Avi/ujkelet.live
Mi történt? A Moszad izraeli kémszolgálat 2024–2026 között egy rendkívül ambiciózus terven dolgozott, melynek célja az iráni rezsim megbuktatása, majd Mahmúd Ahmadinezsád volt iráni elnök hatalomra segítése.
A Haaretz több mint harminc izraeli, diplomáciai és biztonsági forrásra hivatkozó oknyomozó cikke szerint a terv magában foglalta:
- Ahmadinezsád titkos együttműködését a Moszaddal;
- kurd milíciák felfegyverzését és kiképzését;
- iráni kisebbségek mozgósítását;
- pszichológiai és befolyásolási műveleteket;
- valamint egy izraeli–amerikai katonai offenzívát, amely végül rendszerváltáshoz vezethetett volna Teheránban.
A terv végül teljes kudarcot vallott.
Miért fontos? Ez lett volna Izrael történetének egyik legnagyobb és legkockázatosabb titkosszolgálati művelete.
A projekt túlmutatott az iráni nukleáris program elleni fellépésen: célja már nem csupán az iráni katonai képességek gyengítése volt, hanem a teljes politikai rendszer lecserélése.
Háttér: A riport szerint a Moszad figyelmét 2024-ben felkeltette, hogy Mahmúd Ahmadinezsád egyre nyíltabban bírálta az iráni vezetést.
Izraeli elemzők úgy értékelték, hogy:
- Ahmadinezsád a szankciókat az ország túlélését veszélyeztető tényezőnek tartotta;
- az iráni atomprogramot inkább tehernek, mint stratégiai előnynek látta;
- konfliktusa az ajatollahok rendszerével olyan mélyre jutott, hogy kész lehetett titkos együttműködésre Izraellel.
Közben: 2024-ben Ebrahim Raiszi iráni elnök helikopter-balesetben meghalt.
A Moszad számára különösen figyelemre méltó volt, hogy Teherán utcáin sokan ünnepelték a halálát. Az izraeli hírszerzés ezt annak jeleként értelmezte, hogy az iráni rezsim társadalmi támogatottsága gyengül.
Binjámin Netanjahu miniszterelnök ekkor kezdte komolyan mérlegelni, hogy Izrael nemcsak katonailag, hanem politikailag is megpróbálhatja megbuktatni az iráni vezetést.
A lényeg: A következő hónapokban a Moszad egy egyre merészebb tervet dolgozott ki, amelynek központi eleme az volt, hogy egy külső katonai és belső politikai művelet eredményeként Ahmadinezsád lehetne az új iráni vezető.
A szíriai minta és a kurd forgatókönyv
Miért hitt Netanjahu abban, hogy az Aszad-rezsim bukása Iránban is megismételhető?
2024 végén Netanjahu úgy ítélte meg, hogy a szíriai fejlemények új lehetőséget teremtenek Iránban is.
A fordulópontot Bassár el-Aszad rendszerének gyors összeomlása jelentette. A Haaretz forrásai szerint Netanjahut különösen az győzte meg, hogy a szíriai lázadók rövid idő alatt elfoglalták Aleppót, Hamát, Homszot, majd Damaszkuszt, miközben a szíriai hadsereg gyakorlatilag összeomlott.
Miért fontos? A szíriai példa alapján született meg az elképzelés, hogy Iránban is egy szárazföldi felkelés indíthatná el a rezsim bukását.
A terv központi eleme az lett, hogy iraki kurd fegyvereseket képeznek ki és fegyvereznek fel, akik izraeli légi támogatással nyomulnának be Nyugat-Iránba.
A háttér: A terv azonban már kezdettől komoly ellenállásba ütközött.
A cikk szerint több katonai és hírszerzési vezető úgy vélte, hogy Szíria és Irán összehasonlítása téves.
Érveik szerint:
- Irán közel 90 milliós ország;
- az állami intézmények mélyen beágyazottak;
- a lakosság jelentős része közvetlenül vagy közvetve az államtól függ;
- ezért egy korlátozott kurd offenzíva nem idézhet elő rendszerváltást.
Egy biztonsági forrás úgy fogalmazott, hogy egy ilyen terv olyan, ,,mintha egy tollal akarnának ledönteni egy épületet”.
