Emlékszel e Julius Forstingerre, a Helvetia osztrák tulajdonosára. A nevéhez fűzödik az 500 schillenges bón amelyet jegyként árultak a magyarországi ékszerkiállításokon.
-
A Forstinger-ügy és a bankó: A bécsi kereskedő és üzletember, Julius Forstinger az 1920-as évek elején (az osztrák koronát felváltó schilling bevezetése előtti/körüli inflációs időszakban) vált híressé és hírhedtté. Az ő nevéhez fűződik a saját kibocsátású, 500 schillinges (illetve korona-) bón / szükségpénz, amelyet a saját érdekeltségein, kiállításokon és vásárokon értékesített. A bankót sokan egyfajta garanciajegyként, értékpapírként vagy kedvezménybónként vásárolták.
-
A „Helvetia” kapcsolat: A „Helvetia” névvel kapcsolatban a források megoszlanak: Forstinger részben svájci-osztrák hátterű tőkével és svájci kötődésű vállalkozásokkal (vagy éppen óra- és ékszerkereskedelmi cégekkel) működött együtt, ami miatt a név szorosan összeforrt a Svédországból és Svájcból származó luxuscikkekkel.
-
Magyarországi kiállítások: A magyarországi (főként budapesti) ékszer- és luxuscikk-kiállításokon, vásárokon terjesztett bónok célja a tőkebevonás és a vásárlók csalogatása volt a hiperinflációs időszakban. A bonokért cserébe drágaköveket, órákat és ékszereket ígértek, azonban a konstrukció később pénzügyi botrányba fulladt, amikor a fedezetként felhalmozott vagyon és az ígért garanciák mögött nem volt elégséges tőke.
A gyűjtői piacon a mai napig bukkanhatnak fel ezekből a 1920-as évekbeli Forstinger-féle ékszerbónokból és okiratokból.
A ’80-as évek végétől és a ’90-es években – a bécsi „Gorenje-láz” és a bevásárlóturizmus fénykorában – a Taborstraße 39. szám alatti Helvetia igazi zarándokhellyé vált a magyar vásárlók és buszos turisták körében. Julius Forstinger üzleti modellt épített a magyar vásárlókra:
-
Az üzlet alagsorában külön felkészültek a magyar csoportok fogadására.
-
Magyarul beszélő eladókat alkalmazott, és a buszos utazási irodákkal, valamint szervezőkkel is szoros kapcsolatot ápolt.
-
A híres bónok és vásárlási utalványok (pl. a promóciós akciókban kínált kedvezménykuponok) rendszerével csábította be az ügyfeleket, amellyel aranyékszereket és svájci órákat lehetett vásárolni.
A miskolci kiállítás
Vidékre is elvitte a termékeit: Miskolcon (és több más magyar nagyvárosban) is rendezett nagyszabású óra- és ékszerkiállításokat, vásárokat. Ezeken a rendezvényeken a látogatók belépőjegyként vagy ajándékként gyakran kaphattak bónokat, amelyeket a helyszínen vagy a bécsi üzletben válthattak be ékszerekre.
Archív fényképek keresése
Bár a ’90-es évekbeli privát vásárlási emlékekről és sajtófotókról nincs közvetlen digitális fényképarchívumunk, az alábbi forrásokban találhatók korabeli képek a Taborstraße-i üzletről, a miskolci vásárokról és a híres bónokról:
-
Fortepan.hu: A keresőbe beírva a „Taborstraße”, „Bécs bevásárlóturizmus” vagy „Helvetia” kulcsszavakat, számos korabeli fotót találni a ’80-as/’90-es évek bécsi magyar turistabuszos utazásairól és az ottani üzletekről.
-
Magyar Nemzeti Levéltár és helyi lapok (Arcanum Digitális Tudománytár): A korabeli Észak-Magyarország című miskolci napilap ’90-es évekbeli számaiban részletes beszámolók és fényképes tudósítások találhatók a miskolci ékszerkiállításokról és Julius Forstinger bécsi üzletéről. Elsősorban a Déli Hírlapban írtak erről sokat.
Tokaj
