2026. október 15., csütörtök · Miskolc & Borsod Kapcsolat
XIV. évfolyam
2026 / 42. lapszám
Ára: ingyenes
Alapítva 2013
Háztáji hír és szórakoztató portál
Hirdetés
Újkelet

Bar–Netanjahu per: Ki volt a hajó kormányosa?

bar–netanjahu per: ki volt a hajó kormányosa?
Fotó: ujkelet.live

Avi/ujkelet.live

A per: Ronen Bar, a Sabak belbiztonsági szolgálat volt vezetője szerdán keresetlevelet nyújtott be Binjámin Netanjahu miniszterelnök ellen rágalmazás miatt. A beadvány 82–83. pontjai felidézik, hogyan reagált Netanjahu a Sabak 2023–2024-es munkatervi megbeszélésének összefoglalójára, amelyet 2023 júliusában kapott kézhez.

Miét fontos: A per, egy állami vizsgálóbizottság hiányában, a lehető legközelebbi dolog lehet egy független vizsgálathoz.

A feljegyzés és a kézírás: A Sabak a dokumentumban figyelmeztetett: a Hamász kormányzati szinten megerősödik, fegyverkezik, és terrort szít Gázában.

  • Egyre erősebb a különböző frontok összekapcsolódása, vagyis a többfrontos fenyegetés növekedése.
  • A szolgálat többek között a visszatartó erő helyreállítását javasolta kezdeményezett katonai körökkel és a célzott likvidálások kiterjesztésével.

Netanjahu néhány nap múlva visszaküldte a feljegyzést, és több helyen kézzel írt rá. A lap tetejére ezt: „Demokráciában a Sabak nem felelős a nemzeti stratégia kialakításáért.” A stratégiai ajánlásokról szóló fejezetnél pedig: „Ez nem a Sabak vezetőjének direktívája.” Az üzenet: én vagyok a miniszterelnök, én vagyok a kormányos, én döntök.

A miniszterelnöki hivatal nem reagált, amikor ezzel kapcsolatban kérdezték. Akkor sem szólt, amikor a Yedioth Ahronothban megjelent a kézírása, amely szerint a Hamász el van rettentve. Netanjahu később azt állította, hogy ez a hírszerzés álláspontja volt.

Mélyebbre ásva: A Yedioth Ahronoth szerint Netanjahu formálisan igazat írt: az ország Gáza-politikájának meghatározása az ő jogköre és felelőssége. Ez nem akadályozhatja meg a Sabak vezetőjét abban, hogy javaslatot tegyen. Netanjahu viszont nem szereti, ha dolgokat leírnak, még javaslatként sem. Ha ugyanis katasztrófa történik, és vizsgálat indul, kiderülhet, hogy voltak javaslatok, amelyeket meg sem tárgyalt, és akkor nehezebb lesz másra hárítania a felelősséget.

A kulcskérdés tehát az, hogy ha ő volt a kormányos, valóban kormányzott-e, és milyen stratégiát követett. Netanjahu azt állítja, hogy igen: egyedül látó kormányosként jeleníti meg magát, akit gőgös, rövidlátó katonai és hírszerzési vezetők vettek körül. Az ő változata szerint ezek a vezetők a háta mögött cselekedtek, információt titkoltak el előle, a „a Hamász el van rettenteve” koncepciót vallották, tétlenséget kényszerítettek rá, téves hírszerzési értékeléseket tápláltak belé, és a végzetes éjszakán gyakorlatilag fellázadtak ellene. A cikk kérdése: tényleg így volt?

Netanjahu saját hivatalának dokumentumai: A lap szerint a legtöbb kérdésben nem kell megvárni a per kimenetelét, mert a többségükről egyértelmű írásos bizonyíték van.

