Avi/ujkelet.live

Figyelmeztetések sora

A 12 csatorna tegnap este korábban nem közölt részleteket hozott nyilvánosságra Herci Halevi volt vezérkari főnök és Joáv Gallant volt védelmi miniszter leveleiből. A leveleket a 2023. október 7-e előtti hónapokban küldték Binjámin Netanjahu miniszterelnök. A riport szerint a katonai hírszerzés a belső válság elmélyülésétől három dolgot várt: tovább romlik Izrael képe az ellenségek szemében, tovább sérül az elrettentés, és nő az eszkaláció esélye.

Miért számít: A dokumentumsor arra ad választ, hogy milyen információ került a miniszterelnök elé a mészárlás előtt, és ő hogyan reagált rá. A tudósítás szerint a figyelmeztetések nem egy konkrét Hamász-támadásra vonatkoztak. Stratégiai szintű jelzések voltak: az ellenségek a belső szakadásban lehetőséget látnak.

A nagy kép: Az időrend 2023 januárjától, Jariv Levin igazságügyi miniszter igazságügyi reformjának bejelentésétől rajzolódik ki.

Január–február: országos tüntetések, melyek fő helyszíne a Kaplan utca Tel Avivban, tartalékosok csoportjai jelzik, hogy abbahagyják az önkéntes szolgálatot. A védelmi vezetés a hadsereg kohéziójáért és bevethetőségéért aggódik.
Március 9.: a biztonsági szervezetek vezetői négyszemközti találkozót kérnek Netanjahutól. A miniszterelnök mérlegelést ígér, napokkal később titkárnője közli: nem találkozik velük.
Március 19.: Amit Sza’ar, a katonai hírszerzés kutatási osztályának vezetője levélben jelzi, hogy az ellenségek azon tűnődnek, kivárjanak-e, vagy cselekedjenek. Halevi és a Sabak belbiztonságin szolgálat vezetője, Ronen Bar sürgős találkozót kér, de elutasításban részesülnek.
Március 21. (új információ): Halevi levele szerint az elrettentés erodálódik, az ellenségek lehetőséget látnak támadó tervek előrehozására. Megbeszélést kér, de nem tartják meg. A levél címe: „Átfogó helyzetértékelés – a piros és a kék között”. A piros Izrael határaira a kék pedig Izraelen belüli támadásra figyelmeztet.
Március 25–26.: Gallant nyilvánosan figyelmeztet, hogy a szakadás a hadseregbe is behatol, és a törvényhozás leállítását kéri. Másnap Netanjahu bejelenti a menesztését.
Március 26. (most derült ki): a tüntetések közepette szóvivője, Topáz Luk tervezetet fogalmaz. Eszerint a kormányfő a nemzeti ünnepek utánig befagyasztja a reformot és Gallant mandátumának kérdését, párbeszédet indít. Netanjahu hezitált, a közlemény nem jelent meg. Később a befagyasztást bejelentette, Gallant átmenetileg maradt.
Július 16–18.: Sza’ar levele szerint a politikai-társadalmi válság Iránt, a Hezbollahot és a Hamászt kockázatvállalásra ösztönzi. Halevi és Gallant találkozik Netanjahuval, de nem tudják meggyőzni. Egy újabb találkozó a miniszterelnök egészségi állapota miatt elmarad.
Július 23. (most derült ki): Halevi újabb figyelmeztető levele után Netanjahu dühösen reagál: „Ez nem mi vagyunk! Beszéljetek a Kaplan utcaiakkal!” Ugyanezekben a napokban Bar a „piros telefonon” háborús stratégiai riasztást ad.
Július 24.: az észszerűségi mérce eltörlésének szavazása előtt Bar és Halevi találkozókérését újra elutasítják.
Augusztus 9–21.:Bar a külügyi és védelmi bizottság albizottságban kijelenti: „A tökéletes vihar küszöbén állunk.” Gadi Eisenkot levélben jelzi a hadsereg alkalmasságának és kohéziójának romlását, és 18 hónapra kéri befagyasztani a vitatott törvényeket. Avi Gil katonai titkár több fronton (Irán, Libanon, gázai terrorszervezetek) melegedést jelent.
Szeptember 7. (most derült ki): Gallant hétoldalas levele, pontosan egy hónappal a mészárlás előtt, az elrettentés romlására és az eszkaláció esélyére figyelmeztet.
Szeptember 13.: Bar közeli, többfrontos háborúra figyelmeztet a titkosszolgálati albizottságban.

