Netanjahu ,,igazsága” kontra a teljes dokumentumok valósága

Avi/ujkelet.live

Netanjahu „igazsága” a dokumentumok tükrében

A Yedioth Ahronoth hétvégi számában megjelent oknyomozó cikk szerint a miniszterelnök februárban közzétett, 55 oldalas dokumentuma torzításokkal, kiragadott idézetekkel és több ponton nyílt valótlanságokkal van tele. A szöveg címe „A miniszterelnök válasza az állami számvevő kérdéseire”, és a miniszterelnöki hivatal honlapján is megjelent. A szerzők hetekig vetették össze Binjámin Netanjahu állításait az általa idézett eredeti iratokkal, a korabeli hírszerzési jelentésekkel és a tanúvallomásokkal.

Miért számít: A dokumentum Netanjahu szerint egyetlen üzenetet közvetít: nem tudott semmiről, félrevezették, erőteljesen fellépett volna, de megfékezték, a kritikus hírszerzési információkat eltitkolták előle, és mindenki hibás, csak ő nem. A szóvivői szinte szentírásként kezelik.

Nyitóepizód: Baraka

A dokumentum 14. oldalán Netanjahu a saját aktivitását bizonyítandó felsorolja az ő utasítására és jóváhagyásával végrehajtott célzott likvidálásokat. Ezek között szerepel „a Hamász katonai szárnya egyik vezetőjének, Nur ad-din Baraka likvidálása 2018 novemberében”.

Ki volt a terrorista: Baraka a Kasszám Dandárok Kelet-Khan Junesz Zászlóaljának parancsnok-helyettese volt.

Korábban Kasszám-rakétákat kilövő egységet irányított a Gázai övezet melletti izraeli településekre, és részt vett az Öntött ólom hadműveletben.
Gázában nagy hős lett, Izraelben egy lett a sok megölt terrorista közül.

A sorok között: A tények mások. A Khan Juneszbe 2018. november 11-én behatoló erőt nem Baraka likvidálására küldték. Titkos hadműveletre indultak („Trópusi gyümölcsök”), amely lelepleződött, és kimenekítési akcióvá alakult. Az akcióban baráti tűz következtében Mahmúd Kheir el-Din alezredes, a különleges műveleti egység harcosa elesett, egy másik tiszt pedig megsebesült. Barakát a leleplezett erővel vívott tűzharcban ölték meg, tehát véletlenül, nem tervezett likvidálásban. Másnap az izraeli hadsereg szóvivője világosan kijelentette: a művelet célja nem likvidálás vagy emberrelrablás volt.

Miért fontos: A szerzők szerint a korábbi miniszterelnökök vállalták a felelősséget az ilyen helyzetekben. Netanjahu viszont évekkel később a kudarcból is érdemet farag, mégpedig a küldetés céljának átírásával.

Ki adta ki az irányelveket?

Netanjahu változata: A „féken tartás” és a „csend” fogalma „soha nem szerepelt a miniszterelnöki direktívában”. Így az egyik fő építésze a Hamásszal kötött, katari pénzért viszonylagos nyugalmat hozó politikának, a „rendezésnek”, azt a látszatot kelti, hogy ezt a biztonsági apparátus kényszerítette rá.

A valóság: A szerzők végigmennek a korábbi évek dokumentumain. 2014. július 7-én Netanjahu a kabinetben két célt nevezett meg: az alagutak szabotálását és „a nyugalomhoz való visszatérést”. Másnap a kabinet az ő megfogalmazásában rendelte el a Hamász és a Palesztin Iszlám Dzsihád infrastruktúrájának támadását, „a csend helyreállítása érdekében”. Az eszköz erő volt, a politikai cél pedig kifejezetten a csend és a nyugalom.

2019. április 7-én a Nemzetbiztonsági Tanács (NBT) vezetője továbbította a miniszterelnök direktíváit: Gáza maradjon „másodlagos front”, és kerüljék az eszkalációt.

