ujkeletlive
A február 28-án kirobbantott amerikai-izraeli közös Irán elleni hadjárat nagyjából két hónapig tartó erőteljes kinetikus szakaszát követően, Donald Trump elnök alapvetően a „se nem háború, se nem alku” stratégiát követte. Az iráni rezsim gazdasági bénítására irányuló Hormuzi olajexport blokádja, illetve a különböző szankciók mellett időnként elejtett célzott „önvédelmi” csapásokon túl az elnök nem döntött a háború, bármilyen formában történő befejezését illetően.
Miközben a valószínűleg az egész régiót lángba borító háború újraindítása az izraeli, és az amerikai politikai kampányok meghatározó szempontjává vált, mindkét ország hadserege továbbra is készen áll az újabb hadműveletre, hasonlóképpen a szemben álló iráni fél is jelezte, hogy nem áll szándékában meghátrálni.
Az izraeli választásokon meggyőző parlamenti többséget el nem érő Binjámin Netanjahu ügyvivő miniszterelnök átmeneti kormánya élén jelenleg is az amerikaiakkal közös iráni csapások újraindítását szeretné elérni a Fehér Házban, ugyanakkor végső esetben Trump nélkül is hajlandó lenne parancsot adni a kezdőcsapásokra, míg az amerikai félidős választások után jelentős vereséget szenvedett Trump-adminisztráció megosztott a folytatás mikéntjét illetően.
A Wall Street Journal forrásai szerint Marco Rubio külügyminiszter és a Fehér Ház új kabinetfőnöke, Stephen Miller támogatja az Iránra gyakorolt gazdasági nyomásgyakorlás fenntartását, azt az álláspontot képviselve, hogy Teherán előbb utóbb úgyis meghátrál, DJ Vance alelnök azonban saját kézbe venné a diplomáciai törekvések sürgős véglegesítését.
Az amerikai félidős választásokon elszenvedett súlyos vereséget követően Trump elnök is elismerte, hogy annak okozója az iráni háború erőteljes elutasítása volt a választók körében. Az elnök ugyan hárította felelősségét, mondván nem saját neve szerepelt a szavazócédulákon; a félidős voksok azonban egyértelműen a mindenkori elnök munkája tesztjének számítanak hivatalba lépését követő két évben. Azt követően, hogy a demokraták mind a Szenátus, mind a Képviselőház feletti ellenőrzést visszaszerezték, Trump pártjának vezetői alapvetően azon aggodalmakra kell választ adniuk, hogyan blokkolják a másik oldal törekvéseit a két év múlva esedékes elnökválasztáson.
Az elnöki előválasztás kampánya köztudottan a múltheti félidős választások után kezdődik, és mivel két év múlva Trump már nem indulhat újra – a republikánus jelöltek közötti versengés előtt szabaddá vált a pálya. Bár hivatalosan még senki sem jelentette be indulását, az iráni háború és kezelése minden bizonnyal meghatározó szempont lesz az előválasztások, illetve a következő elnök győztes kampányát illetően.
Trump alelnöke; külügyminisztere – Marco Rubio, sőt akár hadiminisztere – Pete Hegseth indulása sem kizárható. Hegseth köztudottan a széleskörű iráni háború újraindításával kampányolna, Rubio hajlana rá, de egyelőre bizonytalan, míg Vance már a félidős választások után szembement az elnökkel és kijelentette, „azért vesztettünk, mert háború van.”
A két év múlva esedékes elnöki választáson leginkább esélyes jelöltnek számító Vance az elmúlt hetekben személyesen is bekapcsolódott az Iránnal folytatott közvetett tárgyalásokba, melyek célja egy új tűzszüneti megállapodás elérése és a nukleáris tárgyalások újraindítása.
Az alelnök aktív részvétele arra utal, hogy személyesen vállalta magára az Egyesült Államok kivezetését abból a konfliktusból, amelyet a republikánusok választási vereségét okozta, miközben a kormányzat legmagasabb szintjére emeli a közvetett tárgyalások legújabb fordulóját.
Összegezve – Vance volt, aki a háború kezdete óta az elnök iráni tárgyalója volt, aki felvállalta a kör négyszögesítésére irányuló diplomáciai erőfeszítéseket, és közvetlenül is találkozott a teheráni rezsim magasrangú tisztviselőivel, ezenkívül a jelenleg is zajló háborús készülődés közepette Mohsen Rezaei, az iráni legfelsőbb vezető katonai tanácsadójának címzett levelében hangsúlyozta, hogy az amerikai katonai csapások elkerülését célzó tárgyalásoknak „a nukleáris kérdés megvitatását is magukban kell foglalniuk.”
