ujkeletlive
Binjámin Netanjahu kormányához legutoljára tíz évvel ezelőtt csatlakozott, két évig volt védelmi miniszter, és elmondása szerint többek között azért lépett ki, mert nem értett egyet azzal, hogy a miniszterelnök beleegyezett a tűzszünetbe a Hamász terrorszervezettel. Az orosz ajkú izraelieket támogató, liberális jobboldali Jiszráél Beitenu pártja élén az elmúlt időszakban mindvégig elutasította az ultraortodox pártokkal közös Netanjahu koalíciót, végül érvényesítve „királycsináló” szerepét a Bennett-Lapid koalíció tagja, és pénzügyminisztere volt.
A szálakat a háttérben mozgató szürke eminenciás Liberman, ezúttal nem elégszik meg az egyszerű királycsináló szereppel, hanem nyíltan vállalva az ország következő miniszterelnöke szeretne lenni.
Annak ellenére, hogy a közvélemény-kutatások többsége szerint Netanjahu kihívója, Gadi Eizenkot [Jásár] előnyben van, sem a változást ígérő ellenzéki, sem a miniszterelnök blokkja egyelőre nem tudna kormányalakítani, így akár több királycsináló neve is szóba kerülhet az októberi választások után.
A Ynet hírportálnak nyilatkozva Liberman meggyőződéssel vallja, hogy az ellenzéki tábor lesz a biztos befutó, mondván – „nap mint nap járom az országot. Elég tapasztalt vagyok, és több tucat választási kampányon mentem keresztül, parlamenti és helyhatósági választásokon egyaránt. Kedden este egy nagy haifai lakossági találkozón voltam, szerda reggel pedig az üzleti szektor képviselőivel találkoztam a tőzsdén. Egyáltalán nem kétséges számomra, hogy nagy fölénnyel fogunk nyerni.”
Majd utalva a közelmúlt budapesti eseményeire, hangsúlyozta – „a magyar forgatókönyv felé tartunk. Mindenki azt mondta, hogy [Magyarországon] szoros lesz a küzdelem, a végén pedig elsöprő győzelem született. Ugyanez lesz itt is. De fel kell hagynunk azzal, hogy a legnagyobb párt fogalmaiban gondolkodunk, és el kell kezdenünk tömbstratégiában gondolkodni: hogyan lehet a lehető legtöbb mandátumot megszerezni.”
Liberman a legnagyobb hibának tartja, hogy még mindig azon vitatkoznak, hogy ki legyen a miniszterelnök, összeüljenek-e Manszur Abbásszal [Ra’am] vagy sem, legyen-e palesztin állam vagy ne legyen, ami szerinte kizárólag Netanjahu kezére játszik.
„Ez az a pálya, amit ő szeret. Addig is ne akarjuk arról beszélni, ki a felelős október 7-éért, és a jelenlegi diplomáciai összeomlásért. Nem akarja, hogy az Egyesült Államok közvéleményében bekövetkezett zuhanásunkról beszéljünk. Nem akarja, hogy megkérdezzük, miért nincs már egy éve nagykövetünk egy olyan fontos nagykövetségen, mint a londoni. Nem akarja, hogy a megélhetési költségekről beszéljünk, és nem akarja, hogy a kormányzóképesség elvesztéséről beszéljünk, amely olyan helyzethez vezetett, mint a mexikói kartellek világa. Egy embert fényes nappal, élő adásban gyilkoltak meg egy étterem lépcsőjén Kesszáreán, három percnyi autóútra a magánrezidenciájától,” – tette hozzá.
Visszatérve a blokkon belüli összetartás fontosságára, arra emlékeztetett, hogy a legutóbbi választásokon Jáír Lapid [Jes Atid] elképesztő eredményt, 24 mandátumot szerzett, mindössze azért, mert a tömbön belüli kannibalizmus stratégiáját követte. Ahelyett, hogy rákényszerítette volna Merav Michaeli-t [Munkapárt], hogy közös listán induljon Zehava Galonnal [Meretz], Lapid inkább másoktól szívta el a szavazatokat, és végül az egész blokk veszített.