Közben: 2025 januárjában a Moszad ismertette elképzeléseit a biztonsági kabinet előtt.
A szolgálat szerint legalább három évre lenne szükség ahhoz, hogy elegendő befolyást építsenek ki Iránon belül a rezsim destabilizálásához.
A résztvevők többsége azonban nem látta, hogy a Moszad rendelkezne olyan belső hálózattal vagy eszközökkel, amelyek valódi politikai változást idézhetnének elő. Egy résztvevő szerint a tervet inkább fantáziának, sőt őrültségnek tekintették.
Befolyásolási műveletek: A Moszad eközben egy másik irányon is dolgozott.
A szervezet célja az volt, hogy kapcsolatokat építsen ki a teheráni Nagy Bazárban, amelyet az iráni közvélemény egyik legfontosabb hangulatjelzőjének tekintettek.
A terv szerint:
- ügynökökön keresztül növelték volna befolyásukat a bazárban;
- helyi véleményformálókat próbáltak megnyerni;
- azt remélték, hogy a következő jelentős tiltakozási hullám innen indul majd ki, és azt fel tudják gyorsítani.
Fordulópont: A 2025-ös izraeli–iráni háború után a hangsúly áttevődött a politikai befolyásolásról a katonai megoldásokra.
A korábbi tervek helyét egyre inkább:
- célzott likvidálások;
- légicsapások;
- valamint milíciák iráni bevetése vette át.
A lényeg: 2025 közepére a Moszad eredeti, hosszú távú destabilizációs stratégiája fokozatosan átalakult egy sokkal gyorsabb és kockázatosabb rendszerváltási tervvé, miközben a katonai hírszerzés vezetői egyre nyíltabban kétségbe vonták annak megvalósíthatóságát.
A rendszerváltási terv: kurdok, légicsapások és Ahmadinezsád
A Moszad részletes forgatókönyve az iráni hatalomváltásra.
A fordulópontot a 2025 júniusában indított izraeli hadművelet jelentette Irán ellen.
Az első légicsapások rendkívül sikeresek voltak: az izraeli légierő 12 napon át támadta az iráni célpontokat, miközben a katonai vezetés elégedetten értékelte az eredményeket. Netanjahu azonban ennél is tovább akart menni.
A forrás szerint ekkor alakult át végleg a cél.
A hangsúly már nem pusztán Irán nukleáris programjának gyengítésén volt, hanem azon, hogy a katonai sikereket a rezsim megdöntésére használják fel. Netanjahu meggyőződésévé vált, hogy a rendszer összeomolhat, ha Izrael folytatja a nyomásgyakorlást.
A háttér: A háború utáni hírszerzési értékelések azonban jóval óvatosabb képet festettek.
Izrael és az Egyesült Államok arra jutott, hogy Irán gyors ütemben kezdte újjáépíteni katonai képességeit. A rezsim nem mutatta a szíriai Aszad-rendszer összeomlására emlékeztető jeleket, és az iráni hadiipar ismét teljes kapacitással működött.
Ennek ellenére Netanjahu heti rendszerességű egyeztetéseket rendelt el a Moszad és a katonai vezetés részvételével, amelyek kizárólag az iráni rezsim destabilizálására összpontosítottak.
Újabb fordulópont: 2025 végén két fejlemény gyorsította fel az eseményeket.
Az izraeli hírszerzés arra jutott, hogy Irán jelentős előrelépést tett ballisztikus rakétaprogramjának újjáépítésében, ezért Jeruzsálemben úgy vélték, újabb katonai fellépésre lehet szükség. Röviddel ezután súlyos tüntetések törtek ki a teheráni Nagy Bazárban az infláció és a rial összeomlása miatt. A demonstrációk gyorsan terjedtek, a rezsim pedig erőszakos fellépéssel válaszolt.
A Forradalmi Gárda a kommunikáció lekapcsolása után tömegesen lépett fel a tüntetőkkel szemben, miközben Donald Trump jelezte, hogy az Egyesült Államok kész lehet katonai akcióra.
A Moszad feladata: Netanjahu ezután két külön megbízást adott.
Ejal Zamir vezérkari főnöktől azt kérte, hogy készítse elő a katonai támadás terveit.
David Barneától, a Moszad vezetőjétől pedig azt, hogy dolgozza ki a rezsim megdöntésének részletes tervét (Csizmás Kandúr hadművelet). A megbeszélést azzal zárta, hogy „mindent megteszünk”.