A célok között szó szerint szerepelt a „hosszú távú biztonsági csend: a konfrontáció halasztása, a terror és a terrortámadások megelőzése”.
2020. május 14-én az NBT megismételte a „hosszú távú biztonsági csendet”, és célként jelölte meg a Hamász megőrzését mint „hatékony, visszafogott és visszafogó kormányzati címzettet”.
2023. július 2-án a Gázára vonatkozó politikai irányelvek élén ez állt: „erőfeszítés a nyugalom hosszú távú megőrzésére (másodlagos front)”.

2023 januárjában, egy Sabak-látogatáson Netanjahu azt mondta: „Gázában ne agresszív módon lépjetek fel”. A szerzők szerint ez egyike volt a 2023-ban elhangzott hasonló példáknak, különösen az őszi nagyünnepek előtt.

Szeptember 10-én Ronen Bar, a Sabak vezetője a kabinetben „rendkívüli biztonsági helyzetre” figyelmeztetett, Netanjahu összegzése viszont az volt, hogy a cél „a lehető legcsendesebb ünnepi időszak”.
Az október 1-jei biztonsági helyzetértékelésen, hat nappal a mészárlás előtt, maga Netanjahu is használta a „rendezés” szót.
Meggyőződése szerint a Szaúd-Arábiával kötendő normalizációs megállapodás napirenden van, és mindent meg kellett tenni, hogy ne szalasszák el a „történelmi lehetőséget”, beleértve a „Hamásszal való polgári rendezés előmozdítását”.

A sorok között: A legerősebb bizonyíték a miniszterelnök saját hivatalától jön. 2024 áprilisában a miniszterelnöki hivatal és az NBT munkatársai hivatalos dokumentumot küldtek az állami számvevőnek „A biztonsági doktrína október 7. tükrében – előzetes vizsgálat” címmel.

Ebben kifejezetten elismerték, hogy a politikai kör irányelvei között szerepelt a konfrontáció halogatása és a Hamász megőrzése „visszafogott és visszafogó kormányzati címzettként”.
Ezek az utasítások a dokumentum szerint beszivárogtak az izraeli hadsereg műveleti felfogásába, és a Hamász legyőzése helyetti megoldások keresésére ösztönözték.
A hadsereg tehát nem kitalálta a Hamász legyőzésének kerülését, hanem végrehajtotta, amit a politikai kör elrendelt.

A lényeg: Netanjahu nem egyszer, hanem sokszor adott ki ilyen irányelvet. A Hamásszal való „rendezésről” pedig napokkal a támadás előtt is beszélt.

Ki gondolta, hogy a Hamász el van rettentve?

Netanjahu változata: A „Hamász el van rettentve” állítás „nem direktíva volt, hanem az izraeli hírszerző szervek egységes értékelése”. Magát úgy mutatja be, mint aki látta az elrettentés kopását, és cselekvést követelt. Idézi a 2023. május 2-i megbeszélést, ahol a katonai hírszerzés képviselője szerint a Hamász-vezetés Gázában „a legjobban elrettentettebb”, mire ő így felelt: „Épp ellenkezőleg. Tehát ebben az esetben, éppen ellenkezőleg. Nem fogom másképp mondani.”

A valóság: Ugyanazokban a hetekben Netanjahu pontosan az ellenkezőjét mondta nyilvánosan.

Május 15-én, a Pajzs és Nyíl hadművelet után, amelyben a Hamász kimaradt a harcból, és a Palesztin Iszlám Dzsihád egyedül vívta a csatát, Askelonban kijelentette: „Megváltoztattuk az elrettentési egyenletet. Ebben egyáltalán nincs kétségem.”
A 14-es csatornának azt magyarázta, hogy a Hamász a Falak Őrzője hadműveletben kapott csapás miatt nem vett részt a harcokban, és el van rettentve.
Május 21-én azt mondta, a hadművelet fő célja „kemény csapást mérni a terrorszervezetekre, csökkenteni képességeiket és visszaállítani a csendet az elrettentés megszilárdításával”.
Ugyanazon a napon a Likud-frakcióülésen így fogalmazott: „A Falak Őrzője óta a Hamász egyetlen rakétát sem lőtt ránk. Elrettentették őket.”