,,Ez csapda.” Netanjahu környezetében gyanakvással fogadták a figyelmeztetéseket. Egy bennfentes szerint a miniszterelnök azt hitte, hogy a védelmi vezetők a reformot akarják elbuktatni és a kormányát megdönteni. Egy tanácsadója így érvelt: „Ez csapda. Ki tudja, ki szivárogtat. Úgy festenek majd le, mint aki tudatosan rombolja az országot. Nem találkozhatsz velük egyedül.” Egy másik forrás szerint Netanjahu „puccsnak” látta a kezdeményezést. Egy magas rangú forrás szerint ha nem így gondolta volna, „kifejezetten figyelt volna”.

A közös találkozó elutasítása: Amikor Halevi, Bar és David Barnea (Moszad) az észszerűségi mérce újraindításakor közös találkozót kért, Avi Gil azt üzente: a miniszterelnök „nem akarja a találkozót”.

A júniusi egyéni találkozók? Netanjahu júniusban külön-külön már fogadta a védelmi vezetőket (Halevi, Bar, Tomer Bar légierő-parancsnok). A források szerint azt vágta a fejükhöz, hogy az elődeik is ellene fordultak, és ők is eljutnak majd a Kaplanig. Halevi így felelt: „Engem nem érdekel a politika. Azt mondom, amit a hírszerzésben látunk, az ellenségeinkről és arról, hol állunk.”

A vezérkarnak: A júliusi vezérkari fórumon Netanjahu ezt mondta a tábornokoknak: „Évi 80 milliárd sékelt költök rátok, ti meg lázadtok.”

Halevi márciusi levele: Címe: „Átfogó helyzetértékelés – a piros és a kék között”. Halevi leszögezte, hogy nem a törvényhozásról foglal állást, hanem a biztonsági helyzet romlását és a hadsereg hangulatát tükrözi. ,

,,A belső helyzet az ellenségeink helyzetértékelésének középpontjába kerül.” Izrael biztonsága „többek között az elrettentésen nyugszik, amely ezekben a napokban erodálódik”.
Az ellenségek „lehetőséget látnak egy olyan folyamat felgyorsítására, amely szerintük végül Izrael összeomlásához vezet”.
A levet kb. hét hónappal a mészárlás előtt küldék el.

Mit látott a hírszerzés: Egy biztonsági forrás szerint a vezérkari főnök és a hírszerzés látta a társadalmi törésvonalakat, és azt is, hogy Irán és más ellenségek is észlelik őket.

Az ellenségek a közösségi hálón próbálták mélyíteni a szakadást, például pilóták és technikusok, légi és földi személyzet között.
Halevi több hírszerzési megfigyelést és újabb megbeszélést kért a válság hadseregre gyakorolt hatásáról. Attól tartott, hogy az alkalmasság romlása cselekvésre ösztönzi az ellenséget.

,,Szóban kell folytatni.” A levélről tudó forrás szerint Halevi ezt írta: „Meghívom Önt és a miniszterelnököt, hogy hallgassák meg ezeket a tábornokokkal és illetékes parancsnokokkal folytatott beszélgetésben. Szóban kell folytatni a megbeszélést. Bármely fórum előtt elmagyarázom, amit helyesnek tartanak.”