Az ellenzéki tömb nagyjából összeállt, kivéve Beni Gantz süllyedő frakcióját, aki minden bizonnyal szavazatokat fog elégetni, és végül nem fog bejutni a következő Kneszetbe.
„Eszembe jut a rotációs kormány története. Egy bizonyos jelszóval indult, koalíciót szervezett maga köré, majd hirtelen, anélkül, hogy bármelyik partnerét tájékoztatta volna, a hátuk mögött megállapodást kötött Netanjahuval. Sem Lapid, sem én, senki nem tudott róla. Egyszer csak elénk került. És láttuk, mi lett belőle,” – mondja, majd a riporter arra vonatkozó kérdésére, hogy lépjen vissza a választásoktól, azt válaszolta – „igen, mert, aki Gantzra szavaz, az Netanjahura szavaz. A listák lezárása előtti utolsó pillanatig tárgyalásokat folytattak arról, hogy Gantz belépjen a Likudba, illetve hogy a két lista egyesüljön, de valami végül nem jött össze. Ezt felelősséggel, és biztos tudomással mondom.”
Azon híreszteléseket nem túl meggyőzően hárítja, miszerint „Bennett-féle lépésre” készül, vagyis ahhoz köti majd a következő koalícióhoz való csatlakozását, hogy megkapja a miniszterelnöki posztot.
„Ez most nem érdekes. Az az érdekes, hogy a tömb elsöprő többséget szerezzen, utána pedig majd tudni fogjuk, hogyan rendezzük el a dolgokat. Van egy fontossági sorrend, számomra a legfontosabb cél, hogy a tömb a lehető legtöbb mandátumot szerezze. A második célom az, hogy miniszterelnök legyek,” – ez utóbbi állítását azzal indokolja, hogy meggyőző tapasztalattal készen áll minden kihívással szembenézni, hozzátéve, miszerint „az emberek nincsenek tisztában azzal, milyen súlyos bajban van az ország.”
Összegezve, úgy véli a következő választások eredménye nem attól függ, hogy egy adott miniszterelnök-jelöltet előzetesen támogat, vagy ha saját frakcióját kellene egyesíteni egy másikkal, mert akkor megtenné, hanem az számít, hogy „négy külön fejjel kell indulnunk.”
Eizenkot miniszterelnöki alkalmasságra vonatkozó kérdést szintén hárítja, ugyanakkor elismeri kvalitásait, korábbi védelmi miniszteri munkája során nézeteltéréseik ellenére megoldották a problémákat, ami viszont aggasztja, hogy a volt vezérkari főnök nyílt kommunikációs csatornát tart fenn az askenázi Jahadut Hatora, Agudat Jiszráél ágának befolyásos emberével, Moti Babchikkal a sorkatonasági törvény ügyében.”
A miniszterelnöki alkalmasságra vonatkozóan, Lieberman kitér Eizenkot, mint riválisának értékelése elől, azzal érvelve, hogy nincs politikai tapasztalata, nem véletlen, hogy korábbi vezérkari főnökök egyike sem járt nagy sikerrel.
Visszatérve a lehetséges kiugrásokra, vagyis a Netanjahu vezette kormánnyal való közös koalíciót illetően, megjegyezte – „csak arra tudok reagálni, amit hallok. Gaditól azt hallottam, hogy nem zárja ki. Bennetttől azt hallom, hogy ez szóba sem jöhet. Számomra egyértelmű, hogy ez szóba sem jöhet.”
Liberman következetesen ellenzi Netanjahu részvételét a következő kormányban, – „akár felfordulhat az egész világ, akkor sem lehet tagja a következő koalíciónak. Még regionális együttműködési miniszterként sem,” – utalva elveire, miszerint az október hetedikei Hamász mészárlások miatt a miniszterelnöknek felelősségget kell vállalnia.