Egy májusi Barral folytatott megbeszélésről készült jegyzőkönyv szerint, miután a Sabak-vezér figyelmeztetett, hogy a helyzet romlik, és a gázai hadművelet elkerülhetetlen, Netanjahu megnyugtatta: „Jelenleg erős elrettentési egyensúly van a Hamásszal szemben.”

A legbeszédesebb egy kézzel írt jegyzet. 2023. június 13-án Netanjahu a Kneszet Külügyi és Védelmi Bizottsága előtt számolt be a helyzetről, előtte pedig papírra vetette a főbb pontokat, a lapot viszont ott hagyta. Valaki a szemetesből halászta ki. A „Direktíva” cím alatt ez áll: „Gáza: stabilitás erő által”. Az „elrettentés” szót aláhúzta, és megjegyezte, hogy a Falak Őrzője óta a Hamász „egy rakétát sem lőtt”, és nincsenek „tüntetések a kerítésnél”.

A sorok között: A szerzők szerint amíg a csend tartott, az elrettentés Netanjahu érdeme volt. Amikor összeomlott, mások értékelésévé vált. A jegyzet szerint ráadásul nem kérdezte, hogy van-e stabilitás, hanem elrendelte.

A lényeg: A „Hamász el van rettentve“ tézist úgy állítja be, mint a hírszerzés rá erőltetett vakságát. Közben személyes sikerként hirdette, és kézzel írt direktívában követelte.

“Jerikó fala”? Hozzám nem jutott el

Netanjahu változata: A miniszterelnök „soha nem kapott és nem tájékoztattak a »Jerikó fala« dokumentumról”. Nem mutatták be neki, hogy a Hamász ilyen tervvel rendelkezik, és nem kapott jelentést a terv gyakorlására irányuló kiképzésekről. Sőt, azt közölték vele, hogy a Hamásznak nincs képessége ilyen elképzelés megvalósítására. A hírszerzés a rajtaütési fenyegetést „marginális elemként” kezelte, legfeljebb két század erejűnek.

A valóság: A Hamász támadási terve 2018 óta több változatban eljutott Izraelbe. Az utolsó változat kapta a „Jerikó fala” nevet, de mivel ugyanarról a tervről van szó, a háború utáni vizsgálatok közül sok az összes változatot így hívja. Netanjahu saját szövege is ellentmond az állításának.

A katonai hírszerzés 2019. júniusi felméréséből idézi: létezik egy vezérkari terv „a Gáza Hadosztály leigázására hat zászlóalj szinkronizált támadásával”. A szerzők szerint ez egy hadosztály legyőzését, szinkronizált támadást és hat zászlóaljat jelent, nem két századot. A korlátozás az akkori megvalósíthatóságra vonatkozott, nem teszi a tervet „marginálissá”.
A hírszerzés alulbecslése súlyos, vérrel fizetett hiba volt, Netanjahu viszont ebből azt a állítást gyártja, hogy nem is beszéltek neki a fenyegetésről.

A terv gyökerei még korábbra nyúlnak. 2018 áprilisában a katonai hírszerzés Kutatási Osztályának 23 oldalas, „Megvizsgálandó kérdés” című dokumentuma került a miniszterelnöki hivatalba, kiterjedt idézetekkel a Hamász támadási tervéből.