A dokumentumról semmilyen megbeszélés nem volt.
Egy magas rangú bennfentes szerint Netanjahu biztos volt benne, hogy Halevi, a hadsereg vezetése és Bar összeesküdtek ellene.
Halevi nem adja ki a teljes levelet, az állami vizsgálóbizottság elé akarja vinni.

Szaar: „nagy valószínűségű egy háború a következő évben”. A március 19-i levélben ez áll: „Látunk tépelődést, hogy üljenek-e a kerítésen, és hagyják, hogy Izrael tovább gyengítse magát, vagy kezdeményezzenek, és súlyosbítsák a helyzetét.”

Egy védelmi vezetőnek valós időben azt mondta, hogy nagy valószínűségű háborúra figyelmeztet a következő évben.
A levél után Halevi és Bar sürgős személyes találkozót kért, de ezt is elutasították.
A hadsereg 2024 májusi elismerése: Az Izraeli Védelmi Erők 2024 májusában megerősítette, hogy 2023 márciusa és júliusa között a katonai hírszerzés négy figyelmeztető dokumentumot adott át Netanjahunak arról, hogyan látják az ellenségek az állami és hadseregbeli kohézió romlását. Most Halevi leveleinek részletei és a személyes találkozókérések is kiderültek.

A Gallant-éjszaka és a tervezet: A menesztés bejelentése heves tüntetéshullámot váltott ki. A kulisszák mögött a miniszterelnöki hivatalban elkészült egy közlemény, amely sosem jelent meg. Topáz Luk tervezetéből:

„A vezetőként az a dolgom, hogy ezekben a pillanatokban azt tegyem, ami helyes, hogy a népet egységben tartsam biztonsági, gazdasági és nemzeti szempontok összességéből. Ezért úgy döntöttem, hogy a legutóbb tervezett lépéseket a nemzeti ünnepek utánig befagyasztom. Mind a reform, mind a védelmi miniszter hivatalban maradása tekintetében.”
A tervezet párbeszéd indítását is bejelentette. Netanjahu hezitált, nem tette közzé. Később bejelentette a törvényhozás befagyasztását, Gallant pedig átmenetileg maradt.

Július 23.: a Kaplan-mondat: A levélben Halevi többek között a tartalékosok szolgálatra jelenkezésre vonatkozó válsága miatt „veszélyes zónába” lépő Izraelre és az ellenségek megváltozó elrettentési megítélésére figyelmeztetett. Netanjahu dühös reakciója új: „Ez nem mi vagyunk! Beszéljetek azokkal a Kaplan utcában!”

Bar és a piros telefonon: ,,Miniszterelnök úr, stratégiai háborús figyelmeztetést adok. Elveszítjük a képességet, hogy megmondjuk, mi fog történni az egyes szektorokban, és történhet valami súlyos.”

A szavazás napja (július 24.). Bar egy kávézóban várt a 443-as úton az engedélyre, hogy bemehessen a Kneszetbe és beszélhessen Netanjahuval. Netanjahu nem fogadta. Halevi kérését is elutasították. Aharon Haliva vezérőrnagy és Oded Basziuk vezérőrnagy a Kneszetbe mentek a miniszterek tájékoztatására, de csak Gila Gamliel és Avi Dichter vett részt rajta, Eli Cohent telefonon tájékoztatták.

A szavazás után: Halevi találkozott Netanjahuval: „Szavaztatok, döntöttetek. Úgy gondolom, veszélyzónában vagyunk.” Azt javasolta, hogy a miniszterelnök adjon ki pozitív nyilatkozatot a tartalékosokról, és kérje meg a minisztereket, hogy hagyják abba a támadásukat ellenük, így csökkentve a veszélyt.

Augusztus: Bar az albizottságban: „A tökéletes vihar küszöbén állunk. Háború van a láthatáron több fronton. Izrael elrettentési deficitben van.”