A kurd terv: 2026 januárjára az előkészületek az iraki Kurdisztánban felgyorsultak.
A Moszad ügynökei és kurd milíciák parancsnokai közösen dolgozták ki az invázió részleteit. Az izraeli fél meglepődött a kurd egységek szervezettségén: jól kiépített táborokat, kiképzési infrastruktúrát és fegyelmezett parancsnoki rendszert találtak. A milíciákat részben a Hezbollah terrorszervezettől zsákmányolt fegyverekkel látták volna el, izraeli szakemberek általi felkészítéssel.
A haditerv: A Moszad elképzelése szerint mintegy 16 ezer kurd harcos indította volna meg a támadást Nyugat-Irán ellen izraeli légitámogatással.
A cél Kermánsáh és Mariván elfoglalása volt, majd helyi kurd erőkkel és más kisebbségi csoportokkal együtt a rezsim biztonsági erőinek szétforgácsolása. Ezzel párhuzamosan amerikai–izraeli légicsapások érték volna az iráni vezetést és katonai infrastruktúrát, míg a kialakuló káoszban a lakosságot felkelésre próbálták volna ösztönözni. A terv végső szakaszában befolyásolási műveletekkel Ahmadinezsádot kívánták az új vezetőként pozicionálni.
A lényeg: 2026 elejére a Moszad már nem csupán egy destabilizációs stratégián dolgozott, hanem egy részletes, több elemből álló rendszerváltási forgatókönyvön, amely katonai, titkosszolgálati és politikai eszközöket egyaránt ötvözött. A terv sikerének kulcsa a kurd offenzíva lett volna.
Washington kételkedik, Izrael kitart
Az amerikai és izraeli hírszerzés figyelmeztetései ellenére folytatódtak az előkészületek.
2026 februárjában Netanjahu Washingtonba utazott, hogy Donald Trump amerikai elnök támogatását kérje a Moszad tervéhez.
A megbeszélés középpontjában nem az iráni nukleáris program elleni támadás állt, hanem az a kérdés, hogy az Egyesült Államok támogatná-e az iráni rezsim megdöntését. David Barnea, a Moszad igazgatója videókapcsolaton keresztül csatlakozott az egyeztetéshez. A találkozó után Netanjahu úgy érezhette, Trump nyitott a tervre.
A pozitív első benyomás gyorsan szertefoszlott.
Trump másnap összehívta legfontosabb tanácsadóit, akik szinte egyhangúlag elutasították a Moszad elképzelését.
- JD Vance alelnök szkeptikus volt.
- Marco Rubio külügyminiszter nyersen bírálta a tervet.
- John Ratcliffe CIA-igazgató „bohózatnak” nevezte.
- Az amerikai hírszerzés szerint irreális volt azt várni, hogy egy kurd invázió rendszerváltást idézhet elő Iránban.
Trump végül arra jutott, hogy az iráni rezsimváltás „az ő problémájuk”, vagyis nem amerikai feladat.
A katonai hírszerzés álláspontja: Nemcsak Washingtonban voltak fenntartások.
- Slomi Binder vezérőrnagy (hírszerzési főnök) szerint a terv esélytelen volt, és lehetetlen megjósolni a kisebbségek lojalitását.
- Ofir Mizrahi-Rosen dandártábornok (a katonai hírszerzés kutatási osztályának vezetője) hivatalos dokumentumban kérdőjelezte meg az akciót.
- Tzahi Hanegbi nemzetbiztonsági tanácsadó egyszerűen otthagyta a tervezést, mondván: „Ezek a tervek sci-fi-nek tűnnek számomra. Semmi értékük nincs.”
Az izraeli katonai hírszerzés külön elemzésekben arra jutott, hogy a terv sikerének esélye alacsony.
A legfontosabb kifogások:
- nem volt biztos, hogy a kurd és más kisebbségi csoportok valóban harcba lépnek;
- az amerikai támogatás mértéke bizonytalan volt;
- nem létezett olyan sikeres történelmi példa, amely igazolta volna egy külső hatalom által végrehajtott rendszerváltás tartós sikerét a térségben;
- még siker esetén sem lehetett előre jelezni, ki kerülne ténylegesen hatalomra a kialakuló káoszban.