Eliezer Toledano akkori katonai titkár és csapata kiemelten fontosnak ítélte, ezért bekerült Netanjahu hétvégi dobozába, vagyis a kötelezően elolvasandó, aláírással igazolt anyagok közé. Netanjahu elismeri, hogy megkapta, de a vezetői összefoglalóból csak néhány mondatot idéz, részlegesen és torzítva.
Az eredeti szerint a terv „kezdeményezett támadó lépés széles erőkkel (hat tartalékos zászlóalj, mintegy 3000 harcos) a Gáza Hadosztály területén lévő bázisok elfoglalására, polgári célpontok támadása mellett a határ melletti településeken és Izrael mélységében”. A határkerítést utász erők törnék át.
A szerzők kiemelik: a terv „terjedelme és összetettsége kivételes”. Netanjahu ebből csak azt idézi, hogy az átfogó aktiválás „egyelőre nem valószínű”. A szerzők hozzáteszik, hogy ugyanabban az évben a Sabak is továbbított egy példányt az NBT-nek, és nehéz elhinni, hogy Meir Ben-Sabbat, az NBT vezetője kihagyta volna belőle a miniszterelnököt.

Netanjahu azt is állítja, hogy a „Jerikó fala” néven futó változat nem jutott el hozzá. 2022. november 22-én a Déli Parancsnokságon tanulmányi napot tartottak „A következő gázai hadjárat arcképe” címmel, és a dokumentumban Netanjahu elismeri, hogy a nap eredményei eljutottak hozzá.

A prezentáció térképpel és adatokkal szolgált: „jelenleg 8 magas képességű alagút áll készen rajtaütésre vagy pokoli forgatókönyvre izraeli területen, 1 stratégiai alagút mélyen átszeli területünket, 14 ismert páncéltörő-tüzelő komplexum van, köztük 6 felszerelt állással”.
Egy másik dia szerint a rajtaütés „meglepetésszerű nyitócsapásként” valósul meg, zászlóaljanként egy Nukba-századdal.
Egy további dia a legmagasabb fenyegetettségi szinten szó szerint ezt írja: „a »Jerikó fala« megvalósítása”. A prezentációhoz csatolt déli parancsnoksági hírszerzési dokumentum részletesen ismerteti a tervet.
Netanjahu viszont a rajtaütés méretét kicsinyítő részleteket idéz („raj-szakasz-szintű, 10–35 fős rajtaütés”), és azt állítja, hogy csak egyetlen oldal foglalkozott a rajtaütéssel, ami a szerzők szerint szintén valótlan.

A lényeg: Netanjahu valótlant állít, amikor azt mondja, hogy nem találkozott a „Jerikó falával”. A terv részleteit különböző változatokban bemutatták neki, köztük azt, amely a legközelebb állt ahhoz, ami a fekete szombaton megvalósult.

Mit becsült a Sabak a rajtaütésről?

Netanjahu változata: Egy egész fejezetet szentel annak bizonyítására, hogy a neki bemutatott információk alábecsülték a Hamász képességeit. Idézi a Sabak 2023. február 19-i jelentését: „általánosságban nem észlelünk jelentős változást a (közepes) készültségi szintben” a rajtaütésre vonatkozóan (a 2021-es állapothoz képest).

A valóság: Netanjahu csak a mondat kényelmes felét idézi. A folytatás: „…annak ellenére, hogy a Hamász továbbra is létfontosságúnak tartja a rajtaütés elemét hadjárati koncepciója megvalósításához.” Vagyis a Sabak fenntartást fogalmaz meg, és hangsúlyozza, hogy a Hamász szemében a rajtaütés az elengedhetetlen cselekvési mód. Kimaradt az az értékelés is, hogy a Hamász a Falak Őrzője óta visszatért a hadművelet előtti harci képességeihez, és „intenzív harcot tud folytatni Izraellel szemben”.

A legfontosabb kimaradó rész: „A Hamász 2022-es erőépítési erőfeszítései a katonai szárny minőségi ugrásának jegyében álltak a támadó pontosság terén, különös tekintettel a pilóta nélküli légi és tengeri platformokra… ebből következően jelenleg a tűzerő mellett a szárny képes »pontos« támadó lépéseket végrehajtani Izrael stratégiai célpontjai ellen, pontszerűen és korlátozott hatótávon.”