„Kétezer meggyilkolt, több tízezer sebesült és lelki sérült, és senki nem vállal felelősséget? Ez nem lehet. Ha van valaki, akiről el lehet mondani, hogy ő a koncepció atyja, az Netanjahu. Ő viseli a felelősséget. 2009-ben koalíciós megállapodást írtam alá vele, amelynek egyik központi pontja a Hamász uralmának felszámolásáról szólt. Ott van rajta az ő aláírása, és az enyém. De azóta csak erősítette a Hamászt.
2011-ben az őrült Salit-alku eredményeként Szinvár kiszabadult. Olmert nem volt hajlandó megfizetni azt az árat, amit Netanjahu megfizetett. A 2014-es Erős Szikla hadművelet során, amikor azt követeltem, hogy folytassuk a végsőkig, ő tűzszünetet rendelt el. És természetesen ott van a katari pénz története is. Még büszkélkedett is azzal, hogy ez vezetői döntés volt.”
Ami a legutóbbi nagy vihart kavart, emirátusi figyelmeztetést illeti, Liberman megjegyezte – „nem tudok mindent arról, mi történt, de nincs szükségem rá. 2016-ban Netanjahu kapott tőlem egy dokumentumot, amely pontosan, egy az egyben felvázolta azt a forgatókönyvet, ami október 7-én bekövetkezett. 2018. november 13-án egy kabinetülésen azt mondtam neki, hogy megelőző csapást kell mérni a Hamászra, de a fejem felett döntést hozott a velük kötendő tűzszünetről, ezért lemondtam védelmi miniszteri tisztségemről,” – mondta, majd hozzátette -„miért nem nevez ki állami vizsgálóbizottságot? Mert tudja, hogy a kabinet valamennyi ülését, valamint a biztonsági vezetés üléseit rögzítik. Egy gyorsíró ül ott, és szóról szóra mindent lejegyez. Én tudom, mi hangzott el. Minden épeszű ember, aki elolvassa a jegyzőkönyveket vagy meghallgatja a felvételeket, egyértelmű következtetésre jut. Bíróság elé kell állnia. Nem lehet, hogy ne terhelje büntetőjogi felelősség.”
Liberman szerint a miniszterelnök minden figyelmeztetést megkapott, írásban és szóban egyaránt, de semmibe vette őket, ami bűnös gondatlanság, majd elutasította Netanjahu azon állítását, hogy ha hajnali 6:29 előtt felébresztették volna, minden másképp alakult volna.
„Badarság. Még akkor is, ha felébred, azt várnám egy miniszterelnöktől, hogy első dolga legyen felhívni a vezérkari főnököt. Ehelyett több mint három órával a támadás kezdete után beszél vele. Egyszerűen nem működött megfelelően. Láttam őt az első napokban, sokkos állapotban volt. Nem értette, mi történik vele.”
Liberman egyetért azon állításokkal, miszerint Netanjahu politikai megfontolásokból akár háborút is kezdeményezhet, jelenleg azonban Washington ellenáll az amerikai félidős választások miatt is.
A háborús terhek mellett, az országra nehezedő diplomáciai feszültség következményei is rontják Izrael nemzetközi megítélését. A brit kormány legutóbbi szankciói a telepes politikát érintik. Liberman kerüli a „zsidó terrorizmus” kijelentést, megjegyezve, hogy „egy maroknyi rendbontó, akikkel kemény kézzel kell elbánni.”
Támogatja az általa említett zsidó rendbontók közigazgatási őrizetbe vételét, hangsúlyozva, hogy az említett őrizet megszüntetéséről szóló döntést Jiszráél Katz védelmi miniszter tisztán politikai megfontolásból hozta meg.
