Csányi Sándornak az OTP vezérigazgatójának, az ország legtehetősebb emberének képe úgy él bennünk, hogy Ő az aki együtt disznótorozik Orbán Viktorral, kolbászt és hurkát töltenek, s egymás mellett köpködik a szotyolát a stadion lelátóján. Ezek után lefagytam, amikor a kancellária miniszter lazán leuzsorázza az első magyar bank első emberét. Aki most sértődöttségében besétál a nem éppen kormánypártiságáról nevezetes ATV stúdiójába , hogy figyelmeztessen – ha forintosítják a devizahiteleket az összes bank csődbe megy. Kivéve az OTP -t amely legfeljebb megrendül.
Tehát dúl a harc – folyik a testvérháború. A devizahitelek eltüntetése egy eldöntött kormányprogram, a végrehajtás mikéntje körül folynak már a viták. A kormány és a bankok milyen arányban viseljék el ezt az irtózatos anyagi terhet – ez a kérdés még nyitott. Csányi úr véleménye fontos és szakszerű. Csányi úr nem politikus, közgazdász, bankár pénzügyi szakember, ám ez a program már több mint egy politikai sakkhúzás. Ez a következő választás egyik kampányfogása.
Kit érdekel, hogy ki miért is vette fel a kölcsönt. Szorultságában vagy kapzsiságában. Ki nem sz—ja le, hogy akik ebbe belevágtak nem gondolkodtak valami bölcsen, előrelátóan, nem mérték fel józanul az anyagi lehetőségeiket, nem készítettek egy privát üzleti tervet. Csak azt mondják, mondogatják becsapottak, őket becsapták. Igazuk van, hagyták magukat becsapni, átejteni. Jómagam is ismerem ezt – amikor lapozom az áruházi katalógusokat – benne a nulla forintért azonnal elvihető marhaságokkal. Megkísértenek. Már is keresem a hitelkártyámat, hogy belevágjak az üzletbe. Nem szabad – ilyenkor van szükség az egészséges tudathasadásra – hogy megszólaljon bennünk az értelmesebb agyfélteke – s figyelmeztessen. Ez egy újabb csőbe húzás. Megjegyzem ez nagyban is ugyanígy működik – a mindenkori kormányok is a jövőnket élik fel, kölcsönökből gazdálkodnak. S az már mindegy, hogy szabadpiaci vagy a rosszindulatú IMF pénzéből dúskálunk.
Most ha a kormány a közösből megmenti a szorongatott devizahiteleseket – mit szólnak, szólhatnak azok akik a családi ezüstöt is feláldozva előtörlesztettek. Mennyire lenne igazságos, ha bankok most utólag számukra is visszapengetnének abból az uzsoraszagú lenyúlt forintokból. Hazabeszélek -amikor láttam, hogy a svájci frank törlesztőrészlete már az egeket verdesi, a családom kisegített, önzetlenül. Kamatmentesen, hála nekik, főleg a 94 esztendős édesanyámnak.
Hölgyeim uraim, mi akik álltuk a sarat amíg csak tehettük, s lenyeltük a békát, feltőkésítettük a bankunkat csak járna nekünk is valami pénz. Mikor menjünk tüntetni és hová? Van e valami jó címetek. Éhségsztrájkot már nem vállalok viszont imádom az ilyen látványos piknikeket ahol a televíziós kamerák össztűzében mondatom a magamét. Kártérítést követelünk a bankoktól, mert nem volt elég kitartásunk megvárni, bevárni, hogy elárverezzék a házunkat. Bolond módra fizettünk mint a HM magas rangú alkalmazottai.