A jelentés szerint a Hamász arzenálja további 1000–1500 rakétával bővült, javult a platformok hatótávja és terjedelme, megerősítették az alagútrendszereket, és szorosabbra fonódott a kapcsolat a síita tengellyel. Mindez kimaradt Netanjahu változatából.

A lényeg: A Sabak alábecsülte a Hamász képességeit és szándékait, ez vitathatatlan. De azt is jelezte, hogy a terrorszervezet erősödik, és visszanyerte a Falak Őrzője előtti képességeit. A kihagyott mondatok nem mentik fel a Sabakot, de Netanjahunak kedvez a hiányuk.

Mit becsült Amit Sza’ar?

Netanjahu változata: Idézi a katonai hírszerzés palesztin színtérre vonatkozó éves hírszerzési értékelését, amelyet 2023. október 3-án, négy nappal a mészárlás előtt terjesztettek. A szerző Amit Sza’ar, a katonai hírszerzés Kutatási Osztályának akkori vezetője volt (aki később rákban elhunyt). Az idézet: „A Hamász Gázában tovább erősödik, de mérsékelt ütemben”, továbbá: „A palesztinok nem lesznek a hajtóerő egy többfrontos hadjárat mögött…” Netanjahu szerint a dokumentumban „nincs említés rajtaütésről, tervről, kezdeményezési szándékról”.

A valóság: A mérsékelt erősödés után Sza’ar a Hamász pontos fegyvereiről írt, és azt javasolta: „megőrizni a nulla pontos fegyver politikáját a Gázai övezetben, akár egy harcnap árán is”. A Netanjahu által megnyugtatónak mutatott Sza’ar tehát erőalkalmazást javasolt, még az eszkaláció kockázatával is.

A „nem lesznek a hajtóerő” mondatot Netanjahu szintén félbevágta. A teljes mondat: „…de képesek létrehozni azokat a feltételeket, amelyek »bonyolítják« a helyzetet, és közelebb hozzák azt”.
Sza’ar hozzátette, hogy nőtt a libanoni erőbevetés esélye egy palesztin hadjáraton belül, amely „része Irán és a Hezbollah összekapcsolására irányuló kísérletnek”. Végül ez következett be.
Netanjahu azt a fejezetet is kihagyta, amely a Hamász közeledéséről szól az „ellenállási tengelyhez”, eltávolodásáról a szunnita tengelytől és Irán növekvő szerepéről a finanszírozásában.

A lényeg: Sza’ar téves értékelést adott a Hamász szándékairól, és figyelmeztetései nem a mészárlás előrejelzései voltak. De látta a regionális és tengelyösszefüggéseket. Netanjahu csak a neki kényelmes idézeteket vette át a „mindenki azt mondta, hogy nincs baj” narratívához.

Volt háborús figyelmeztetés?

Netanjahu változata: A Kutatási Osztály „összes dokumentuma” szerint a Hamász el volt rettentve, és a Sza’ar által írt, 2023. július 23-án terjesztett dokumentumban „egyáltalán nem szerepel a gázai eszkaláció forgatókönyve”. A logika: ha a Kutatási Osztály vezetője hibázott, honnan tudhatta volna a miniszterelnök?

A valóság: Sza’ar többször is figyelmeztetett az eszkalációra. A Netanjahuhoz is eljutott, 2023. március 19-i dokumentumában azt írta, hogy Irán, a Hezbollah és a Hamász „tökéletes vihar” lehetőségét látja: belső válság, széles körű eszkaláció a palesztin színtéren és provokáció más frontokról.

