2026. november 20., péntek · Miskolc & Borsod Kapcsolat
XIV. évfolyam
2026 / 47. lapszám
Ára: ingyenes
Alapítva 2013
Háztáji hír és szórakoztató portál
Hirdetés
Újkelet

Háborús viselkedésminták – Trump dilemmája mögötti ellentmondás nyilatkozatok

háborús viselkedésminták – trump dilemmája mögötti ellentmondás nyilatkozatok
Fotó: ujkelet.live

ujkeletlive

Donald Trump elnök iráni háborús fenyegetéseinek valóság tartalma könnyen követhető volt az elmúlt hónapokban, beleértve a tavaly júniusi Felkelő Oroszlán izraeli hadművelet előzményeit is. A tavaly nyári első iráni akció végén B2 nehézbombázók bevetésével a konfliktusnak véget vető Trump korábban azt állította, hogy konstruktív tárgyalásokat folytat Teheránnal nukleáris programjuk felszámolása végett, miközben már csak a megfelelő alkalomra várt a hadsereg bevetésére. Hasonló helyzet alakult ki a február 28-án kirobbantott amerikai-izraeli közös hadművelet előtt, így Iránt egymás után kétszer is meglepte a támadás, ami stratégiai előny jelentett a háború elején.

Az elnök júniusban bejelentett tűzszüneti nyilatkozatát követően nem sokkal létrejött Egyetértési Megállapodás a Hormuzi szoros feletti ellenőrzés – nem véletlenül tisztázatlan státusza miatt az áthaladó olajforgalmat ismét blokkoló iráni támadásokra válaszul Trump deklarálta a tűzszünet végét. Azóta a konfliktus „nem megállapodás” ingatag patthelyzetét a Hormuzi-szoros védelmére kirendelt túlméretezett amerikai hadiflotta biztosítja. Emellett, az iráni gazdaságot megbénító kiterjesztett szankcióknak ellenállva, Modzstaba Hámenei iráni ajatollah és rezsimje egyelőre nem adta meg magát.

Mindkét iráni támadást követően Binjámin Netanjahu miniszterelnök és Trump egyhangú győzelmet és az iráni rezsim katonai illetve nukleáris képességeinek elpusztítását jelentették be. Mindezen korábbi kijelentései ellenére, alig néhány hónappal később Netanjahu mielőbbi katonai beavatkozást sürget, azt állítva, hogy Teherán ismételten biológiai és nukleáris fegyvergyártással fenyeget.

Másrészről, a februári hadművelet második napjától kezdődően Trump mindent elsöprő győzelmet hirdetett, és azontúl, hogy folyamatosan azt állítja, miszerint a háború tulajdonképpen véget ért, úgy véli, hogy a mindent eldöntő végső csapással fejezné be „a munkát,” ami szerinte garantálni fogja, hogy Irán soha nem juthasson hozzá nukleáris fegyverhez.

Az elmúlt hónapokban Trump felváltva fenyegetett pokoli csapásokkal, illetve a háború küszöbön álló, illetve a félidős választások után egészen biztosan bekövetkező végét ígérgette. Eközben Izraelben is választások voltak, és az időközben parlamenti többségét elvesztő Netanjahu számára saját vezetésével történő újabb iráni forduló vált sürgőssé vált.

A félidős választások utáni kiütéses demokrata-győzelmet követően Trump úgy vélekedett, hogy további erőteljes szankciók nyomása alatt tartja Iránt és nem indít újabb háborút, de Netanjahu és az időközben Washingtonba hírszerzési információkkal érkező Roman Gofman Moszad-főnök hatására már azt állította, hogy mérlegeli a háború újraindítását.

A jelenlegi helyzet azonban egészen más, mint volt az előző két hadművelet előtt. A háború újraindítása már nem releváns, mivel eleve hónapok óta tart a konfliktus, és az amerikai illetve iráni támadások kisebb nagyobb intenzitással a Hormuzi-szoros és környékén továbbra is zajlanak.

„A totális eszkaláció küszöbe alatt folyamatosan provokáljuk egymást,” – idéz az Axios egy amerikai tisztviselőt, így amennyiben Trump úgy dönt tovább fokozza a támadásokat, úgy az Iránt nem fogja meglepni.

„Nem sietek döntést hozni” Irán ügyében, – közölte az Axios kérdésére, hozzátéve – „meglátjuk, mi történik az év eleje után,” – nyilatkozta kínai útjáról az Air Force One fedélzetén hazatérő elnök.