A hírszerzés arra is figyelmeztetett, hogy az ajatollahok bukása akár egy katonai diktatúra kialakulásához is vezethet.
Ahmadinezsád neve előkerül: A végleges tervet a biztonsági kabinet is megismerte.
Amikor Barnea közölte, hogy a Moszad Ahmadinezsádot kívánja az új iráni vezető szerepére felkészíteni, a miniszterek megdöbbentek.
A cikk szerint többen azonnal azt kérdezték:
Mi értelme rendszert váltani, ha a helyére egy hasonló szereplő kerül?
Barnea részletesen ismertette, hogyan alakult ki a kapcsolat Ahmadinezsáddal, milyen konfliktusba került az iráni vezetéssel, és miért tartotta alkalmasnak arra, hogy a rezsim bukása után szerepet vállaljon. A vita csak hosszabb magyarázat után csillapodott.
Az amerikai kapcsolat: A Haaretz forrásai szerint Washington tudott a Moszad és Ahmadinezsád közötti kapcsolatról.
- a CIA vezetője jóváhagyta az együttműködés bővítését;
- Trump több alkalommal is közvetlenül érdeklődött Barneánál az előkészületek állásáról.
Netanjahu döntése: 2026 február végére Netanjahu úgy ítélte meg, hogy minden készen áll.
Nem kezdeményezett újabb szavazást sem a kabinetben, sem más döntéshozó fórumon. Arra hivatkozott, hogy a kabinet korábbi felhatalmazása elegendő, így a művelet előkészítését tovább folytatta. Mivel a kabinet nem hivatalos döntéshozó testület, a folyamat lényegében egyetlen ember politikai döntésére épült.
Az utolsó vita: Három nappal a tervezett támadás előtt újabb konfliktus robbant ki.
Az egyik utolsó helyzetértékelésen Barnea azt mondta, hogy a terv sikeréhez elengedhetetlen Ali Hamenei likvidálása.
Zamir vezérkari főnök erre azonnal tiltakozott. Azzal érvelt, hogy egy ilyen célzott művelet természetéből fakadóan nem garantálható, ezért ha a teljes terv erre épül, akkor az egész műveletet újra kell gondolni.
A vita rendkívül feszültté vált, de Netanjahu végül jelezte: a hadműveletet mindenképpen végrehajtják.
A lényeg: 2026 februárjára már nem a katonai előkészületek jelentették a legnagyobb kérdést, hanem az, hogy a politikai és hírszerzési feltételek valóban adottak-e egy iráni rendszerváltáshoz. Miközben Netanjahu és a Moszad vezetése kitartott a terv mellett, az amerikai döntéshozók és az izraeli katonai hírszerzés egyaránt komoly kétségeket fogalmaztak meg a megvalósíthatóságával kapcsolatban.
Amikor összeomlott a terv
A kurdok visszalépése és az amerikai támogatás hiánya megpecsételte a művelet sorsát.
A hadművelet végül megindult, de a Moszad rendszerváltási terve már az első napokban összeomlott.
Izrael és az Egyesült Államok közös támadása katonailag sikeres volt. A nyitócsapás a vártnál is eredményesebben zajlott: Ali Hameneit megölték, az iráni vezetés súlyos veszteségeket szenvedett, Ahmadinezsád házi őrizetét pedig felszámolták. A terv politikai része azonban nem valósult meg.
A Moszad forgatókönyvének kulcseleme hiányzott.
A kurd erők nem lépték át az iráni határt, más kisebbségi csoportok sem indítottak felkelést, így a katonai csapásokat nem követte az a belső összeomlás, amelyre az egész terv épült.
Mi történt a kurdokkal? Izrael abban reménykedett, hogy Azerbajdzsán is aktívabb szerepet vállal majd.
A Haaretz CNN-re hivatkozva azt írja, hogy Azerbajdzsán korábban lehetővé tette a Moszad számára egy műveleti bázis létrehozását, amelyet később drónműveletekre és hírszerzési feladatokra is használtak. A háború alatt Izrael a Kaszpi-tengeren is végrehajtott egy egyszeri csapást, de Baku végül nem mélyítette el részvételét a konfliktusban.
Miért bukott meg a terv? A döntő fordulatot Trump nyilvános állásfoglalása jelentette.
