Amíg tehetem nem hagyom annyiba, hogy minden ok nélkül , alaptalan indokkal kezdeményezett intézkedéskor két miskolci önkormányzati rendész durván rám támadt kezeimet hátrabilincselték és a földre vittek ahol kizsebeltek. Szaknyelven kifejezve indokolatlanul ruházati átvizsgálásban részesültem. Ezt követően, másnapra két felbujtott rágalmazóval fegyveres támadással gyanúsítottak meg. Végül egy éves börtönbüntetést kaptam, amelyet két évre felfüggesztettek. Ezzel egyidőben minden ezzel kapcsolatos joghátrány alól mentesítettek.
Történt mindez 2017 novemberében, s azóta folyamatosan küzdök a teljes felmentésemért mivel annak idején azonnal tudomásomra jutott, egy volt rendőr elárulta, hogy egy fontos ember utasítására a rendőrségnek be kellett védeni a támadóimat.Az akkori kapitányságvezető sohasem tagadta és ugyanezt az információt másokkal is megosztotta. Így aztán érthető, hogy a tanúimat máig sem hallgatták meg. Bármennyiszer kértem azt a választ kaptam, hogy már mindent levizsgáltak és ha ismét fellebbezek csak az irattárat gazdagítom. Kiegészítésül a városi kapitányságon zajló nyomozás lezárása óta egyetlen feljelentésemre sem reagáltak, nem intézkedtek és minden protokoll szerint kötelező szembesítést megtagadtak.
Csupán az ügyészség bennfentesei figyelmeztettek négyszemközt , mennyire hálátlan vagyok. Hiszen, ha ők is elhiszik, hogy hetven esztendősen tényleg bárkire is fegyveresen rátámadtam akkor a vádirat végén minimum 5 esztendős letöltendő börtönt javasolnak. Nyugodjak meg, engedjem el, de kikerülhetetlen volt a minimális büntetés kiszabása.
Gyenge vigasz és nehezen emésztem meg, hogy egy uniós jogállamban mindez megtörténhet. Ha nem velem esik meg nem hiszem el.
Ha figyelmesen átböngészik itt az igazoltatáshoz kérő telefonos segítségkéréskor egyetlen szó sem hangzik el fegyveres támadásról. Ez már a mentegetésük céljából készült hazugság amihez szükség volt két felbujtott tanúra, Soltész Krisztinára és Petróczy Attilára akik motiváltan kaphatók voltak erre az aljasságra.
A történtek óta valamennyi az ügyemmel kapcsolatos iratot többször átolvastam magam és ügyvédekkel akik nem sok jóval biztatnak. Hiába volt három per újra felvételi indítvány az ügyészség valamennyit nem éppen sportszerűen elkaszálta. Így aztán most is a következő felülvizsgálatra gyúrok jogász barátaimmal. E közben akadt a szemem elé az aznap kelt esetlap.
Ez írásban és hangfelvételen rögzítette, Tóth Tamás rendész pontosan 13 óra 48 perckor riasztja a bevetési csoportot, első bejelentése szerint – lásd az irományt – a hívó a posta elé kér segítséget igazoltatáshoz.
Az eset és adatlap száma 779 452. Ez szerepel Búzásné Faragó Edit volt vizsgáló nyomozati cselekményt vezető naplójában. Ugyanitt a két rendész egybehangzó vallomása – az első kérésre minden iratomat készségesen, teljes együttműködéssel átadtam.
Ha a két rendész Szabó Krisztián és Tóth Tamás igazat mond, hogy simán ment az intézkedés, minden ellenállás nélkül átadtam az igazolványaimat akkor felmerül a kérdés vajon milyen újabb igazoltatáshoz kér rendőri támogatást egy idős emberhez. Milyen rendőr, nyomozó az akiben ez a rejtély nem fogalmazódik meg és eszébe sem jut a több mint egy évig tartó vizsgálat során rákérdezni. Milyen ügyész az akiben ez az ellentmondást jelző kétely nem merül fel. Egyértelmű, Búzásné Faragó Edit a bebörtönzésemre kapott parancsot és aligha merte volna megkérdőjelezni a felettesi ukázt.
S , most hogy ismét elolvastam ugyanezen az esetlapon az olvasható, a rendészek intézkedésének oka, minősítése: gyanús jármű/ gyanús személy.
A kiérkező helyszínelő a húsz esztendős kék színű Suzuki Vagon orrán lefotózták a nagy polgárőrségi matricát. Nehéz feltételezni, hogy ez lehetett gyanús a rendészeknek. Ha nem ez akkor vajon én lehettem az. Ám ennyi idő elteltével feloldhatnák a titkosítást és elárulhatnák mitől is voltam gyanús a szemükben. Nagyon érdekelne, hogy az egyszerű kék Vogelé nadrágom vagy a rövid barna kiskabátom okozhatott e bennük különös gyanúra okot adó jelenség.
Mivel a vizsgálatot vezető rendőrnő az esemény helyszínén három napig kutatott tanúk után és egyet sem talált olyat , aki ellenem szólt volna bármit felhívta a rendészet igazgatóját és tőle rendelt két felbujtott rágalmazót.
Ami ebben az aspektusban nem egyszerűen törvénytelen , bűnpártolásra való felhívás hanem hivatali hatalommal való visszaélés.
Így aztán jómagam mint hivatalosan gyanús személy alaposan gyanúsítom azt a vizsgálót, aki három nap alatt sem képes kiszúrni, hogy a postával szemközti mélygarázs külső kamerája végig rögzítette az intézkedésnek álcázott megtámadásomat. Nekem első látásra sikerült. Sőt azt is, hogy a hamis rágalmazóim közül az egyik semmit nem láthatott hiszen nyomon követhető mikor érkezik a párjával a posta elé kezében a nagy csomagokkal.
Jóval a földre kerülésem után, s ezt az élettársa aki négy éven át elmulasztotta a mentőkörülmény feltárását nekem első szóra felfedte. Ám hiába a rendőrség megmakacsolta magát a hivatalos vallomás megtétele után sem hajlandóak a szembesítésre.
Tehát, ha valakinek még mindig kétsége volna a történtek körül és nem gyanús számára, hogy engem a gyanússágom okán csak úgy letámadhatnak és megnyomoríthatnak akkor az a személy nekem is gyanús. Egyébként a debreceni ügyészség szerint mindent átvizsgáltak , meghallgatásom és szembesítések nélkül és szerintük minden rendben van.
A Teremtő mentsen meg mindenkit az ilyen elfogult és részrehajló nyomozástól.
