ujkeletlive
Donald Trump elnök hétvégén beígért iráni apokalipszis támadása ellenére, majdhogynem borítékolható volt, hogy néhány órával később bejelenti az akció felfüggesztését.
„Az Egyesült Államok teljes harckészültségben állt arra, hogy katonai csapást mérjen az Iráni Iszlám Köztársaságra, olyan erővel és tűzerővel, amilyenre a második világháború óta nem volt példa.
Ennek ellenére Irán és több Közel-keleti ország azt kérte tőlünk, hogy halasszuk el a támadást, mivel sikerült megállapodni egy lehetséges egyezség alapvető feltételeiről. A megállapodás része lenne a Hormuzi-szoros azonnali, teljes és akadálytalan megnyitása, valamint az iráni nukleáris fenyegetés megszüntetése.
Erre a kérésre tekintettel – a világ hosszú távú érdekeit, valamint egy stabil, sikeres és virágzó Irán jövőjét szem előtt tartva – úgy döntöttem, hogy egyelőre lefújom a tervezett támadást, azzal a feltétellel, hogy rövid időn belül sikerül végleges megállapodásra jutni.
Izrael is csatlakozik ehhez a vállaláshoz.
Most minden érintett félnek azon kell dolgoznia, hogy a megállapodás mielőbb megszülessen,” – közölte az elnök Truth Social platformján.
Összegezve – az USA és Izrael az elmúlt öt hónapban bizonyította jelentős katonai fölényét Iránnal szemben, de ez nem jelenti a teljes kapitulációt, annál is inkább, mivel a teherániak jelentős túlélési tartalékai mellett, az egyre inkább türelmetlen amerikai szövetséges Öböl-menti államok, nem beszélve saját pártján belüli feszültség és gazdasági nyomás alatt Trump végül – vagy előre megfontoltan, újabb TACO lépésre szánta el magát, azzal a korábban sokat emlegetett indokkal, hogy a közvetítők, és az érintett arab országok „könyörögtek” neki, hogy inkább a diplomáciát részesítse előnyben az apokaliptikus támadások helyett.
Előzmények
A február 28.-án berobbantott amerikai-izraeli Közel-keleti háború eltelt öt hónapja alatt Donald Trump nem igen fogalmazott meg konkrét stratégiát a háborúból való kilépésre vonatkozóan. Az irániak által gyakorolt Hormuzi blokád, nyomában a hónapok óta erősödő globális gazdasági válság nyomása alatt Trump, idővel jól kiszámítható, egyetlen irányt követett, azaz a Wall Street-en elterjedt tarifa politikáját, a TACO-t vezette be [Trump always chickens out], amikor a tőzsdei mutatók és az olajárak túlságosan romlottak, bedobta, hogy a háború rögvest véget ér, majd az árak és a kedélyek csillapodtával mindent elsöprő, apokaliptikus hadműveleteket jelentett be.
Binjámin Netanjahu miniszterelnök múltheti keddi Fehér Ház-i találkozója után alig néhány nappal, az elnök ismét végső, minden eddiginél erősebb Irán elleni csapásokra kezdett utalgatni, majd péntek éjszaka először a CBS számolt be, még a hétvégén várható intenzív amerikai-izraeli, mindent elsöprő támadásokról.
A CBS riportját megerősítette a Wall Street Journal, és az Axios, ugyanakkor hangsúlyozva az „igen,de” Taco-dilemmát: az elnök zöld utat adott, de még nem döntött, emellett ellentmondásos hírek jelentek meg az állítólagos izraeli közös akciót illetően is.
A hetek óta húzódó intenzív csapásokkal való fenyegetés gyakorlati megvalósítását, úgy tűnik, hogy Netanjahu miniszterelnök látogatása gyorsította fel, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy az izraeli hadsereget is bevonja a végső leszámolásba, ugyanakkor az amerikai média a Trumpra nehezülő politikai nyomásban látja a legfőbb okot, ami a végső, mindent elsöprő, és lezáró csapásra készteti az elnököt, megjegyezve – a hadművelet legfeljebb néhány napig tarthat.
A választások előtt álló Netanjahu szerint nincs más megoldás, mint Irán nukleáris képességeinek elpusztítása, míg Trump az intenzív csapások révén azt reméli, hogy a teheráni rezsim megadja magát, visszatér a tárgyalóasztalhoz, következésképpen elfogadja az általa diktált, térdre kényszerítő feltételeket. Megjegyzendő, a konfliktus eszkalálódása, és a június 17.-én aláírt Egyetértési Megállapodás alig egy hónappal későbbi Trump elnök részéről bejelentett felmondásának oka nem a nukleáris leszerelés körüli nézeteltérések, hanem a Hormuzi-szoros feletti ellenőrzés kapcsán kialakult „fogat-fogért” vita.