Március 7-én kijelentette, hogy nem támogatja a kurd erők bevonását.
Trump azt mondta:
- nem akarja, hogy a kurdok belépjenek Iránba;
- a konfliktus így is elég bonyolult;
- a kurdok ugyan készek lennének harcolni, de erre nem kaptak amerikai jóváhagyást.
A Moszad magyarázata: Barnea két okkal magyarázta a kudarcot.
Az első szerint Recep Tayyip Erdogan török elnök telefonon arra kérte Trumpot, hogy ne működjön együtt a kurdokkal, mert Ankara attól tartott, hogy ez a törökországi kurd kisebbséget is bátorítaná.
A második ok Trump háború eleji nyilatkozata volt, amelyben arra kérte az iráni lakosságot, hogy maradjanak otthon a harcok végéig. Barnea szerint ez csökkentette annak esélyét, hogy tömeges tiltakozások bontakozzanak ki.
A másik oldal: Volt Moszad-tisztek közül többen másként látták.
Egy korábbi magas rangú vezető szerint Barnea ezzel csak utólag keresett magyarázatot a kudarcra.
Egy másik forrás szerint a Moszad több mérföldkövet is kitűzött – a kurdok bevonását, más kisebbségek mozgósítását és a befolyásolási műveletek elindítását –, de ezek közül egyik sem valósult meg a tervek szerint.
Mi történt az utolsó pillanatban? A kurd offenzívát kétszer is elhalasztották.
Először azért, mert az izraeli légierő nem tudta időben biztosítani a szükséges légi fedezetet.
Amikor később minden katonai előkészület elkészült, már a kurd parancsnokok nem voltak hajlandók elindítani az inváziót. Rövid halasztásról tárgyaltak, de végül világossá vált, hogy a műveletet lefújták.
Miért nem indultak el? A kurd vezetők kezdettől azt hangsúlyozták, hogy csak egyértelmű amerikai politikai támogatás mellett hajlandók támadni.
Korábbi tapasztalataik alapján attól tartottak, hogy Washington ismét magukra hagyhatja őket, ahogyan korábbi konfliktusokban történt. A forrás szerint nem akartak olyan helyzetbe kerülni, hogy megfelelő nemzetközi támogatás nélkül egyedül viseljék a következményeket.
Vészforgatókönyv: A kurd terv összeomlása után Barnea 48 órát adott munkatársainak egy új rendszerváltási forgatókönyv kidolgozására.
Az alternatív javaslat a Csahársanbe Szúri ünnephez kapcsolódó tüntetések felélesztésére épült volna, helyi kapcsolatok aktiválásával. A katonai hírszerzés azonban úgy vélte, hogy ennek nincs reális esélye, ráadásul veszélybe sodorná az iráni ügynökhálózatot. Netanjahu végül elfogadta ezt az értékelést, és az új tervet is elvetették.
A lényeg: A rendszerváltási terv nem katonai okokból omlott össze, hanem azért, mert a politikai és titkosszolgálati előfeltételek nem teljesültek. A kurd offenzíva elmaradásával a teljes forgatókönyv alapja megszűnt, és a Moszadnak már nem maradt olyan eszköze, amellyel életben tarthatta volna a tervet.
A kudarc mérlege
Mit tanult – vagy nem tanult – a Moszad az egyik legambiciózusabb tervének bukásából?
A kurd hadművelet kudarca után a Moszad fokozatosan feladta az iráni rendszerváltás tervét.
A Haaretz szerint a szervezet rövid ideig még megpróbálta a Baszidzs bázisainak és útellenőrző pontjainak dróntámadásokkal történő gyengítését, abban bízva, hogy ez ösztönözheti a lakossági tiltakozásokat. Néhány nap után azonban ezt a próbálkozást is leállították.
A kudarc jelei: A Moszad vezetőjének viselkedése is jelezte, hogy a terv megbukott.
Barnea a háború első napjaiban még a vezérkari főhadiszálláson töltötte az éjszakákat és részt vett a napi helyzetértékeléseken. Később azonban már nem jelent meg személyesen: előbb helyettesét, majd a Moszad különböző részlegeinek vezetőit küldte maga helyett.
A résztvevők számára ez azt jelezte, hogy a rendszerváltási forgatókönyv lekerült a napirendről.
