Tolsztoj, Karinthy, Szolzsenyicin vagy Esterházy Péter műveiben, valamint több ismert filmben is visszatér a félelem, a magány, az önvád és az a kérdés, hogy mi válik igazán fontossá, amikor valaki súlyos betegséggel szembesül.
A bemutatott művek egyik közös tanulsága, hogy a betegség gyakran átértékeli az ember addigi életét. Felértékelődhetnek a családi és baráti kapcsolatok, nagyobb jelentőséget kaphat az őszinteség, a bizalom és az, hogy a beteg valóban értse, mi történik vele. Több történetben az orvos távolságtartó szereplőként jelenik meg, aki inkább a betegséget látja, mint magát az embert. Ez arra is figyelmeztet, mennyire fontos az érthető, nyílt és emberséges kommunikáció az egészségügyben.
A daganatos betegnek nemcsak arról kell döntenie, hogy milyen kezelést vállal. Sokszor azt is végig kell gondolnia, hogyan szeretne élni a megváltozott helyzetben, miben kér segítséget másoktól, és mit tart fontosnak a továbbiakban. Ezek a kérdések nemcsak előrehaladott betegségben merülhetnek fel. A gyógyult vagy hosszú ideje kezelés alatt álló betegek életét is tartósan megváltoztathatja a daganatos betegség tapasztalata.
Mindezt ma nehezíti az interneten elérhető hatalmas információmennyiség. A hiteles orvosi tájékoztatás mellett megtévesztő állítások, bizonyítatlan módszerek és biztos gyógyulást ígérő ajánlatok is elérik a betegeket. A szerző ezért a média felelősségét is hangsúlyozza: fontos lenne többet beszélni a kuruzslás veszélyeiről, a hozzátartozók terheiről, a gyógyult betegek visszailleszkedéséről és arról is, milyen következménye lehet, ha valaki bizonyított daganatellenes kezelések elutasítását követendő példaként mutatja be.
Fotó: A Nem halok meg című dokumentumfilm vágása
>>> A teljes cikk itt olvasható el
Forrás: rakgyogyitas.hu
Tokaj
