollah terrorszervezettel kapcsolatos egyéb titkos információkkal kapcsolatban, amelyeket megszerzett.

Feldstein, amikor megkapta az információt és továbbította, nem rendelkezett engedéllyel minősített információkhoz való hozzáféréshez, mivel elbukott a biztonsági átvilágításon,. Elmondása szerint azt mondta Netanjahunak és Gofmannak, hogy az információt egy katonai „forrástól” kapta, akit később Ari Rosenfeld tartalékosként azonosítottak, és akit szintén vád alá helyeztek az ügyben.

Feldstein a rendőrségnek azt vallotta, hogy ugyanazon a napon tájékoztatta Netanjahu vezető tanácsadóját és szóvivőjét, Jonatan Urichot, amikor megkapta az információt Rosenfeldtől. Feldstein azt mondta, Urich előre tudott a Rosenfelddel tervezett találkozójáról.

Urich, akit valószínűleg szintén vád alá helyeznek az ügyben, elintézte, hogy Feldstein még aznap találkozzon Netanjahuval. Feldstein tájékoztatta a miniszterelnököt mind a Hamász-dokumentumról, mind a Rosenfeldtől kapott információkról a Hezbollah izraeli katonák elleni támadásra vonatkozó előkészületeiről. Mindez Izrael szeptemberi libanoni inváziója előtt történt.

Netanjahut különösen a Hezbollahval kapcsolatos információk érdekelték – mondta Feldstein –, és arra kérte, hogy tájékoztassa Gofmant róluk, amit ő még aznap meg is tett. Annak ellenére, hogy Feldstein nem rendelkezett biztonsági engedéllyel, az eligazításra a vezérkari műveleti igazgatóság parancsnoki szobájában került sor; Netanjahu kíséretének tagjaként engedték be.

A rendőrség soha nem hallgatta ki Gofmant, és az ügyben érintett többi személyt sem kérdezték meg arról, hogy Feldstein találkozott-e Gofmannal, ahogy a volt szóvivő állította. Egy volt magas rangú tisztviselő azonban azt mondta, hogy Feldsteinnek soha nem lett volna szabad beszélnie a katonai titkárral, főleg nem ilyen kérdésekről.

Feldstein csak novemberben számolt be ezekről az eseményekről a rendőrségnek, miután két és fél héttel a letartóztatása után engedélyt kapott arra, hogy ügyvéddel konzulhasson, és miután rájött, hogy Netanjahu és munkatársai a farkasok elé vetik. Négy nappal később vádat emeltek ellene.

Egy, a nyomozás részleteit ismerős forrás szerint Feldstein megismételte az állításait, amikor áprilisban ismét kihallgatták a Katargate-ügyben.

Az ügyészek kezdetben úgy kezelték a történetet, mintha az ügyvédjével közösen találták volna ki, mivel Feldstein a letartóztatása utáni első kihallgatásokon nem említette. Az Urich ellen várható vádirat azonban részben ezeken az állításokon alapul, ami arra utal, hogy az ügyészek most nagyobb súlyt tulajdonítanak neki.

Gofman „alaptalannak” nevezte Feldstein történetét, hozzátéve, hogy soha semmilyen hírszerzési információt vagy dokumentumot nem kapott tőle. A miniszterelnöki hivatal nem kívánt válaszolni, az ügyészség pedig azt mondta, hogy nem kíván nyilatkozni az ügyben.

Rosenfeld szivárogtatásai: A Ynet hírportál csütörtökön arról számolt be, hogy Feldstein szerint, amikor Ari Rosenfeld – aki érzékeny hírszerzési pozíciót töltött be – megkereste, Feldstein azonnal tájékoztatta Urichot – akit felettesének tekintett –, hogy hírszerzési forrása információkat akar adni a miniszterelnöknek. Feldstein ezt egy WhatsApp-üzenetben magyarázta Urichnak: „Azonnali sürgős anyagok, elképesztő anyagok.”

Rosenfeld Feldstein közvetítésével négy titkosított információt adott át a miniszterelnöknek. Az egyik a Hezbollah rakétaindítási tervével foglalkozott. Feldstein a kihallgatásán a következőt mondta: „Azt hittem, hogy [Rosenfeld] hallucinál, hogy ez nem valóságos, és ha igaz, akkor a nagy hadsereg tudja.”

Közvetlenül a Rosenfelddel folytatott találkozó után Feldstein a vezérkari főnök épületében található miniszterelnöki irodába ment, és beszámolt Netanjahunak a találkozóról – mondta a kihallgatáson. Feldstein azt állította, hogy a miniszterelnöknek beszélt a Hamász-dokumentum létezéséről, valamint a Hezbollah rakétaindítási tervével kapcsolatos információkról.

Katar-gate: A Ynet szerint Iszrael (Szrulik) Einhorn, aki jelenleg Szerbiában él és nem dolgozik a miniszterelnöknek, Katar mellett kampányolt. Ennek részeként egy üzenetet is megfogalmazott az izraeli közvélemény számára. A cél Katar megítélésének javítása és méltó, Egyiptomnál is előnyösebb közvetítőként való pozicionálása a túszok szabadon bocsátásáért folytatott tárgyalásokon.