A dokumentum titkos üzenetet is idézett Jechíje Szinwar környezetéből (február 24.): „Számos gyújtózsinór van, és kormányuk szélsőségesei a meggyújtásuk és az egész régió felgyújtása felé vezetik Önöket, és Önök egyedül viselik a felelősséget az eredményért.” Netanjahu ezt kihagyta.
Sza’ar összesen öt, egyre élesebb figyelmeztető dokumentumot küldött, a mellékletekben Hamász-vezetők nyilatkozataival. Felmerült az az értékelés is, hogy Izrael ellenségei közül egyesek úgy vélik, a belső helyzet megakadályozza a jelentős katonai kezdeményezést, „még a Hamásszal szembeni jelentős lépést is”.

A Sabak figyelmeztetései még sűrűbbek voltak. Bar júliusban a Sabak történetében először háborús riasztást adott át Netanjahunak. Már március 7-én azt írták: „A Hamászt bátorítja az izraeli szakadás, a terrortámadások keltette hisztéria és a telepesek reakciója Huwarában. Készséget látunk a romlásra (feszültség eszkalációjára) … Nincs hírszerzési adat többfrontos hadjáratról, de léteznek kritikus pontok és kiváltó okok, amelyek ilyen konfrontációhoz vezethetnek a Hamásszal.” Ezek az anyagok eljutottak Joáv Gallant védelmi miniszterhez is, és hozzájárultak a beszédéhez, amely a menesztéséhez vezetett.

2023. augusztus 21-i értékelésükben azt írták: „Izrael veszélyes térbe lép az őszi ünnepek felé, az ellenfelek látják a szakadást és a növekvő elrettentési hiánt.” Ugyanazon a napon rendkívüli levél ment a Sabak vezetőjének irodájából: „Izrael terrortámadás alatt áll (Gáza, Irán, Libanon irányából), amely támadó formáló lépéseket igényel… a feszültség legalább 2024 januárjáig, a Ramadánig tart.” A javaslat: „a gázai és külföldi likvidálási készültség előmozdítása”. Ezt soha nem tárgyalták meg.

Két héttel később, miután Netanjahu újra nem hagyott jóvá magas szintű likvidálást, a Sabak ezt írta: „Valóságot megváltoztató lépés szükséges, különben a valóság romlani fog. Nem elég a védelmi lépésekre szorítkozni… fokozatosan növelni kell a nyomást, hogy a Hamász, különösen a gázai vezetés, belássa: Izrael elszánt arra, hogy árat követeljen.” Egy hónappal a mészárlás előtt Bar a kabinetben azt mondta: „Izrael az eddigi tapasztalatainktól eltérő, súlyos biztonsági helyzetben van, mert nem elhanyagolható az esély a frontok összeolvadására.” Netanjahu összegző utasítása: „Megnyugtatás!” Három nappal a mészárlás előtt a Sabak még ezt javasolta: magas készültségi szintet kell fenntartani egy vészhelyzetből induló hadjáratra a gázai színtéren.

A lényeg: A miniszterelnök lényegében azt állítja, hogy nem kapott figyelmeztetést a Hamász-eszkalációról. Ezeket valójában átadták neki, köztük a Szinwartól közvetett, titkos csatornán érkezett üzenetet is. Mindet figyelmen kívül hagyta, és egyik sem szerepel az általa írt változatban.

Mit becsült a Moszad?

Netanjahu változata: Annak bizonyítására, hogy a Moszad is elrettentettnek tartotta a Hamászt, idézi a 2023. szeptember 21-i értékelést, amely szerint a Hamász óvatos, „hogy elkerülje az Izraellel való katonai konfrontációba sodródást”.

A valóság: A mondatnak van folytatása: „bár [a Hamász] nem riad vissza tőle (a katonai konfliktustól), ha szükségessé válik”. A Moszad szerint tehát a Hamász nem akar konfliktust, de nem is fél tőle. Az első fele bekerült Netanjahu változatába, a második kimaradt. Ugyanebben a dokumentumban az is szerepel, hogy a Hamász szemében Izrael mély válságban van (ezek az igazságügyi reform elleni küzdelem napjai), és Izrael az, amely fél a katonai konfrontációtól.