  • A 92 oldalas dokumentum. A 2024 áprilisában a miniszterelnöki hivatalhoz küldött, „A biztonsági koncepció október 7. tükrében” című állami számvevői jelentéstervezetre adott válaszról van szó. A lényeg másfél oldalon van. Eszerint a politikai vezetés Gáza-direktívái között szerepelt a konfrontációk halogatása, a gátrendszerre (az akadályra) támaszkodás, az időszakos csapások és a Hamász megőrzése „hatékony, visszafogott és visszafogó kormányzati címzettként”.
  • A hatás a hadseregre. A dokumentum szerint ez a stratégiai megközelítés beszivárgott a hadsereg műveleti felfogásába, elkerülve a Hamász legyőzését, és „győzelem pótlékok” keresésére ösztönzött.
  • A leépült elrettentés. Izrael a dokumentum szerint nem érvényesített több alapvető elrettentési elemet, amelyek közvetlen hatással lehettek a Hamász október 7-i döntésére. Az egyik a klasszikus döntő győzelem doktrína, vagyis a támadó szárazföldi manőver mint alapvető elem lebecsülése. Izrael a 2008-as Öntött ólom hadművelet óta „győzelem pótlékokat” alkalmazott a gázai támadási körökben, anélkül hogy stratégiailag megvizsgálta volna, hogyan hat ez a másik fél képére Izrael elrettentő erejéről és harci hajlandóságáról.
  • A következtetése: Mindez a lap szerint pontosan az ellenkezője Netanjahu állításainak, és rá, az utóbbi több mint egy évtized miniszterelnökére hárítja a felelősséget a biztonsági doktrína elhanyagolásáért és a döntés elvének feladásáért.

Ki írta a választ, és mit mond a számvevő: A 92 oldalas dokumentum a miniszterelnöki hivatal válasza az állami számvevőszék 2024 áprilisi jelentéstervezetére. Netanjahu emberei írták, az ő nevében. A számvevőszék nem vitatta, hanem beépítette a 2025 novemberében közzétett végleges jelentésbe, amelynek címe „A nemzeti biztonsági koncepció hiánya és hatása a politikai és katonai szint fő folyamataira”. A válasz szerzőinek nem is volt valódi választásuk, mert a hivatal által korábban átadott dokumentumok egyértelmű képet mutatnak.

A jelentés 76–77. oldala: A számvevő megállapítja, hogy a Hamásszal való összecsapások halogatására vonatkozó politikai utasítások nemcsak a hivatal válaszából derülnek ki, hanem további dokumentumokból és a Nemzetbiztonsági Tanács anyagaiból is. Ezekben a „miniszterelnöki direktíva” cím alatt végig az áll, hogy pontosan az ellenkezőjét kell tenni annak, amit Netanjahu ma állít, hogy elrendelt.

Az érv, amely önmagát cáfolja: A hivatala emberei a hadsereg szárazföldi manőverről alkotott felfogásának elsekélyesedését a politikai vezetés irányelveire fogják, amelyek „beszivárogtak” a katonai felfogásba. Ezzel viszont gyakorlatilag elismerik, hogy a hadsereg parancsot teljesített. Ráadásul nem homályos, kimondatlan elvárásról van szó, hanem kifejezett, a miniszterelnöki hivatalból érkező munkautasításokról:

  • 2019 áprilisa: Netanjahu elrendelte, hogy Gázát másodlagos frontként kell kezelni, a lehető legnagyobb mértékben kerülni kell az eszkalációt, és halogatni kell az összecsapásokat.
  • 2020 májusa: megismételte a célt: a Hamász megőrzése „visszafogott és visszafogó” kormányzati címzettként.
  • 2023. július 2.: a Nemzetbiztonsági Tanács „A palesztin front – a miniszterelnök megbeszélése” című prezentációja a gázai politikai direktíva első pontjaként ezt jelölte meg: a nyugalom hosszú távú fenntartására irányuló erőfeszítés (másodlagos front).

A Sabak és az elrettentés: A számvevő szerint az izraeli elrettentés folyamatosan erodálódott, mert Izrael nem reagált, és nem szedett árat azért, hogy a határon túli mozgástere beszűkült. Ez a politika a jelentés szavaival elvette a Sabaktól a terrorelhárítás legfontosabb eszközét, a támadást.

Amikor az elrettentésre is épülő izraeli biztonsági koncepció összeomlott, Izrael védtelen maradt a Hamász támadási döntésével szemben. A jelentés szerint ez az alapfelvetés egy látszólagos biztonságérzetre épült, amelyet soha nem vizsgáltak meg átfogó, rendszerszintű megbeszélésen: arra, hogy a hírszerzés időben figyelmeztetni fog.

A viták, amelyek elmaradtak: A cikk egy másik szálat is felfejt: a hadsereg hosszú távú, Tnufa nevű terve körül.