A CBS péntek éjszakai vészjósló bejelentése után az izraeliek arra számítottak, hogy megismétlődik a február 28-i történelem, és az ország ismét intenzív rakétariasztásra ébred sábát reggelén. Az Izraeli Védelmi Erők azonban csendben maradt, ahogyan a Polgárvédelemi Parancsnokság sem jelzett változást a biztonsági direktivák terén.
Az amerikai hadsereg a hétvégén egyáltalán nem indított iráni célpontok elleni támadást, amit lehet vihar előtti csendként értelmezni, míg a relatív nyugalmat Trump újabb fenyegetése után kuvaiti célpontok elleni iráni dróncsapás törte meg.
- A feszültség továbbra is a Hormuzi-szoroson áthaladást kockázatató tankerek támadása fokozza:
- az Egyesült Királyság Tengerészeti Kereskedelmi Műveleti Központja szerint pénteken egy ismeretlen lövedék csapódott az ománi partokhoz közel áthaladó hajóba.
Eközben itthon, az Izrael Védelmi Erők maximális készenlétben, a politikai vezetés egyelőre hallgat, ugyanakkor a héber médiának nyilatkozó források szerint Irán rakétákkal fogja támadni az országot, még akkor is, ha Izrael nem csatlakozik kezdetben Trump legújabb offenzívájához.
Szombaton az amerikai külügyminisztérium új biztonsági figyelmeztetéseket adott ki a térség tíz országában tartózkodó amerikai állampolgárok számára. A figyelmeztetés Bahreinre, Izraelre, Irakra, Jordániára, Kuvaitra, Libanonra, Ománra, Katarra, Szaúd-Arábiára és az Egyesült Arab Emírségekre vonatkozik, miután az amerikai állampolgárokat arra szólítják fel, hogy készüljenek fel járattörlésekre, ideiglenes légtérlezárásokra, és arra a biztonsági helyzet fokozódása esetén a régió azonnali elhagyására.
Összegezve – a médiában kiszivárogtatott hírek után Irán az egész régióra kiterjedő háborúval vádolja az USA-t, arra figyelmeztetve, hogy amennyiben az amerikai hadsereg iráni energetikai célpontokat támad, válaszul Szaúd-Arábia, és az Egyesült Arab Emírségek olajmezőit, valamint Katar és Izrael gázmezőit éri megtorlócsapás.
Trump tervezett intenzív csapásainak borítékolható eredményei egyelőre nem biztosítottak, ugyanakkor a lehetséges kockázatok ismertek, melyekre saját magasrangú védelmi vezetői hívták fel figyelmét. Továbbá, az elnökre jelentős politikai nyomás hárul az iráni háború növekvő költségei miatt is, az Egyesült Államok iráni hadműveleteinek költségei tovább emelkednek a nagy mennyiségben felhasznált rendkívül drága rakétaelhárító rendszerek következtében, mely készlet vészesen fogyatkozik az olcsó iráni drónok és ballisztikus rakéták hullámainak megsemmisítése közben.
A kulisszák mögött
Mohammed bin Szalmán [MBS] szaúdi trónörökös tegnapi telefonos megbeszélése során aggodalmát fejezte ki Trump elnöknek az Irán elleni nagyszabású új csapások tervével kapcsolatban, – jelentette az Axios két amerikai tisztviselő, és egy harmadik, a beszélgetést ismerő forrásra hivatkozva.
„A szaúdiak aggodalmukat fejezték ki, és pontos tájékoztatást kértek a tervezett lépésekről,” – idézi az Axios amerikai forrását, míg egy másik szerint MBS arra kérte Trumpot, hogy csökkentse a feszültséget, és tartózkodjon a csapások elrendelésétől.
Előzmények – a háttérben két amerikai szövetséges – Netanjahu és bin Szalmán jelentős, de ellenkező irányú nyomást gyakorol Trumpra.
Netanjahu washingtoni látogatása után különböző külföldi médiáknak nyilatkozó, „névtelen” izraeli források emlékeztetnek a két vezető közötti szoros, és titkos tervekre; míg Netanjahu a nyilvánosság előtt igyekezett úgy tenni, mintha kevésbé akarná „megmondani az elnöknek mit tegyen.”
A keddi, Ovális Irodában Netanjahuval tartott megbeszélés után alig egy nappal, a Fehér Házba érkezett Halid bin Szalmán szaúdi védelmi miniszter, aki az elnökkel, és JD Vance alelnökkel is tárgyalt külön-külön.
