Az átkosban se volt könnyű eladni az újságot. Az akkori fiatalok se vonzódtak az olvasáshoz, egyszerűbb volt ráhangolni a Szabad Európa rádió 41 -49 es hullámhosszára és éjfélig hallgatni Cseke László Teenegerpartyját, a legfrissebb nyugati slágereket. A figyelmesebbek ezen a frekvencián angolul is megtanultak. Egy kedves osztálytársam Bencs Laci – a Teremtő nyugosztalja – kente vágta az angolt – ebben osztályelső volt. Mindannyian tudtuk, hogy Cseke Laci bácsi slágereit hallgatva szívta magába a tudást. No, meg az ezzel együtt hallható rothadó kapitalizmus, ideológiai propagandáját, amely ilyen körmönfontan próbálta megmételyezni a hazai ifjúságot. A zenét időnként olyan hírekkel tarkították, amelyeket a Kossuth Rádióban sose hallhattunk.

S akkor jött a magyar ifjúság heti lapja s kitalálták mi kell nekünk az újságban. Beindították Veres doktor úr rovatát – a sexologus válaszol címmel. Mivel nem manapság kezdtem az újságszerkesztést, tökéletesen el tudom képzelni miként szülték meg a rovatot. Valaki ott a magasban, a kommunista ifjúsági szövetség Duna parti székházában, a vezetés berkeiben hirtelen megvilágosodott.

Mi is érdekelheti a fiatalságot – töprenghetett – miközben aznap már harmadszor paskolta meg a titkárnője formás hátsófelét. A sex, a sex, csapott a homlokára büszkén – lehet, hogy nem volt ennyire tapintatos – talán naturálisabban fejezhette ki magát – a lényeg már is keresték a célnak megfelelő szerkesztőt. Akitől az ártatlan és romlatlan tizenévesek bármit megkérdezhetnek levélben vagy telefonon. Ha az anyuka vagy az apuka már hajlandó ilyen irányú felvilágosító munkára.

A rovat emlékezetem szerint népszerű volt. Miért is ne, akkoriban nem volt még internet, ahol már tanulmányozhattuk volna, hogy csinálják a méhecskék, ha egymásra gerjednek. Abban az átkosban be kellett érnünk az utcán egymásba ragadt szerencsétlen kutyusokkal.  Jobb esetben a strandon, ugyanilyen pózban összegyürködött párokkal, akiket a mentősök betakarva mentettek meg a teljes égéstől. Vidéki pajtásaink meg gyönyörködhettek a kakasok és a tyúkocskák pávatáncában. S akkor kapóra jött Veres doktor bácsi, aki már abban a korban volt, hogy már mindent tudott ebben a témában. Határtalan elméleti tudást halmozott fel és kimondottan élvezte ez irányú áldásos tevékenységét. Könnyű dolga nem volt – a levelek nem jöttek és a telefonok se csörögtek. Annál szemérmesebbek voltunk, hogy őt faggassuk arról, amit a padtársunk is tudott. Különben is jobb családokban kötelező olvasmány volt Fritz Kahn nemi életünk című könyve. Erre ott volt még Hirschler professzor úr, A nők védelmében szerzeménye is. Aki ebből se fejtette meg, hogy hol keressük azt, rojtos rést, amiről egyfolytában álmodoztunk az már nem is érdemelte meg a rá váró örömöket.

A következő részben majd – a doktor úr ül a szerkesztőségben és diktálja a leveleket, magának. Nem borítékolja, nem viszi, az iktatóba a postára csak átrakja az íróasztal másik felére. Hadd lássák a kollégák is, hogy milyen, kíváncsiak ezek az ebadta kölkök.

szantograf.hu