  • 2020 vége: a Tnufa Aviv Kochavi vezérkari főnök alatt a technológiai fölényre, a pontos hírszerzésre és az okos akadályokra épített, miközben jelentősen csökkentette a hagyományos szárazföldi erőket és a harckocsi-állományt.
  • 2020 novembere: amikor Kochavi bemutatta a tervet a kabinetnek, Netanjahu pontosan tudta, mi van előtte. A jegyzőkönyv szerint az „innováció” dicsérete mellett kijelentette, hogy a terv nem ad kellő választ Izrael fő céljaira, és „halogatás nélkül” be kell zárni a rést.
  • 2020 decembere: a Nemzetbiztonsági Tanács munkatársai hivatalos prezentációt készítettek, amely „a politikai direktíva és a Tnufa alapelvei közötti, alapvető kérdésekben fennálló eltérésekre” mutatott rá. Feltételként szabták, hogy a tervet csak egy újabb megbeszélésen elfogadott költségvetési keret után hagyják jóvá. A számvevő szerint „a gyakorlatban ekkor nem került sor megbeszélésre, és ezt a prezentációt nem mutatták be”. Ez volt az a pillanat, amikor a kormányosnak döntenie, változtatást követelnie és azt finanszíroznia kellett volna, de ennek politikai ára lett volna a küszöbönálló választási kampányban.
  • 2021 januárja: a Nemzetbiztonsági Tanács újra próbálkozott, frissített prezentációval. Az eredmény ugyanaz volt: „ekkor sem került sor megbeszélésre.” A kabinet összehívására és napirendjének megállapítására egyedül jogosult miniszterelnök egyszerűen nem volt hajlandó a hadsereg erőhiányáról tárgyalni.
  • 2021 februárja: a minisztereket végül nem a lényegi hiányosságok tisztázására hívták össze, hanem hogy a külföldi segélyből finanszírozott, tízmilliárd dollár nagyságrendű haditechnikai beszerzést alternatívák és átfogó koncepció nélkül jóváhagyják. A Nemzetbiztonsági Tanács külön dián ígérte, hogy a beszerzés elfogadása után azonnal megbeszélik a „nemzeti biztonsági koncepciót és a hadsereget 2030-ra”. A számvevő szerint azonban „ilyen megbeszélés nem zajlott le”.
  • Utóélet: a Kneszet feloszlott, jöttek a választások, a hadsereg pedig folytatta a Tnufát: csökkentette a harckocsikat és a szárazföldi erőket, és kerítésekre meg akadályokra támaszkodott. Netanjahu hivatala 2024 áprilisában, a számvevőnek küldött dokumentumban utólag pontosan ezeket a lépéseket nevezte „veszélyes fogadásnak, amely jelentős árat követelt az államtól”.

A mérleg: Ha összeillesztjük a pontokat, a „parancsolgató tábornokok közt magányos, nyitott szemű kormányos” narratíva szerinte teljesen szétesik. Netanjahunak igaza volt abban, amit Bar feljegyzésére írt: a stratégia kialakítása nem a Sabak vezetőjének hatásköre. A stratégia teljes egészében az övé volt: a haderő-építési prioritások és költségvetés meghatározásának tartós elkerülése, valamint a kinyilvánított politikai direktíva, amely szerint csendet kell vásárolni a Hamásztól és el kell halasztani az összecsapást. A lap szavaival Netanjahu volt a kormányos, ő irányított, és a hajót pontosan oda vezették, ahová ő rendelte: az október 7-i zátonyra.

Három munkavonal: A cikk szerint Netanjahu és segítői három párhuzamos irányban dolgoznak, szinte a háború utáni első pillanattól fogva a saját változatuk rögzítésén.

  1. Az állami vizsgálóbizottság megakadályozása, és gyakorlatilag bármely más vizsgálóbizottságé is.
  2. A történelmi dokumentáció feletti ellenőrzés megszerzése. A cikk a Yedioth Ahronoth saját tényfeltáró sorozatára hivatkozik. Eszerint arra törekednek, hogy senki másnál ne legyen másolat, és a dokumentumokat, jegyzőkönyveket meghamisítsák, hogy olyan új változat szülessen, amely szerint Netanjahu semmiben nem hibás, és minden a tábornokok felelőssége.
  3. A legsúlyosabb összeesküvés-elméletek átvétele: azt állítani, hogy a védelmi vezetők és a hírszerző közösség nemcsak hanyagok, gyávák, habozók és ostobák voltak, hanem szándékosan cselekedtek, és súlyos bűncselekményeket követtek el, amelyek a katasztrófához vezettek.