Trump korábbi viselkedésmintáját figyelembe véve, a kijelentés pontosan az ellenkezőjét jelentheti, azaz még január előtt várható a támadás, többek között azért is, mivel a demokraták januárban átveszik a törvényhozás teljes ellenőrzését, ami megnehezíti az elnök háborús manővereit. Eközben, Trump több oldalról is nyomás alatt van. Netanjahu kérésének eleget téve háborút indítani, ismét azt a látszatot keltené, hogy nem ura saját döntéseinek, míg a borítékolhatóan súlyos válaszcsapások célpontjai, a szövetséges Öböl-menti arab országok vezetői tiltakoznak, és az Iránra nehezedő gazdasági nyomás fokozását szorgalmazzák a bombázások helyett.

  • A háború újraindítására vonatkozóan Gofman az iráni vegyifegyver-fejlesztéssel kapcsolatos izraeli aggodalmakat ismertette Washingtonban, ami rövidesen kiszivárgott a médiában, mire Trump úgy vélekedett – „vannak arra utaló jelek, hogy Irán gázokkal és biológiai fegyverekkel foglalkozik, mivel a nukleáris program terén elvágtuk az útját. A nukleáris fegyverek előállítása sokkal nehezebb. Most a gázokkal és a biológiai fegyverekkel foglalkoznak. Ez nem valami kellemes dolog.”

    Igen, de –  az izraeli és az amerikai kormányzaton belül nincs egyetértés abban, hogy létezik-e egyáltalán, és mennyire közvetlen a Moszad-főnök által prezentált vegyifegyver-fenyegetés.

Korábbi kétértelműen értelmezhető kijelentéseit, Trump még Kínából erősítette meg a Fox Newsnak, az amerikai tisztviselők elleni esetleges iráni támadásokra vonatkozóan kijelentve, hogy – „ha ez megtörténik, eltöröljük Iránt,” – majd azt állította, hogy vannak arra utaló jelek, miszerint Irán vegyi és biológiai fegyvereket vizsgál. Ugyanakkor, a fenyegetőzés ellenére hangsúlyozta, hogy a Teheránnal folytatott tárgyalások továbbra is zajlanak, és olyan megállapodást szeretne, amely más elnökök alatt is érvényben marad.

A helyzetet Izraelben

A kormányalakítást megakasztó háború kirobbantására vonatkozóan Ejál Zamir vezérkari főnök hasonlóan vélekedik, mint a korábban, a választások előttre időzített akciót illetően, azaz szerinte nem lenne célravezető. A hadsereg minden forgatókönyvre felkészülve magas fokú készültségben van, ugyanakkor a védelmi vezetők állítása szerint nincs olyan közvetlen fenyegetés, amely támadást tenne szükségessé. A támadások újraindítása esetén fennáll a veszélye egy elhúzódó felőrlő háborúnak, és előző erőteljes bombázásásokhoz hasonlóan egy újabb forduló legfeljebb gyengítené Irán katonai képességeit, de a rezsim bukásához nem vezetne.

Az iráni háborús hírek közepette a háttérben tovább zajlanak a kormányalakítási tárgyalások.

A miniszterelnökjelölt Gadi Eizenkot és Jásár pártja párhuzamosan egyeztet az askenázi Jahadut Hatora ultraortodox párttal, illetve  Netanjahu Likudjával. A háredikkel a megállapodás útjában a katonai szolgálat alóli mentesség kérdése, míg Netanjahuval a kivitelezhetetlen egységkormány és ezen belül a rotációs megegyezés elutasítása áll. Az ügyvivő miniszterelnök mindenekelőtt ragaszkodik a saját vezetése alatt álló kormányhoz, amely nem mellesleg jelenlegi koalíciójának összes partnerét, beleértve Itamar Ben-Gvir [Ocma Jehudit] Becalel Szmotrich [Vallásos Cionizmus] illetve mindkét ultraortodox pártot is jelenti. A Netanjahu részéről ajánlott alku tulajdonképpen Eizenkot és pártja rövid időn belüli politikai kiiktatásával lenne egyenértékű.

A feszültség ellenére és állandó vádaskodások közepette a Likud bejelentette, hogy jövő hét elején újabb tárgyalási fordulóra kerül sor Eizenkot pártjával, melybe kizárólag azért egyeztek bele „mert a nemzeti egység megteremtése a jelen pillanat parancsa.”

A Jásár tárgyalója, Chili Tropper viszont azt válaszolta, hogy – „közel egy hete, az első tárgyalási találkozó óta folyamatosan kerestük a Likudot, hogy további megbeszéléseket egyeztessünk. Újra és újra kértem Gadi Eizenkot nevében, aki tiszta kézzel és őszinte szándékkal vágott bele a tárgyalások maratonjába, hogy széles alapokon nyugvó kormányt hozzunk létre. A Likud újra és újra elutasította a találkozók időpontjának egyeztetését, minden alkalommal más kifogással. Nem így viselkednek azok, akik valóban egységre törekszenek,” – tette hozzá.