Kormányváltás esetén visszaállítaná a régi rendszert
„Igen. Ez így nem folytatódhat. Beszélek amerikai barátaimmal, és egyszerűen megőrülnek. A Republikánus Pártban nincs Mike Huckabee-nél jobboldalibb ember, és ha eljutottunk odáig, hogy ő terroristáknak nevezi ezeket az embereket, és Kúszrába megy palesztinokat meglátogatni, az már nem egyszerűen vörös lámpát, hanem vörös reflektorokat kell hogy felkapcsoljon,” – állítja, hozzátéve nem mintha Netanjahu nem lenne tisztában mindezzel, a túlélés érdekében azonban nem tesz semmit.
Ami Izrael nemzetközi megítélését illeti, hangsúlyozta –„el fogjuk veszíteni az Egyesült Államok vétójogát az ENSZ Biztonsági Tanácsában. Amíg Trump az elnök, feltételezem, hogy ez továbbra is rendelkezésünkre áll, de a következő elnöknél – legyen demokrata vagy republikánus – ez már nem lesz automatikus. És ha a Biztonsági Tanács szankciókat fogad el Izraellel szemben, az azt jelenti, hogy bezárul felettünk az ég, és Észak-Korea, vagy Iránhoz hasonlóvá válunk. Erre nem vagyunk berendezkedve.”
Majd hozzátette, – „legnagyobb kereskedelmi partnerünk az Európai Unió. Ott már készülnek szankciók Izrael ellen, nemcsak a telepek ellen. Amint gazdasági szankciókat vezetnek be Izraellel szemben, a következmények katasztrofálisak lesznek. Ki fog ezzel megbirkózni? Kit küld Netanjahu Brüsszelbe? Szmotrichot? Ben-Gvirt? Ezekbe az országokba be sem léphetnek. A diplomáciai kihívás óriási.”
Liberman továbbra is ragaszkodik ahhoz, hogy nem ül be olyan kormányba, amelynek az ultraortodox pártok is tagjai, mondván – „a Sász, és a Jahadut HaTora pártokat legalább két ciklusra kívül kell hagyni. Két rasszista pártról van szó. Az etnikai kérdés nélkül nincs létjogosultságuk. Egy litván lányiskola soha nem fog etióp lányt felvenni. Egy guri hászid nem fog keleti, mizrahi lányt feleségül venni. Ezzel a rasszizmussal fel kell hagyni. Emellett az elvallásosodást is erősítik.
Mindössze három párt van a világon, amely tiltja a nők képviseletét: a tálibok, a Jahadut HaTora és a Sász. Vallási és állami ügyekben nem fogunk kompromisszumot kötni.”
Ami az ultraortodox sorozást illeti, Liberman úgy véli, hogy nincs szükség tömeges letartóztatási akciókra, inkább súlyos szankciókra.
„Ha egy katonai szolgálatot megtagadó személy megjelenik a repülőtéren, le kell tartóztatni. Ezen túlmenően az általam benyújtott törvény mindenki számára két szolgálati pályát ír elő: katonait és polgárit. Ha kibújsz a szolgálat alól, büntetett előéletű leszel, nem kapsz segélyt, kedvezményt, lakhatási támogatást, bölcsődei helyet, élelmiszer-utalványt, nem lehetsz állami alkalmazott, és önkormányzatnál sem dolgozhatsz. Ráadásul a jesivád sem kap utánad finanszírozást.”
Végezetül, Liberman hárította a túlzott politikai önállóságra irányuló kritikákat. Közel három évtizedes pályafutása alatt többször is jelentős személyi változtatásokat hajtott végre a Jiszráél Beitenu frakcióban. Ezúttal is, csak a listák lezárásakor derült ki, hogy két új külsőssel frissítette a következő Kneszet-listát, Beit-Seán korábbi polgármestere, Rafi Ben Sitrit, valamint a Nemzetbiztonsági Tanács korábbi vezető tisztségviselője, Talia Lankri személyében.
The post Választások – Liberman és a magyar forgatókönyv first appeared on Új Kelet Live.
Forrás: ujkelet.live
Tokaj