A felelősségvállalás kérdése: A szervezetek korábbi vezetői magukra vállalták a felelősséget, mindent megtettek a háború megnyeréséhez, elviselték a legvadabb rágalmakat, majd levonták a következtetést és lemondtak. Egytől egyig állami vizsgálóbizottságot követelnek. Netanjahu viszont nem vállalt felelősséget, mindent megtett a vizsgálat meghiúsítására, és a hivatalán belül sem rendelt el vizsgálatot. Nem kérdezte meg, miért nem jutottak el hozzá azok az anyagok, amelyeket az éjszaka folyamán, az eljárásrend szerint mind a Nemzetbiztonsági Tanács műveleti szobájába, mind a miniszterelnök hírszerzési tisztjéhez továbbítottak. Azt sem, miért nem ébresztette fel a hivatalvezető vagy a hírszerzési tiszt a katonai titkárt, aki felébreszthette volna Netanjahut.

Netanjahu tudja, hogy a 300-as Busz ügy óta egy szervezetvezető nem fordulhat hozzá közvetlenül, minden a katonai titkáron és a titkárságon keresztül megy. Mégis szemrehányást tesz Barnak, hogy nem telefonált neki közvetlenül.

Bar felébreszthette volna a katonai titkárt, de nem tette, megelégedett a többi jelentési csatornával. A lap szerint ugyanaz a drámai és tragikus ok áll emögött, amiért a hadsereg nem evakuálta a Nova fesztivált, és amiért nem rendeltek el széles körű riadókészültséget: sem ő, sem a védelmi vezetők, sem az aznap éjjel a hírszerzési anyagot látó több száz hírszerzési és katonai szakértő közül senki nem kongatta meg teljes erővel a vészharangot. Netanjahu maga is ésszerű értékelésnek tartja ezt. A bizonyíték: a hírszerzési tisztje látta az anyagot, úgy döntött, hogy nem ébreszti fel akkori katonai titkárát, Avi Gil vezérőrnagyot, Netanjahu pedig nem gondolta, hogy rosszul járt el, és még több mint egy évig támaszkodott rá bizalmasaként.

Bar és az „MBZ-figyelmeztetés”: Bar és a többi vezető elviselte a „méregtermelő gépezetet”, és sok felkérés ellenére sem szólalt meg. Elméletben joggal mondták, hogy csak egy vizsgálóbizottság előtt beszélnek. A bizottság viszont nem alakult meg, a gyűlöletkampány pedig csak erősödött.

A lap szerint a végső törést Bar számára az okozhatta, ahogy Netanjahu környezete a Haaretzben megjelent, az Egyesült Arab Emírségek vezetőjétől származó figyelmeztetésről szóló cikkre reagált. Netanjahu környezete tévesen Barban azonosította a sztori forrását, és szokás szerint „nehéztüzérségi méregbombázással” válaszolt. A közlemény szerint a baloldali média aljas és hazug kampányt folytat, hogy Bar október 7. előtti mulasztásait és bűneit Netanjahura hárítsa. Szerintük Bar október 7. éjszakáján számos beszélgetést folytatott Herci Halevi akkori vezérkari főnökkel és Aharon Haliva akkori hírszerzési főnökkel, amelyekben minden jelet megvitattak, mégsem döntött úgy, hogy felhívja és tájékoztatja a miniszterelnököt, riasztja a készenléti egységeket és a terepen lévő csapatokat, vagy kiüríti a Nova fesztivált. Netanjahu szerint a vezetők azért „lázadtak fel” a végzetes éjszakán, mert nem akarták bevonni a döntésekbe, attól tartva, hogy háborút robbant ki a Hamásszal.

Mi áll ezzel szemben: A lap szerint ez könnyen cáfolható hazugság. Netanjahu állítása szerint Barnak gondoskodnia kellett volna a Nova kiürítéséről, a trió pedig az éjszaka során megértette, hogy háború készül. A lap szerint azonban a trió az éjjel egyáltalán nem beszélt egymással. Senki nem jutott arra a következtetésre, hogy valami történni fog, és a Sabak egyébként sem illetékes fesztiválok engedélyezésében vagy kiürítésében, sem a katonai erők mozgósításában.

Mi következik: A kérdés most az, hogy a Központi Kerületi Bíróság valóban átveszi-e egy független vizsgálóbizottság szerepét, és kényszeríti-e Netanjahut, hogy a bíróság előtt számoljon el a stratégiájával.

The post Bar–Netanjahu per: Ki volt a hajó kormányosa? first appeared on Új Kelet Live.

Forrás: ujkelet.live

A vidék velünk van

Partner települések

Borsod, Abaúj és Tokaj-Hegyalja önkormányzatai — kattints a címerre.

Média- és üzleti partnerek
Heti TV
DVTK
Gasztrográf
BOKIK
Szabad hely