Netanjahuval ellentétben, Mohammed bin Szalmán szaúdi trónörökös ellenzi a konfliktus további regionális eszkalálódását, amely növelné a félreértések, és a háború elhúzódásának kockázatát, – jelentette a CBS, majd idézve egy szaúdi álláspontot ismerő forrást arról számolt be, miszerint a trónörökös, és testvére Halid bin Szalmán védelmi miniszter attól tartanak, hogy az izraeli miniszterelnök a további eszkalációt szorgalmazza
Halid herceg eredetileg már a múlt héten Washingtonba látogatott volna, de útját a közelmúlt katonai csapásai miatt elhalasztották, – közölte egy, terveit ismerő forrás a CBS csatornának. Eközben, az újraindított amerikai csapások miatt élesedett a konfliktus a jemeni hútik, és Szaúd Arábia között. A múlt hét elején legalább öt hajó – köztük több szaúdi nyersolajat szállító tanker fordult vissza még a Bab-el-Mandeb-szoros előtt, miután a hútik blokádot jelentettek be a szaúdi érdekeltségű hajókat illetően, ami kölcsön csapásokkal folytatódott.
A szaúdi tényező mellett, más regionális hatalmak – köztük Katar, az Egyesült Arab Emírségek, Törökország és Pakisztán – szintén arra ösztönzik az Egyesült Államokat és Iránt, hogy csökkentsék a feszültséget.
Abbász Aragchi iráni külügyminiszter szombaton telefonon egyeztetett Aszim Munír pakisztáni tábornaggyal, aki Washington és Teherán között kulcsfontosságú közvetítő szerepet tölt be, emellett Törökország és Szaúd-Arábia külügyminiszterével is egyeztetett az esetleges amerikai csapások kilátásairól.
„Bármilyen ellenséges lépés az Egyesült Államok vagy Izrael részéről – illetve a térség országainak részvétele vagy együttműködése ilyen akciókban – határozott és arányos választ fog kiváltani Irán erős fegyveres erőitől,” – közölte Araghchi szaúdi kollégájának Telegram-csatornáján közzétett közlemény szerint.
Katari közvetítők szombaton külön tárgyalásokat folytattak az iráni külügyminiszterrel, Steve Witkoff fehér házi különmegbízottal, és ománi tisztviselőkkel egy lehetséges megállapodás érdekében a Hormuzi-szoros hajóforgalmának újranyitásáról.
„A tárgyalásokon előrelépés történt,” – állítja az Axiosnak nyilatkozó forrás, bár az egyelőre nem világos, hogy az említett előrelépés mire lesz elegendő a válság enyhítése érdekében.
Választások, kampány
Bennett
Az ellenzék vezetőjével, Jáír Lapiddal közös listán induló Naftali Bennett volt miniszterelnök a szombat kimenetele után a 12-es csatorna újságírói műsorában adott nagy interjút, hangsúlyozván, hogy Binjámin Netanjahu miniszterelnök kihívója, Gadi Eizenkottal (Jásár) meg fog tudni egyezni egy új koalíció megalakulása érdekében, hozzátéve „a kormány leváltása életem feladata”
Bennett világossá tette, hogy az izraeli hadsereg kivonulása Gázából a Hamász teljes leszerelésének feltételéhez kötött, továbbá vázolt költségvetési megvonási tervezetet a katonai szolgálat alól kibújók, vagy nem dolgozók szankciónálására; Katart ellenséges államnak nyilvánította, és megígérte, hogy előmozdítja Izrael állam alkotmányát.
A politikába visszatérő volt miniszterelnök hangsúlyozta, hogy a Hamásznak több terroristája van, mint 2023. október 7-én, – „ezek a tények a terepen. Terroristákat toboroztak, Egyiptomból drónokat és fegyvereket csempésznek be – és a szemünk előtt erősödnek,” -tette hozzá, világossá téve – „számomra, amíg a Hamász teljesen nem fegyverzi le magát, egy millimétert sem adok senkinek – semmilyen engedményt. Már sokszor hallottam olyan személyeket, akik teljes győzelmet hirdetnek.”
A következő választáson induló közös listára vonatkozóan, kijelentette – „a Lapiddal való unió lépése vezetői lépés, és személyes példa, amely pontosan azt mutatja, amit hirdetek. Együtt kell ülnünk, különböző nézetű embereknek,” – mondta, elismerve, hogy „Jáir és én nem azonos nézeteken vagyunk. A kormánynak sokszínűnek kell lennie: cionista jobb, cionista bal, cionista vallásosok, cionista világiak, a közös nevező a javítás,” – majd utalva az előző kormányra, melynek miniszterelnöke volt, megjegyezte – „úgy gondolom, majdnem egyetértünk arról, hogy nagyon jó kormány volt teljesítményében. Pontosan ilyen volt: volt a Meretz, volt Ajelet Saked, volt Lieberman, és eredményeket hoztunk.”