Emellett, szinte naponta beszél Mohammed bin Abdulrahman Al Thani sejkkel, Katar miniszterelnökével, Aszim Munír pakisztáni vezérkari főnökkel, illetve más közvetítőkkel az Iránnal folytatott tárgyalások helyzetéről.
Az iráni konfliktus helyreállítása érdekében tett erőfeszítései és a végső eredmény, amennyiben két év múlva indul a választáson Vance kampányában meghatározó szerepet fog kapni. Mindezeken túlmenően, és tovább erősítve a megkezdett diplomáciai nyomást személyes tárgyalások felvételét fontolgatja egy magas rangú iráni biztonsági tisztviselővel, – jelentette a WSJ, megerősítve az alelnök vezető közvetítői törekvéseit háború lezárása érdekében.
A Journal forrásokra hivatkozva megjegyezi a republikánusokra nehezedő iráni-ügy legnagyobb politikai tehertételét, minek utána Trump elnök közölte vezető tanácsadóival és partnereivel, miszerint nyitott az Iránnal folytatott tárgyalások újrafelvételére, és felhatalmazta alelnökét a megállapodás módjának keresésére. Ugyanakkor amerikai tisztviselők hangsúlyozták, hogy Vance esetleges, iráni vezetőkkel való személyes találkozójának előkészítése egyelőre mindössze előzetes szakaszban van.
Az előzmények – az említett Rezaeinek címzett októberi levelében Vance találkozót kért. Időpontot egyelőre nem tűztek ki, de a két ország közvetítőkön és szövetségeseken keresztül egyeztet a következő lépésekről.
A jelentés kiemeli, hogy az alelnök és a legmagasabb rangú iráni biztonsági tisztviselők közötti közvetlen találkozó rendkívüli esemény lenne, és alátámasztaná Vance elkötelezettségét a háború lezárása érdekében. Az ügy érdekében az utóbbi időben Steve Witkoff és Jared Kushner elnöki különmegbízottakat is felülmúlva még inkább aktívabban működött közre, vállalva azon politikai kockázatot is, hogy egy esetleges kudarc egyszemélyes arcává válhat.
A korábbi iráni egyetértési nyilatkozatra irányuló tárgyalások kapcsán Trump viccesen megjegyezte, amennyiben alelnöke sikerrel jár, az úgyis az ő érdeme lesz, ellenkező esetben, pedig egyedül őt fogja terhelni a felelősség.
Az ominózus júniusi egyetértési megállapodást (MOU), melynek kidolgozásában Vance is részt vett, Trump magánbeszélgetések során állítólag bírálta az elmúlt hetekben, lehetséges költséges hibaként tüntetve fel. A WSJ két forrása szerint a megállapodás kritikus időt biztosított Iránnak az újjászerveződésre és az olajbevételek növelésére, mielőtt az Egyesült Államok bevezette a tengeri blokádot, ugyanakkor a Fehér Ház egyik tisztviselője cáfolta azon állításokat, miszerint Trump utólag megbánta volna a megállapodást, és kijelentette, hogy a tárgyalófelek jóhiszeműen jártak el.
Ilymódon, az említett Svájcban folytatott legutóbbi Vance-féle iráni béketárgyalás a harcok szüneteltetéséhez és egy egyetértési megállapodáshoz vezetett, ami végül összeomlott a Hormuzi-szoros feletti ellenőrzés homályos megfogalmazása miatt, így nem sikerült elérni, hogy Irán bármilyen kötelezettséget vállaljon nukleáris programjának korlátozására.
Trump korábbi heves kirohanásai, és fenyegetőzései közepette a félidős választásokat követően az amerikai kormányzaton belül a következő lépésekről szóló vita súlypontja eltolódott. Már nem az a fő kérdés, hogy újraindítsák-e a háborút, hanem az, hogy kezdjék-e újra a béketárgyalásokat, vagy egyszerűen tartsák fenn az Irán elleni tengeri blokádot és szankciókat mindaddig, amíg az iráni vezetés nem lesz hajlandó reális békemegállapodás megkötésére.
