ujkeletlive
A héber médiában a Szimchát Tórai mészárlások óta eltelt három év alatt az izraeli hadsereget mozgásban tartó többfrontos hadműveletek szűk keresztmetszetére fókuszálnak a hírek, és ritkábban kerülnek elemzésre összeségében az egész régió erőviszonyait megváltoztató események, és a különböző szövetségek átrendeződése.
Donald Trump elnök első hivatali ideje alatti diplomáciai erőfeszítéseinek csúcsát jelentette az Ábrahám Egyezmény, melynek köszönhetően Egyesült Arab Emírségek, Bahrein és Marokkó formálisan kötöttek békét elsőként a zsidó állammal, és vették fel a diplomáciai kapcsolatokat. Trump, ahogyan Jeruzsálem is nagy reményeket fűzött az Egyezmény bővítéséhez, ami a régió stabilitását, és gazdasági prosperitását eredményezné. Az ügy érdekében a végső lökést Szaúd Arábia csatlakozása adta volna meg, Mohammed bin Szalmán trónörökös azonban különböző intenzitással, de kizáró okként mindig is ragaszkodott a „palesztin ügy” érdemi rendezéséhez.
Trump második hivatali idejét azzal a nagy ígérettel indította, hogy kivétel nélkül, és rögvest véget vet a világban dúló ellenségeskedéseknek, így az orosz-ukrán háborút, és a gázai konfliktust is rendezni fogja. Azontúl fogadkozott, hogy az Egyesült Államokat nem húzza be hosszan tartó háborúkba, és a Közel-keleti stabilitást az Ábrahám Egyezményhez csatlakozó megannyi országnak köszönhetően fogja elérni.
Közel két év telt el az elnök hivatalba lépése óta, ugyanakkor az ukrán-orosz háború vége még a láthatáron sincs, nem beszélve az Irán elleni tavalyi, rövidebb hadműveletet követő február 28-án kirobbantott amerikai-izraeli regionális méreteket öltött háborút. A stratégiai Hormuzi-szoros olajforgalmát több mint fél éve megbénító amerikai-iráni kettős blokád, illetve az Öböl-államokon lecsapódó iráni megtorlás egyenes következményeként a tartalmilag, és minőségileg jócskán megkopott Ábrahám szövetség fejlesztése, illetve bővítése helyett a régió erőviszonyai, tervei egészen más irányba haladnak.
Trump ugyan formálisan azt állította, hogy a közelmúltban létrejött szaúdi-amerikai nukleáris egyezmény kizárólagos feltétele az Izraellel való kapcsolatok normalizálása, valójában azonban a rijádi vezetés még elméleti szinten sem hajlandó a tárgyalások újrafelvételére. Az iráni háború hátterében ugyanakkor pontosan Szaúd Arábia adott otthont a „Mekkai Közös Védelmi Megállapodásnak” melynek célja a kollektív elrettentés megerősítése minden agressziós cselekménnyel szemben, hangsúlyozva, miszerint a három tag – Szaúd Arábia, Törökország, és Pakisztán bármelyikét célzó fegyveres támadás valamennyiük elleni agressziónak minősül. A szövetségesek hangsúlyozták, hogy a védelmi elkötelezettség nem Irán ellen irányul, ellenkezőleg Egyiptom mellett Teherán is meghívást kapott a klubba.
Megjegyzendő, hogy Törökország növekvő Fehér Ház-i befolyása révén szerzett gázai rendezésre vonatkozó jogosultságai okoznak komoly izraeli aggodalmakat, az egyre erősödő szíriai jelenléttel egyetemben.
Miközben Trump figyelmét olyannyira csak az iráni győzelem köti le, hogy akár a régióbeli, és az ázsiai szövetségesek védelme kárára is hajlandó a hadsereget a Hormuzi konfliktusra koncentrálni, és kimeríteni, és az utóbbi hónapokban az amerikai védelemben csalódott arab szövetségesek nem titkoltan más megoldásokat fontolgatnak, addig is a kínai hatás a Közel-keleten egyre érezhetőbbé válik.
Azt követően, hogy Xi Jinping kínai elnök múlt héten Pekingben fogadta II. Abdullah jordániai királyt, kiemelt helyen kezelve a beszélgetés során a palesztinok jogainak megvitatását, kedden Egyiptomba érkezett.
Kínai elnök egy évtizede nem volt Kairóban, a rendkívüli látogatás célja az iráni háború fejleményeinek hátterében biztonsági és gazdasági kapcsolataik újraértékelése.
„Egyiptom, és Kína olyan partnerekké váltak, amelyek közösen járulnak hozzá a Globális Dél szerepének erősítéséhez a nemzetközi rendszerben,” – tudósított maga az elnök a kínai az állami médiában megjelent véleménycikkében, ugyanakkor a pekingi állami hírügynökség [Xinhua] kommentárja az elnököt idézve, megjegyezi, hogy a két ország „egymás mellett álló közeli testvérként” néz szembe az imperializmussal, és a gyarmatosítással, és alig várja a még szorosabb partnerség lehetőségeinek feltárását.
