A régi békebeli miskolci vásárcsarnok oldalsó szárnyában külön voltak a tejesek. Ha szembeállunk a főbejárattal akkor jobbra egy kisebb teremben, asztalokon kínálták a friss tejet, a túrót, az édeset és a sós gomolyát. Itt kaphatunk juhtúrót – nem tótot hazait. Az egész csarnoknak volt egy sajátos tejes szaga. Ami délutánonként már keveredett az erős tisztítószerek és fertőtlenítők torokmaró illatával.
Nem mondhatom, hogy teljesen kóser volt itt minden, mert a tejesek is árultak – füstőlt házi kolbászt, szalonnát, hurkát meg néha finom savanyúságot is. Volt idő amikor idős nénikék egy kiló túróval és az igazi zsírpapírba göngyölt irigysárga házi vajjal bebuszoztak Harsányból vagy Kisgyőrből.
Jelenleg nagy a keveredés. A tejesek hagyományosan ma is jobbra sorakoznak. Nagyüzemi módszerrel széles választékkal vannak jelen. Az idős őstermelők innen már kiszorultak. Ám a jó szokásukat megőrizték – egy pultban kínálják a tejes és a húsos árut.
szantograf.hu
Tokaj