„Jelenleg a gazdasági hadjárat, az általunk gyakorolt nyomás, valamint az a pusztítás, amelyet gazdasági intézkedéseink az iráni rezsimnek okoznak, olyan jól működik, hogy az elnöknek valójában nincs szüksége nagyszabású katonai műveletek végrehajtására,” – közölte Rubio újságírók előtt a G7-országok külügyminisztereinek keddi párizsi találkozója kapcsán, mely érvelés nem valószínű, hogy Trump hátralévő két kormányzási évében kézzel fogható eredményhez fog vezetni, ezért a bizonytalan politikai vákuumbam, mindent vagy semmit alapon érezheti Vance úgy, hogy eljött az ideje.
A nyilvánosság előtt Trump ugyan elismerte, hogy alelnökének igaza van az amerikaiak háborús elutasítását illetően, ugyanakkor kitart amellett, miszerint Irán megtámadása nukleáris programjuk megsemmisítése miatt a lehető legjobb döntés volt. Az elmúlt napok nyilatkozatai során az elnök ugyan hangoztatta elkötelezettségét a megállapodás irányában, időnként azonban ismét felveti a csapások újraindításának lehetőségét.
Összességében, – a diplomáciai egyetértés útjában Washington szerint Irán irreális követelései állnak, míg a teheráni rezsim lehetőséget lát abban, hogy a republikánusok félidős választási veresége nyomán keményebb feltételeket szabjanak.
Alapvetően azonban a megállapodás útjában a felek közötti kölcsönös bizalmatlanság áll, Teherán úgy érzi, hogy Trump a tárgyalásokat hasonlóan, mint a tavaly júniusi Felkelő Oroszlán izraeli hadművelet, illetve a februári háború kirobbantása előtt mindössze ürügyként használja a bombázások újraindítása előtt, míg Washingtonban úgy vélik, a teheráni rezsim csak az időt húzza, de nem akar érdemben megállapodni.
Ilymódon, az iráni vezetők azt akarják, hogy az Egyesült Államok a tárgyalások újraindításának előfeltételeként oldják fel a tengeri blokádot, szabadítsák fel a befagyasztott iráni vagyont, és enyhítsék az olajiparra kivetett szankciókat, amiről az amerikaiak hallani sem akarnak. A közvetítők bizalomépítő intézkedéseket javasolnak, mint például az Egyesült Államok olyan távolságra vonja vissza repülőgép-hordozóit, amely csökkenti a nagyszabású támadások kockázatát, valamint enyhíti az iráni kikötők blokádját. Cserébe Irán lehetővé tenné, hogy 25 olajszállító tanker áthaladjon a Hormuzi-szoroson, – idézi a WSJ forrásait.
Eközben a háború rendezése körüli politika hatalmi harc Teheránban, és Izraelben is meghatározó. Míg Vance legutóbbi svájci tárgyalópartnere Mohammad Bagher Ghalibaf parlamenti elnök volt, szerepét jelenleg a keményvonalasabbnak tartott Razaei vette át, aki mögött azonban Ahmad Vahidi, a Forradalmi Gárda parancsnoka blokkolja a túlságosan „puhának” vélt megállapodás lehetőségét.
Izraelben Gadi Eizenkot, a kormányalakítással megbízott Jasar párt vezetője levelet írt Netanyahu ügyvivő miniszterelnöknek, és arra kérte, hogy az átmeneti időszakban ne vessen be biztonsági erőket közvetlen és azonnali fenyegetés nélkül, mert ez „pusztító következményekkel” járhat az izraeli demokráciára nézve. A levél nem említi Iránt, de olyan hírekre utal, miszerint Netanjahu a biztonsági vezetők ellenkezését figyelmen kívül hagyva Irán elleni katonai fellépést szorgalmazna. A miniszterelnök törekvéseit a 12-es csatorna tegnapi riportja is alátámasztja, arra hivatkozva, hogy Ejál Zamir vezérkari főnök ismét ellenezte azt a közelebbről meg nem határozott, Irán elleni katonai lépést, amelyet Netanjahu szeretne. Állítólag az október 27-i választás előtt is hasonló lépésnek állt ellen, mert a védelmi vezetők attól tartottak, hogy eszkalációt válthat ki, és meghiúsíthatja a szavazást.
The post Irán az izraeli és amerikai belpolitikai harcok középpontjában first appeared on Új Kelet Live.
Forrás: ujkelet.live
Tokaj