  • Az ügy középpontjában az a gyanú áll, hogy a Miniszterelnöki Hivatalhoz köthető elemek Katar állam érdekeit mozdították elő.
  • A gyanú szerint a gyanúsítottak azon dolgoztak, hogy üzeneteket küldjenek az újságíróknak, hogy Katarral szimpatizáló történeteket írhassanak, miközben minimalizálták Egyiptom tisztességes közvetítő szerepét a tárgyalási folyamatban és ,,diktálták a média napirendjét”.
  • Egyiptom és Izrael között békeszerződés van, Katar és Izrael között nincs hivatalos diplomáciai kapcsolat.

A WhatsApp-levelezés, amelyet a Ynet nyilvánosságra hozott ma, bemutatja, hogyan fogalmazott meg Einhorn Katar-párti üzeneteket, és hogyan küldte el azokat Feldsteinnek, aki pedig továbbította azokat Urichnak. Urich, azon túl, hogy Netanjahu legközelebbi tanácsadója, részt vett Einhorn Katar melletti kampányaiban, de állítása szrint Izraelben nem folytatott kampányt. Akárhogy is, az újságírók, akik ezeket az üzeneteket megkapták, nem tudhatták, hogy azok Einhorntól származnak, és hogy nem Netanjahu miniszterelnöktől származó független üzenetek.

Íme egy példa, ami felkeltette a Ynet figyelmét. Einhorn a következő üzenetet továbbította Feldsteinnek: „A tegnapi zárt ajtók mögött tartott tárgyalásokon magas rangú amerikai tisztviselők közölték izraeli kollégáikkal, hogy megértjük, hogy többé nem lehet megbízni Egyiptomban, és különösen az egyiptomi hírszerzésben. Az egyiptomiakat csak a Hamásztól származó gazdasági haszon érdekli. Mostantól Katar vezeti a tárgyalásokat, miután bebizonyította rátermettségét a túszalkunál, és az Egyesült Államok stratégiai partnere.”

Az üzenet eljut Feldsteinhez, aki megkérdezi Einhorntól: „Továbbítsam neki?” – és Einhorn megerősíti. Feldstein elküldi az üzenetet Urichnak, és a páros között telefonbeszélgetésre kerül sor.

Egy másik példa. Einhorn üzenetet küldött Feldsteinnek, amelyben ez áll: „Jake Sullivan nemzetbiztonsági tanácsadó találkozott Netanjahu miniszterelnökkel, és a két fél megvitatta, hogy Katar lesz a háború utáni Gáza erőfeszítéseinek vezetője.” Ezután a páros telefonon beszélt, majd Feldstein továbbította az üzenetet Urichnak, és ezt írta neki: „CNN. Címsor (jelentése – vágy egy címsorra). Ezt akarja tőled. Ha jóváhagyod nekem, intézem.” Urich aggódik, és így válaszol: „Tagadni fogják.”

Feldstein, Einhorn és Urich tájékoztatták egymást a katari-izraeli kapcsolatokról szóló médiában megjelent hírekről. Egy alkalommal Feldstein a 12-es csatorna riportját tett közzé, amely szerint „Katar nemtetszését fejezte ki az izraeli kormány minisztereinek Katar ellen tett kijelentéseivel kapcsolatban. Katar azt kérte, hogy ne sértegessék őket, egy megállapodáson dolgoznak. Izrael azt kéri az Egyesült Államoktól, hogy gyakoroljon nyomást Katarra, hogy tegyen többet.” Urich így válaszolt Feldsteinnek: „Ez a mi művünk, halló.”

Feldstein a kihallgatásain azt állította, hogy nemcsak hogy nem tudta, hogy egy katari kampány része, ahogy azt a rendőrség gyanítja, de ezek az üzenetek megegyeznek azokkal az üzenetekkel, amelyeket Netanjahu miniszterelnök az újságírókkal, sőt nyíltan a médiával folytatott tájékoztatóin mondott, és az ügy nem keltette fel a gyanúját, mert Urich főtanácsadóval dolgozott együtt. „Valós időben semmit sem gyanítottam” – mondta a kihallgatóinak –, „később kiderült, hogy naiv és ostoba voltam.” Urich a kihallgatások során tagadta, hogy része lett volna egy katari kampánynak, vagy akár tudott volna arról, hogy a hivatalon belül folyik egy.

Feldstein ügyvédei így válaszoltak: „2023. október 11-től körülbelül egy évvel későbbi letartóztatásáig Eli Feldstein a Miniszterelnöki Hivatalban dolgozott, a miniszterelnöknek, és a feletteseitől kapott utasításoknak megfelelően. Feldstein a nyomozás során vizsgált összes tevékenységét kivétel nélkül felettesei utasítására vagy jóváhagyásával végezte az irodában. Nagy kár, hogy ahelyett, hogy felelősséget vállaltak volna tevékenységükért és magyarázatot adtak volna rájuk, ezek az elemek inkább tagadták tevékenységüket, és megpróbálták Feldsteint bűnbaknak kikiáltani. A felelősség alóli kibújásuk nem fog segíteni rajtuk, tekintettel az objektív bizonyítékokra, amelyek nem hagynak kétséget Feldstein szavainak igazságtartalmát illetően.”

The post BibiLeaks és Katar-gate: ,,Ez a mi művünk, halló” first appeared on Új Kelet Live.