Bennett ugyanakkor megemlítette, hogy korábban háredi pártokkal ült egy koalícióban, mondván az állam egzisztenciális problémája a háredi szektorral való bánásmód.
„Nem kell börtön, nem kellenek tankok Bnei Brakban. Mi kell? Először, valami, amit soha nem próbáltak: azt mondani – ’aki nem szolgál, nem kap egy sékelt sem, aki nem dolgozik, nem kap egy sékelt sem.’ A legfontosabb – az iskola, amely ragaszkodik ahhoz, hogy anti-cionizmust, anti-behívást tanítson, matematika nélkül, angol nélkül – nem kap finanszírozást.”
„Nem kényszerítek rájuk semmit, alternatívát állítok eléjük,” – közölte Bennett, majd hozzátéve – „hogyan tudnak mégis bevonulni? Például, heszder jesivák a Jordán-völgy mentén, és a Sínai-határon, nyolc órát Tórát tanulsz, nyolc órát őrséget állsz, – ez működni fog.”
A választások utánra vonatkozóan, Bennett világossá tette, „csak olyan kormányba lépek be, amely cionista és a javítás mellett álló erőkre támaszkodik,” – ami az arabokkal való együttműködést illeti, azt állította, hogy a vizsga számára nem a származás vagy a nemzeti identitás, hanem a cionista álláspont. Kitért a válasz elől, amikor Eizenkot lehetséges miniszterelnöki jelöléséről kérdezték, mondván „életem feladata ennek a kormánynak a cseréje és Izrael Állam javítása egy javító kormánnyal,” – majd megjegyezte, hogy a választások után rendezni fogják viszonyukat Eizenkottal, de addig a mandátumok megszerzésére szólította fel.
Emellett, kiemelte az országszerte növekvő bűnözést, és kezelésének hiányát, példának hozva fel a Hacor HaGlilitben körömszalont vezető nőt, aki védelmi pénzt fizet, mondván – „az ország fele védelmi pénzt fizet. A Tzahal [hadsereg] védelmi pénzt fizet a bázisok építéséért,” – mondta, majd hangsúlyozta, hogy a helyzet romlásáért a nemzetbiztonsági miniszter a felelős, emlékeztetve, hogy a zsidók és arabok körében a bűnügyi gyilkosságok száma megduplázódott a jelenlegi kormány idején.
A legerősebb kritikát Bennett a Katar-üggyel kapcsolatban fogalmazta meg. A volt miniszterelnök szerint Doha terrorcsoportokat finanszíroz, működteti az Al-Jazeerát, és befolyást gyakorol Izraelben, és az Egyesült Államokban lévő hatalmi központokra. Állítása szerint Katar veszélyesebb Izraelre, mint Irán, mert nem mutatja magát nyílt ellenségnek, és intézmények, egyetemek, kutatóintézetek, illetve befolyásos emberek révén működik. Bennett hangsúlyozta, hogy Katart jelenleg törvényileg nem határozzák meg ellenséges államként, így vált lehetővé, hogy példaul a Miniszterelnöki Hivatal alkalmazottai katari tényezőknek dolgozzanak, és tőlük legálisan fizetést kapjanak, majd azt ígérte, hogy a következő kormány ellenséges országnak fogja nyilvánítani Katart.
Az ultraortodox sorozás mellett a társadalmat leginkább megosztó igazságügyi reformmal kapcsolatban, úgy vélekedett, – „a valóság megváltozott. Történelmileg az 1970-es évekig szerintem egyensúly volt a Bagatz [Legfelsőbb Bíróság] és a kormány között. Az 1980-as és 1990-es években, Aharon Barak vezetésével, túlzott volt az aktivizmus, amin az elmúlt 15 évben sokat javítottak, még nem teljesen, de a többséget kijavították.”
Végezetül, Bennett szerint a hatalmi ágak közötti konfliktusra a megoldást az alkotmány jelenti, amely rendezné a játékszabályokat, ezért a kormány, illetve a Bíróság közötti folyamatos küzdelem helyett azt javasolja, hogy határozzák meg a törvényhozás módját, milyen feltételek mellett lehet érvényteleníteni a törvényt, és mik a hatáskörök határai minden hatalmi ág számára.
Ami a következő kormányban a tárcák elosztására vonatkozik, Bennett szerint a biztonsági, és igazságügyi minisztériumok nem kerülhetnek szélsőségekhez – „szerintem nem adnak érzékeny tárcákat a szélsőséges képviselőknek; az érzékeny tárcák a középen lévőknek, a szélsőségeseknek pedig technikai minisztériumok.”
The post TACO – Trump lefújta a kiterjesztett iráni háborút first appeared on Új Kelet Live.
Forrás: ujkelet.live
Tokaj