Az egyiptomi látogatás megelőzte Xi elnök várhatóan szeptemberben esedékes Fehér Ház-i találkozóját Trump elnökkel.
Az egyébként évente mintegy 1,3 milliárd dollár amerikai katonai támogatásban részesülő szövetséges Egyiptom, egy éven belül, immár második alkalommal vett részt Kínával közös hadgyakorlaton.
Peking katonai kapcsolatainak régióbeli erősítése egyértelműen az Egyesült Államok befolyásának fokozatos visszaszorítására irányul. Abdel-Fattah el-Sziszi egyiptomi elnök 2014-es megválasztása után nem sokkal stratégiai partnerségi megállapodást írt alá Pekingben, és a Reutersnek nyilatkozó H. A. Hellyer, a Royal United Services Institute kutatóintézet szakértője szerint egy relatív visszafogottabb időszak után a gázai és iráni háborúk aggodalmainak árnyékában Kairóban felvetődtek az „amerikai megbízhatósággal és kiszámíthatatlansággal kapcsolatos kérdések,” megerősítve Egyiptom törekvését partnerségi kapcsolatainak diverzifikálása érdekében.
„Egyiptom úgy látja, hogy nagyobb stratégiai önállóság felé halad. Erős kapcsolatokat akar Washingtonnal, de Pekinggel, Moszkvával és Európával is,” – jegyezte meg Hellyer.
Ilymódon, nem véletlen, hogy az elmúlt években jelentősen megugrott a kínai beruházások értéke Egyiptomban: több milliárd dollár áramlott olyan ágazatokba, mint a feldolgozóipar, a kikötők, a napenergia, a zöldhidrogén- és a műholdtechnológia, miközben köztudott, hogy az Izraellel, Szudánnal és Líbiával határos Kairó ellenőrzése alatt áll a Szuezi-csatorna, régió kulcsfontosságú kereskedelmi gócpontja.
Összegezve, Egyiptom „kézenfekvő választás” volt Xi számára, mivel az ország számos regionális kérdés középpontjában áll, – „érinti Izraelt, és a palesztin kérdést. Érinti Afrikát. Érinti a Perzsa-öböl kérdését is,” – idézi a Reuters
Eric Olandert, a China Global South Project társalapítóját.
Eközben Washingtonban
A CNBC elemzése rávilágít, hogy Xi elnök egyelőre Pekingben hivatalosan meg nem erősített hónap végi Fehér Ház-i látogatásának tétje rendkívül magas, bár szakértők ezúttal is igyekeznek alacsonyan tartani várakozásaikat.
Miközben a félidős választások előtt álló Trump számára nem kevésbé fontos a találkozó, az iráni háború révén saját maga nehezíti meg a helyzetet tekintettel Teherán üzleti partnerei, közöttük Kína agresszív szankcionálásának tervére.
Négy hónappal ezelőtt, amikor még javában dúlt az iráni hadművelet Trump kínai látogatásán igyekezett a kényes téma kerülésére, és a fényűző fogadtatás ellenére, az elnök tulajdonképpen konkrét üzleti megállapodások nélkül, üres kézzel tért haza, beleértve a szintén érzékeny geopolitikai kérdéseket, mint Tajvan ügyében sem történt áttörés.
A csatorna elemzői ezúttal is úgy vélik, hogy mind Trump, mind Xi a veszélyes „aknák” kerülésében érdekelt.
„A kapcsolat egyre inkább bizalom nélküli megállapodásokat, és rendezés nélküli stabilitást eredményez,” – idézi a CNBC Craig Singletont, a pártfüggetlen Foundation for Defense of Democracies vezető igazgatóját, hozzátéve, miszerint az esemény „egy alacsony várakozásokkal övezett csúcstalálkozó, amely elsősorban a patthelyzet kezelésére, nem pedig annak megoldására összpontosít.”
Scott Bessent amerikai pénzügyminiszter részéről néhány nappal korábban beígért apokaliptikus – Kínát sem kímélő szankciókat illetően, Peking egyértelművé téve, hogy a tervezett lépések jogellenesek, és az ENSZ Biztonsági Tanácsa sem engedélyezte. Ugyanakkor, néhány geopolitikai szakértő már Bessent hivatalos bejelentése előtt is megkérdőjelezte, hogy az Egyesült Államok valóban képes lenne az agresszív fellépésre Kínával szemben. A kínai bankok vagy más intézmények célba vétele olyan megtorló intézkedéseket válthatna ki, amelyek veszélybe sodornák a két ország közötti eleve törékeny kereskedelmi tűzszünetet a tavaly kezdődött vámháborút követően. Emellett, Kína veszélyeztetheti kritikus ásványkészleteihez való hozzáférést is.
