A Nyugat.hu alapján több lap, köztük a 444 és az Index is arról írt kedden, hogy újabb, ezúttal mintegy 200 embert érintő leépítés kezdődött a Mediaworksnél. A Media1 érdeklődésére azonban a vállalat közölte: nem született újabb létszámcsökkentési döntés. A most átadott felmondások a hetekkel korábban megkezdett, több száz munkavállalót érintő leépítési folyamat részét képezik.
( Igaz, hogy már 2017 novemberében is túlkoros voltam, de nehezen fogtam fel, hogy ezentúl már nem írhatok az Északba. Pontosan 2002 májusában kicsúszott alólam a Déli hírlap amely kimondottan gazdasági okok miatt lehetetlenült el és beolvadt az Északba. Emlékszem a megtámadásom körüli botrány idején valamilyen fontos tanácskozás volt a Palotában és ott két szót válthattam a vezérigazgató hölggyel. Kérdeztem, ha kiderül az ártatlanságom, ha bebizonyosodik, hogy ez a cirkus és az ezzel járó lejárató kampány egy beteg ember művek akkor visszamehetek e az újsághoz. Amolyan lekezelő mosollyal a mindentudás birtokában rábólintott. Mígnem Forgács Bernadett tartalmi főszerkesztő ki nem mondta, soha nem térhetek vissza laphoz. Igazából tehát nekem kárörvendeni kellene. Örülhetnék, hogy kenyéradó gazdái, akik naponta több milliót öltek bele a lapkiadásba most már a végüket járják. Valahogyan rosszul vagyok összerakva, akárhogyan is , nem vagyok képes semmilyen oktalan kárörömre. Pedig a vezérigazgató hölgy és társai cudarul elbántak velem, noha tudták a velem szembeni vérvád, hamis kitalált . Egyetlen célja, hogy végkielégítés nélkül eltávolítsanak. Az osztrákokkal az előző tulajdonossal ugyanis olyan élethosszig tartó munkaszerződésem volt. Ma már nem titok, az osztrákok három évig tartó tárgyalás után is azt hitték az új felállásban megvehetnek és megkezdem a vidám nyugdíjas éveimet. Ezzel szembe egyetlen kikötésem volt, hogy írhassak kedvemre. Azt tegyem félévszázad után is ami számomra egy békés szórakozás. Tényleg visszavonulhattam volna, hogy az Aranytollamat szidolozzam, de sosem voltam a tétlenség megszállottja. Így aztán minden együttérzésem azoké akik életük delén munkanélküliek lettek vagy lesznek. Várható volt, hogy a példányszám és a hirdetések drasztikus csökkenésével minden néplapnak mondott újság csődbe megy. Az Orbán kormány kerül amibe kerül felvásárolta az össze print médiát, ebben vélte felfedezni a választási sikert. Csak ám a gondolkodók besokkaltak, nem tudták megemészteni az egy oldalas háborús úszításokat az uniós, a soros és az ukrán vezető elleni gyülöletkeltő plakátokat. Pedig kellene az újság, zöldségtisztitáshoz, begyújtáshoz és hiányzanak az oldalnyi gyászjelentések. Az sem volt rendjén, hogy a megyei lapokból eltünedeztek a helyi hírek helyette uniformizálták az újságokat országos és külföldi hírekkel. Nincs kiút, nincsen megoldás, nem lesz feltámadás. Marad az online információ áramlás. Ráadásul a politikai elit balról jobbra tesz egy nagyot a szerkesztőkre, mi újságírók már nem is kellünk. Minden valamire való politikus mellett ott van az árnyékban egy videós vagy fotós aki hip-hop össze buherál egy fészbukos megjelenést. Kérdés nincs, nekünk kuss – kikerül a felvétel a közösségi oldalakra és ha kedvünk van akkor lájkolhatjuk jobbra, balra. A tévéseknek is könnyű a dolga – berendelnek ingyen három fővárosi észosztó volt vagy lejárt szavatosságú politikust és ügyesen összeugrasztják őket – hadd gyártsák a műsort. Ezzel is kitölthető a műsoridő.)
Tokaj