Kimaradt az is, hogy a Hamász bátorságot merített a határkerítésnél zajló tüntetések sikeréből, amelyek a Katar által felfüggesztett támogatások részleges visszaadásához vezettek.
A Moszad szerint a Hamász „étvágyat kapott” a lendület kihasználására, hogy „további polgári-gazdasági ellentételezéseket csikarjon ki”.
Netanjahu, aki a támogatás rekordszintre emeléséről döntött, ezt érthetően nem szerepelteti.

Az állami számvevői jelentésben idézett belső Moszad-vizsgálat cáfolja az egységes elrettentés-értékelés tézisét is. A Falak Őrzője óta 2023 közepéig a Moszad úgy értékelte, hogy „a Hamász nincs elrettentve az eszkalációtól”, és szeptemberben is ezt állapította meg.

A lényeg: A Moszad nemhogy elrettentnek tartotta volna a Hamászt, de úgy vélte, hogy nem riad vissza a katonai konfrontációtól, bár nem akarja azt.

Ki szorgalmazta a Hamász-vezetők likvidálását?

Netanjahu változata: Magát a célzott likvidálások szorgalmazójaként mutatja be, miközben a biztonsági apparátus fékezett, és polgári eszközöket (például munkásengedélyeket) részesített előnyben. Egy 2023. július 31-i Barral folytatott megbeszélésen azt mondja, elrendelte, hogy „azonnal készüljenek fel egy magas rangú Hamász-vezető gázai likvidálására”. Bar állítólag azt felelte, hogy egyetértenek abban a vezérkari főnökkel és Gallanttal: egyelőre elég a Szinwarnak szóló üzenet a munkások számának csökkentéséről. Netanjahu szerint erre azt válaszolta, hogy „valakit likvidálni kell”, akár eszkaláció árán is.

A valóság: Ugyanezen a megbeszélésen Bar azt mondta: „Készítjük (a likvidálást), de fel kell készülnöd egy harci fordulóra. Ehhez fel kell készülni egy harci fordulóra” Bar tehát nem vétózta meg a likvidálást, hanem a következményekre való felkészülés szükségét hangsúlyozta. A teljes jegyzőkönyv szerint Bar azt mondta: „Széles körű emelkedés van a gázai terrorszándékokban. Üzenetet kell küldeni Szinwarnak, hogy hamarosan elkezdjük a munkások számának csökkentését. Talán meg kell ölni ott valakit.” Netanjahu válasza: „Megölni valakit azt jelenti: harci kör”, és nem hagyta jóvá az akciót.

Hasonlóan zajlottak más tárgyalások is. 2023. április 6-án a Sabak vezetője és a vezérkari főnök magas rangú gázai vezetők likvidálási hadjáratát javasolta.

Május 9-én a kabinetben Netanjahu kijelentette, hogy „nincs érdekünk hadjáratba lépni a Hamász ellen”, és csak arra adott utasítást, hogy készüljenek fel vezetők likvidálására, ha a Hamász csatlakozik a harchoz. Megfeddte Iszrael Katz minisztert is, aki Szinwar likvidálásával fenyegetőzött: „Meg kell őrizni a médiacsendet!”
Május 12-én Bar „nyitócsapást és likvidálási kört” javasolt: „A Hamász a következő kihívásunk. Nem lesz elkerülhető a gázai hadjárat.” Netanjahu azonban megint kijelentette, hogy a Hamász el van rettentve.
Október 1-jén a Sabak vezetője és a vezérkari főnök a Gázában székelő „Júdea és Szamária Főhadiszállás” megtámadását javasolta, és Bar likvidálási hadműveletet sürgetett. Netanjahu utasítása: „Nagyon óvatos intézkedés, a biztonsági stabilitás megőrzése.”