Az Egyesült Államok „egyre inkább több szikla és több kemény hely közé szorul” Kínával és Iránnal kapcsolatban, – nyilatkozta Scott Kennedy, a Center for Strategic and International Studies, Kína üzleti életével, és gazdaságával foglalkozó kutatója, hozzátéve – „nem vagyok biztos benne, hogy könnyen feloldhatóak ezen különféle ellentmondások a különböző külpolitikai kihívások közepette, melyekkel szembe kell nézniük.”
Ami az iráni konfliktust illeti, az elmúlt napokban újraindított támadásokra vonatkozóan az elnök az Ovális Irodában újságírók előtt azt állította, hogy a háború hamarosan véget ér.
„Nem hiszem, hogy még sokáig fog tartani. Nem tudom, mennyit képesek még elviselni,” – közölte Trump úgy általánosságban, bár ehhez hasonló állítások, miszerint a háború gyorsan véget ér, és Irán kapitulálni fog, az elmúlt hónapokban az Ovális Irodában számtalanszor elhangzottak, és többnyire az olajárak csillapításán kívül komoly ígéretnek nem számítottak.
Összegezve – úgy tűnik, hogy az elnök stratégiája egyelőre abban merül ki, hogy a Kanadával közös Ontario-tó átnevezése után, a Hormuzi-szorost venné saját nevére.
A stratégiai fontosságú olajút ellenőrzése továbbra is enyhén szólva vitatott, de – „most, hogy amerikai ellenőrzés alatt van, meg kellene változtatnunk a Hormuzi-szoros nevét TRUMP-SZOROSRA??? Ahogy maga Amerika, ez is minden eddiginél »forróbb« lenne!” – közölte az elnök Truth Social közösségi oldalán.
Ennek örömére, a Fehér Ház máris közzétett egy térképet a Perzsa-öbölről, amelyen a vízi átkelőt „Trump-szorosként” jelöli meg, azzal a megjegyzéssel, hogy „jól hangzik,” ami összecseng az elnök elmúlt hetekben hangoztatott fenyegetőzéseivel, miszerint szuverenitást szerez a Hormuzi-szoros felett, amit térképpel is illusztrált, és „új amerikai területként” ábrázolta a területet.
Második hivatalba lépése óta az elnök előszeretettel nevezi át, vagy veszi birtokba más országok területeit. Emellett, ragaszkodik ahhoz, hogy a washingtoni Kennedy Művészeti Központot saját magáról nevezzék el, hasonlóan a bevándorlóknak szánt „Trump Gold Card” nevű kártya, valamint egy gyógyszerértékesítési weboldalt, a „Trump Rx” névadásához. Miközben a Pénzügyminisztérium Trump arcképével ellátott 1 dolláros érméket bocsátott ki az Egyesült Államok függetlenségének 250. évfordulója alkalmából, holott a törvény szerint élő elnök nem szerepelhet amerikai pénzérmén, vagy bankjegyen.
Megjegyzés – a félidős választásokhoz közelítve Trump támogatottsága politikai pályafutásának mélypontjára süllyedt.
A legfrissebb Reuters/Ipsos-felmérések szerint az elnök támogatottsága 33 százalékon van, ami a legalacsonyabb érték, mióta 2025 januárjában visszatért a Fehér Házba, és megegyezik az első hivatali ideje alatt elért legrosszabb mutatóval, amelyet 2017 decemberében regisztráltak. Elődje, Joe Biden elnök legrosszabb mutatói is jobbak voltak, meghaladták a 41%-ot.
Ugyanezen felmérés szerint a megkérdezettek 71 százaléka nem ért egyet azzal, ahogyan Trump a megélhetési költségek kérdését kezeli, ami a félidős választások előtt a választók egyik legfontosabb problémájává vált.
Emellett, Trump támogatottsága több felmérés szerint is gyengült. A Decision Desk HQ az elnök támogatottsági átlagát kedden 38,6 százalékra becsülte, ami 1,5 százalékpontos visszaesés az előző héthez képest.
Egy másik friss felmérés szerint támogatottsága még ennél is alacsonyabb. A Massachusettsi Egyetem Amherst kutatásában 1000 megkérdezett 32 százaléka mondta azt, hogy elégedett az elnök munkájával, míg 64 százalékuk helytelenítette azt. Közülük 54 százalék „határozottan” elutasította Trump teljesítményét.
A Reuters/Ipsos felmérését augusztus 28. és 31. között végezték, és 1167 válaszadó vett részt benne. A hibahatár 3 százalékpont.
The post Háború és erőviszonyok – egyszer volt egy Ábrahám Egyezmény, és Kína a láthatáron first appeared on Új Kelet Live.
Forrás: ujkelet.live
Tokaj