A két nagy párt közötti ellentétek áthidalására, Netanjahu és környezete hasonló, két év múlva esedékes rotációs ajánlattal győzködi Eizenkotot, mint korábban Beni Gantzot.

Ráadásul minden jogi alapot, és semmilyen garanciát nem jelentő lehetőséggel kecsegtetve követelik, hogy a miniszterelnöki rotációban az elsőbbséget Netanjahu kapja, aki két év múlva Jichák Herzog elnök mandátumának lejárta után átveszi a helyét. A Likud szerint mindenekelőtt garantálni kell Netanjahu elsőségét, majd azt is, hogy Herzog hivatali idejének lejárta előtt egy évvel olyan törvényt iktassanak be a Kneszetben, ami előzetesen biztosítja Netanjahu automatikus elnöki kinevezését.

Az Alaptörvény ilyen formában történő módosítását a Legfelsőbb Bíróság előtt egészen biztosan nem hagyná jóvá, míg Eizenkot számára is eléggé világos, hogy amint beleegyezne egy ilyen megállapodásba, néhány héten belül Netanjahu feloszlatná a Kneszetet és új választást írna ki, megismételve ugyanazt a forgatókönyvet, mint annak Gantz esetében.

A Változás-blokk pártjai alapvetően elutasítják a Netanjahuval közös kormányt, akár rotációban is, kivéve a BeJahad szövetség vezetőjét, Naftali Bennett volt miniszterelnököt, aki olyan megállapodást javasolt, miszerint Eizenkot töltené be először a miniszterelnöki tisztséget. Azontúl, hogy Netanjahu semmi esetre sem fogadna el egy ilyen felállást, sem Eizenkot, sem Lieberman nem támogatja a rotációs megállapodást, hasonlóan Bennett párttársa, Jáír Lapid [Jes Arid], aki tegnap hangsúlyozta, hogy – „őrültség és kockázatot jelent Izrael népe számára, ha nem távolítjuk el Netanjahut a Miniszterelnöki Hivatalból a lehető leghamarabb, és nem alakítunk olyan kormányt, amely biztonságot nyújt Izrael népének, és megállítja történelmünk legsúlyosabb diplomáciai válságát.”

Ami, a kormányalakítással megbízott Eizenkotot illeti, akár jövő hétvégén a Kneszet elé terjesztené szavazásra új koalícióját, akkor is, ha nem sikerül megállapodni a Jahadut Hatorával, és arab pártokra támaszkodó kisebbségi kormányt is kell bemutatnia.

Eizenkot kormányalakítási mandátum december 6-án járna le, és annak ellenére, hogy Herzog két héttel meghosszabbíthatja, a volt vezérkari főnök nem veszi biztosra ezt a lehetőséget, ezért még a december eleji határidő előtt egy héttel dűlőre akar jutni, – jelentette a héber média.

Kisebbségi kormány megalakításához egyszerű többség is elegendő, nincs szükség a 61 képviselőből álló abszolút többségre. A 21 mandátummal rendelkező Eizenkot arra számít, hogy indítványát támogatja a Jáír Golan vezette Demokraták párt, valamint az iszlamista Ra’am, amely elvileg koalíciós megállapodás nélkül is csatlakozna a támogatókhoz. A szintén arab Közös Lista valószínűleg tartózkodna a Netanjahu leváltását célzó kisebbségi kormány szavazásán. Ugyanakkor, Avigdor Liberman[ Jiszráél Beitenu] már csak azért is egy ilyen kormány ellen szavazna, mert arra számít, hogy miután a következő megbízott Netanjahu sem tudna kormánytalakítani, 61 támogatót össze tud szedni és saját magát ajánlja miniszterelnöknek. A kérdés Bennett hozzáállása, aki ugyan hivatalosan még nem utasította el a kisebbségi kormányt, de egyértelműen inkább a Netanjahuval közös koalíció felé húz. A Bennett vezette BeJahad 12 mandátumának fele azonban Lapid frakciójához tartozik, aki viszont támogatni fogja a kisebbségi kormányt.

The post Háborús viselkedésminták – Trump dilemmája mögötti ellentmondás nyilatkozatok first appeared on Új Kelet Live.

Forrás: ujkelet.live

A vidék velünk van

Partner települések

Borsod, Abaúj és Tokaj-Hegyalja önkormányzatai — kattints a címerre.

Média- és üzleti partnerek
Heti TV
DVTK
Gasztrográf
BOKIK
Szabad hely