Eisenkot (akkor bizottsági tag) a hadsereg alkalmasságáról szóló vita után levelet írt: Az izraeli hadsereg akkor még háborúra alkalmas, de érzékelhető romlás van egyes egységek alkalmasságában és készenlétében, főleg a légi csapatoknál.
Romlik az egységek kohéziója, ami gyengíti a hadsereget és a közbizalmat. 18 hónapra kérte befagyasztani a vitatott törvényeket.
A miniszterelnöki hivatal visszaigazolta a levelet, és közölte, hogy az ügyet kezelik.
Az augusztus 21-i tájékoztatón Netanjahu mellett az ellenzékvezető Jair Lapid is ott volt, aki később azt mondta, Netanjahu unatkozott.

Gallant szeptember 7-i levele. Címe: „A belső helyzet izraeli biztonságra gyakorolt hatásának elemzése, az ellenség viselkedése a hadsereg és a védelmi rendszer alkalmassága tükrében”.

A katonai hírszerzés értékelését idézi: a belső válság elmélyülése „elmélyíti Izrael megítélésének romlását ellenségeink körében, súlyosbítja az elrettentés sérülését, és növeli az eszkaláció esélyét”.
A nemzetbiztonsági fejezetben: „Ellenségeink szemlélete leginkább az izraeli elrettentés elvesztését testesíti meg, amely Izrael erején és regionális helyzetén nyugszik.” A romlást a nemzeti ellenállóképesség, a hadsereg ereje, valamint az önkéntes szolgálat hajlandóságának gyengüléséhez kötötte.
Netanjahu szeptember 26-án a jom kippuri háború megemlékezésén azt mondta: „Nem becsülünk le semmilyen fenyegetést.” Tizenegy nappal később kezdődött a Hamász támadása.

Gallant zárt körben, hónapokkal később: „Én, Herzi és Ronen legalább 10–15-ször beszéltünk Netanjahuval. Azután, hogy elhoztuk neki az összes szükséges információt arról, mit tesz ez a hadsereggel. Azután, hogy személyesen leveleket írtam neki figyelmeztetésekkel, és mégis haladnak előre.”

Elmagyarázta Netanjahunak, hogy „a hadsereg szétesik, a társadalmi ragasztó oldódik”.
A légierő parancsnoka 70%-os alkalmasságról számolt be neki.
Beszélt arról a hírszerzési információról, hogy az ellenségek, főleg Irán és a Hezbollah, tépelődnek: kivárják-e a szakadás mélyülését, vagy támadjanak.

Netanjahu hivatalának reakciója: A miniszterelnök nem kapott semmilyen előzetes figyelmeztetést a Hamász gázai támadásáról. Az állami számvvevőnek átadott hivatalos jegyzőkönyvek szerint a védelmi vezetők „újra és újra” azt állították, hogy a Hamász elrettentett, a rendezés felé fordul, és humanitárius könnyítéseket kell adni neki a „csend megőrzése” érdekében.

A riport záró megállapítása: A figyelmeztetések elkülöníthetők egy konkrét támadási terv jelzésétől, de a vitából nem hagyhatók ki, mert a kérdés az, milyen információ volt a miniszterelnök előtt, és hogyan járt el. Nyitva marad a védelmi rendszer felelőssége is, amelynek a stratégiai riasztásokat műveleti felkészültséggé kellett volna fordítania.

Ynet: A sorok, amelyeket Netanjahu kihagyott

A Ynet és a Yedioth Ahronoth vizsgálata (a teljes anyag a hétvégi számban jelenik meg) először veti össze Netanjahu az állami számvevőnek készített 55 oldalas, 2026 februárjában közzétett dokumentumát az eredeti iratokkal, megbeszélés-összefoglalókkal és tanúvallomásokkal. Az összevetés szerint a miniszterelnök változata kihagyásokat, torzításokat, manipulációkat és helyenként egyszerű hazugságokat tartalmaz.