Mit ért el a Moszad? A művelet előkészítése során a Moszad több jelentős eredményt is felmutatott.
- kapcsolatot épített ki Ahmadinezsáddal;
- együttműködésre bírt több kurd fegyveres csoportot;
- felfegyverezte és kiképezte őket;
- iráni kapcsolati hálózatot épített ki Teheránban;
- drónokat juttatott Irán területére;
- valamint műveleti bázist hozott létre Azerbajdzsánban.
A terv végrehajtásakor azonban ezek az elemek nem álltak össze működő stratégiává.
Mit mondanak a volt vezetők? A cikkben megszólaló korábbi Moszad-vezetők szerint maga az elképzelés volt túlzottan optimista.
Tamir Pardo volt Moszad-igazgató szerint egy ilyen műveletet éveken át kell előkészíteni. A saját vezetése alatt egy-egy stratégiai művelet előkészítése körülbelül két évig tartott, és még így sem lehetett garantálni a sikert. Véleménye szerint senki sem állíthatja biztosan, hogy külső beavatkozással meg lehet dönteni az iráni rezsimet.
Ram Ben Barak, a Moszad korábbi helyettes vezetője szerint is legalább egy évtizedes előkészítésre lett volna szükség ahhoz, hogy alternatív politikai vezetést találjanak, embereket szervezzenek be és fegyveres hálózatot építsenek ki Iránban.
Egy másik, név nélkül idézett forrás még hosszabb időt említett: szerinte egy ilyen művelet akár 15 éven átívelő program is lehet, amely több Moszad-igazgató mandátumán keresztül valósulhat meg.
Hol hibázott a terv? A források több problémát is azonosítottak.
Az egyik szerint a teljes művelet egyetlen láncszemre – a kurd offenzívára – épült. Amint ez meghiúsult, minden további elem értelmét vesztette. Egy jól felépített művelet nem függhet ennyire egyetlen előfeltételtől.
Mások szerint a kudarcban szerepet játszott a túlzott önbizalom is.
Több biztonsági szakember úgy érezte, hogy a Moszad vezetése nem volt nyitott az ellenvéleményekre. Egy volt tisztviselő arról számolt be, hogy amikor tanácsot kértek tőle, gyorsan nyilvánvalóvá vált számára: a vezetők már eldöntötték, mit akarnak tenni, és nem voltak kíváncsiak külső kritikára.
Egy másik magas rangú katonatiszt hasonló tapasztalatokról beszélt: rövid idő után úgy látta, hogy a megbeszélés nem vezet sehova, ezért távozott.
A vita: A megszólalók közül többen azt kérdezték, miért nem állította le senki időben a projektet.
Egy biztonsági forrás szerint a szakmai vezetőknek világosan jelezniük kellett volna, hogy a tervnek nincs kellő alapja, és meg kellett volna akadályozniuk, hogy a döntéshozók irreális elképzelésekre építsenek.
A végső mérleg: A cikk szerint a biztonsági közösségen belül máig nincs egyetértés.
Az egyik álláspont szerint a művelet súlyos stratégiai hiba volt, amely túlzott várakozásokat keltett, végül pedig politikai előnyt adott Iránnak. A bírálók szerint ezért egyaránt felelősség terheli a Moszad vezetését és Netanjahut, aki a figyelmeztetések ellenére is kitartott a terv mellett.
Mások szerint azonban korai lenne végleges ítéletet mondani. Úgy vélik, hogy egy ilyen művelet hosszú távú következményei csak évekkel később lesznek láthatók, ezért ma még nem lehet egyértelműen megítélni a teljes stratégia eredményét.
A lényeg: A Haaretz cikke azzal zárul, hogy Barnea továbbra is úgy véli: az iráni rezsim végül összeomolhat. Ugyanakkor elismeri, hogy ha az Egyesült Államok és Irán megállapodást köt, amely enyhíti a szankciókat és felszabadítja a befagyasztott iráni pénzügyi forrásokat, akkor a rezsim nemcsak túlélheti a válságot, hanem megerősödve is kikerülhet belőle.
https://anchor.fm/s/51fceecc/podcast/rss
The post A Moszad Ahmadinezsád megkoronázására irányuló titkos művelete – a színfalak mögött first appeared on Új Kelet Live.
Tokaj