A lényeg: Bár ismételten javasoltak neki likvidálásokat, Netanjahu a csendet részesítette előnyben, abban a reményben, hogy a nyugalom lehetővé teszi a szaúdi tárgyalásokat. A sorrend: először Szaúd-Arábia, utána minden más.

Ki mit tudott a mészárlás előtt?

Netanjahu változata: Az október 7-i fejezetet 6:29-kor nyitja, amikor a katonai titkár WhatsApp-on tájékoztatta őt a támadás megindulásáról. Az üzenet világos: előtte ő és munkatársai semmilyen információt nem kaptak az egész éjszaka történtekről.

A valóság: A szerzők leszögezik: az éjszaka hatalmas hírszerzési és műveleti kudarc volt. A szokatlan jelek nem fordultak át megfelelő riasztássá, és az erők nem készültek fel a közelgő katasztrófára. A jelekről szóló jelentések viszont eljutottak a miniszterelnöki hivatalba.

Nagyjából 2:00-tól Netanjahu hírszerző tisztje, egy alezredes, aki a minősített anyagot a rendszer és a miniszterelnök között továbbítja, aggasztó jelekről és megnyugtató értékelésekről is jelentéseket kapott.
Kb. 3:50-kor a katonai hírszerzés Kutatási Osztályának ügyeletese felhívta, hogy megbizonyosodjon róla, ébren van, és látta az anyagot.
Ezzel párhuzamosan az információ eljutott az NBT ügyeletes központjába is, amely szintén a miniszterelnöki hivatalban működik, és neki van alárendelve.

A szerzők hangsúlyozzák, hogy ez önmagában nem bizonyítja, hogy a miniszterelnököt tájékoztatták, de az anyagok a megszokott csatornákon mentek.

A magas rangú tisztviselők nem hívhatják fel közvetlenül Netanjahut: minden a katonai titkárságon keresztül megy.
A Netanjahu-hívek szerint a közvetlen telefonálás „számtalanszor megtörtént”, de a szerzők szerint ez sem igaz.
A 300-as busz ügye után kialakult gyakorlat szerint minden biztonsági beszélgetés a miniszterelnökkel a katonai titkár tudtával és jelenlétében zajlik, a hírszerzési információ pedig a titkárság hírszerző tisztjén át jut el hozzá.

Hajnali 3:03-kor a Sabak egy erre szolgáló riasztási rendszerben a háromfokozatú skála első szintjére emelte a figyelmeztetést: „Információnk szerint [fennáll] a »SIM-hálózat« aktiválásának és működésének jele több Hamász-dandárnál. Jelenleg nem rendelkezünk információval a tevékenység pontos jellegéről, mindazonáltal megjegyzendő, hogy ez szokatlan mértékű felhalmozódás, amely további gyanús jelek jelenlétében a Hamász támadó fellépésére utalhat.”

Ezt megkapta a hadsereg, a rendőrség és az NBT. Az információ nem nevezte meg a támadás időpontját és méretét, és az NBT-hez való eljutása nem bizonyítja, hogy Netanjahut tájékoztatták. De az összes említett szerv végső soron a miniszterelnök felelőssége.

A sorok között: A szerzők szerint ezek a tények egyértelműen cáfolják azt a rágalmat, amelyet előbb a „méregkeverő gépezet” szereplői, majd maga Netanjahu terjesztett, mely szerint a biztonsági apparátus el akarta titkolni az információkat a miniszterelnök elől. Szerintük ez teljes hazugság.

Nem tudni, hol és mikor akadt el az információ a katonai titkárságon. Egy ilyen vizsgálat elrendelése Netanjahun múlna, de a szerzők szerint ő megtiltotta a széles körű, szervezetek közötti vizsgálatokat.

The post Netanjahu ,,igazsága” kontra a teljes dokumentumok valósága first appeared on Új Kelet Live.

Forrás: ujkelet.live