עוד חשיפה מטלטלת של רונן ברגמן @ronenbergman ויובל רובוביץ\’ @YRubovitch.
תחקיר @ynetalerts ו- @YediotAhronot שנערך בחודשים האחרונים ויפורסם מחרתיים ב\”7 ימים\”, חושף כיצד נתניהו בנה גרסה שקרית ומניפולטיבית במסמך שהגיש למבקר המדינה, כדי לשכתב את ההיסטוריה ולהציג את עצמו כמי שדחף… pic.twitter.com/OBQTdOVVBp

— Nava Rozolyo נאווה רוזוליו (@rozolyo) October 7, 2026

Miért számít: A vizsgálat éppen azokban a kérdésekben talál eltérést, amelyek a felelősség középpontjában állnak: ki figyelmeztetett, ki javasolt támadást, és ki rendelt el csendet. Netanjahu azt állítja, hogy egységes megnyugtató és elrettentésre építő üzenetet kapott, és ő volt az, aki erőteljes fellépést akart, és a védelmi vezetés fékezte.

A nagy kép: A cikk szerint az eredeti iratok ennek az ellenkezőjét mutatják.

Október 3., Sza’ar dokumentuma (négy nappal a mészárlás előtt): ajánlása szerint fenn kell tartani a „nulla pontos” fegyverek politikáját Gázában, „akár egy harcnap árán is”. Netanjahu változatában ez az ajánlás eltűnt, megmaradt a megállapítás, hogy a Hamász „mérsékelt lejtéssel” erősödik.
Április 6.: Bar és Halevi célzott likvidálásokat javasol Gázában.
Május 9.: Netanjahu a kabinetben: „Nincs érdekünk hadjáratba kezdeni a Hamász ellen!”, a vezetők likvidálását a Hamász harcokhoz való csatlakozásához köti.
Május 21.: Bar: „Készülni kell egy gázai hadműveletre: nyitócsapás és likvidálási kör”, nem lesz elkerülhető a hadjárat. Netanjahu: „Jelenleg erős elrettentési egyensúly van a Hamásszal.” A javasolt lépéseket nem hagyta jóvá.
Július 2., politikai direktíva: A gázai célkitűzés a „hosszú távú nyugalom megőrzése (másodlagos front)”. Pontosan ez az a nyugalom, amelynek elrendelését Netanjahu tagadja.
Augusztus 21.: A Sabak szerint „nő az elrettentési deficit”. Bar: „Kezdeményezően kell támadni Gázában.” Netanjahu: „Egy gázai támadás talán segítene, de nem hozna változást, és nem módosítaná a fő tendenciát.”
Szeptember 10.: Bar: Izrael „az eddigiektől eltérő, súlyos biztonsági helyzetben van, a frontok egybeolvadásának nem elhanyagolható esélyével”. Netanjahu összegzése: „Cél: a lehető legcsendesebb ünnepi időszak”, az utasítás: „Megnyugtatás!”
Szeptember 14.: Netanjahu jóváhagyja a terrort szervező Hamász-tagok likvidálását Júdea és Szamáriában. Amikor Bar felvetette, hogy Gázában egy irodában is megoldható, Netanjahu azt kérdezte: „A levegőből Gázában? Csak ha lesz egy szörnyű merénylet. Egyébként inkább valami szárazföldi.” Légi műveletet csak a támadás megkezdése után, október 7-én engedélyezett.
Október 1.: Bar: „Szinwar erősnek érzi magát, szembe kell szállni vele”, és kéri az évek óta készített terv életbe léptetését (Mohamed Deif, Szinwar és más vezetők likvidálása). A vezérkari főnök átfogó gázai hadjáratra és a Júdea és Szamária „főhadiszállás” elleni likvidálási kampányra készült. Netanjahunál a „legfőbb cél: béke Szaúd-Arábiával”. Egyik kezdeményezést sem hagyta jóvá, „nagyon finom irányítást és a biztonsági stabilitás megőrzését” rendelte el.

A sorok között:

A félidézés technikája: Sza’ar éves palesztin helyzetértékeléséből Netanjahu ezt idézi: „A palesztinok nem lesznek a mozgatóerő egy többfrontos hadjárat mögött…” A három pont ott van, ahol az idézetet abbahagyta. A folytatás: „de megteremthetik a feltételeket, amelyek »bonyolítják« a helyzetet és közelebb hozzák azt.”

Kimaradt figyelmeztetések: A Libanonból érkező erőbevetés esélyének növekedése, és hogy a libanoni fellángolás „az Irán és a Hezbollah hadjárathoz kapcsolására tett kísérlet része” lesz. Éppen azok a sorok maradtak ki, amelyek nagy részben beteljesedtek.

Sza’ar és a kutatási osztály nem adtak konkrét előrejelzést a Hamász elleni háborúról, de a hadjárat Libanonra való kiterjedésére, Irán és a Hezbollah bekapcsolására figyelmeztettek.

Ellentmondás Netanjahu saját hivatalával: Netanjahu azt állítja, hogy a „megfékezés” és „csend” fogalmak sosem szerepeltek utasításaiban.

Az állami számvevőnek 2024 áprilisában átadott, saját hivatala által küldött dokumentum szerint viszont a politikai vezetés irányelvei között volt a konfrontációk halasztása és a Hamász „hatékony, visszafogott és visszafogó kormányzati címzettként” való megőrzése.
Ez a szemlélet „beszivárgott” a hadsereg műveleti felfogásába, és ösztönözte a „döntés-helyettesítők” keresését. Vagyis saját hivatala szerint a politika a politikai szintről szivárgott a hadsereghez, pontosan ellenkező irányban, mint amit Netanjahu most állít.

A szerző, Ronen Bergman következtetése: A hírszerzési figyelmeztetések nem voltak október 7-e előrejelzései, és nem mentesítik a védelmi vezetést a súlyos kudarc alól. De megcáfolják, hogy Netanjahu egységes megnyugtató és elrettentő üzenetet kapott volna, hogy ő mindig erőből akart fellépni, és csak a puha védelmi vezetők fékezték. „Nagy mértékben épp az ellenkezője igaz.”

Az iratkezelés hatalma: Netanjahu februárban a külügyi és biztonsági bizottságban azt mondta: „Izrael népének ismernie kell ezeket a jegyzőkönyveket.”

Megígérte, hogy gondoskodik a közzétételükről vagy legalább a bizottsághoz való letétbe helyezésükről.
Az ígéret még nem teljesült. Bergman szerint Netanjahu maga választja ki, mely részeket publikálja, amelyek tisztára mossák, a felelősséget másokra hárítják.
A kormánytitkárságnak, a katonai titkárságnak, a hadseregnek, a titkosszolgálatoknak, az igazságügyi minisztériumnak és az állami számvevőnek lehetővé kell tennie a teljes dokumentáció közzétételét, kizárólag a biztonsági titkok feketítésével.
Három év telt el, hivatalos vizsgálat még nincs. Bergman szerint akinek a felelőssége a katasztrófáért vizsgálat tárgya, az nem lehet egyben az is, aki eldönti, mely mondatokat olvashatja a közönség.

A Likud reakciója: a párt „hamis politikai propagandának” nevezi a cikket, amelynek célja a jobboldali kormány megbuktatása és egy palesztin államot létrehozó baloldali kormány hatalomra juttatása. A Likud szerint Netanjahu nem kapott előzetes figyelmeztetést a Hamász támadásáról, amit Trump elnök, Brett McGurk (Biden tanácsadója, a héten megjelent könyvére utal), az Emírségek és Egyiptom kormánya is megerősített. A védelmi vezetők a hivatalos jegyzőkönyvek szerint ismételten azt állították, hogy a Hamász elrettentett és rendezésre törekszik, és humanitárius könnyítéseket kell adni neki a „csend megőrzéséért”.

The post A figyelmeztetések és a sorok, amiket Netanjahu kihagyott first appeared on Új Kelet Live.

Forrás: ujkelet.live