Négy hónappal ezelőtt ünnepeltük zsinagógánk fennállásának kerek 150. évfordulóját. Szép számmal el is jöttek, mint 1861. április 15-én, amikor az alapkőletétel alkalmával a város vezetői beszédeket mondtak, az iskolákból kórusok jöttek, együtt ünnepelt zsidó és nem zsidó. Két év alatt épült fel az a gyönyörű épület, amelynek acél tartóoszlopait még a hámori kohászatban készítettek. Megbecsült szakértelem párosult ebben az időben szakrális célokkal. Az 1100 férőhelyes zsinagóga, Magyarország egyetlen vidéki ortodox zsinagógája 150 éven keresztül adott helyet neves, hittudós rabbiknak, kántoroknak és elöljáróknak, akik azon dolgoztak, hogy a városnak kultúrát, hírnevet és gazdasági fellendülést hozzanak. A vallási épületek mellett, fürdők, piacok, iskolák, kórház és számtalan olyan épület épült a hitközség segítségével, melyeket ma már nem is ismernek. Mindannyian tudjuk, hogy hetven évvel ezelőtt mit kaptunk cserébe. Elmúlt, talpra álltunk és újrakezdtük. Mert muszáj, hisz itt születtünk, ez az otthonunk. Számtalan megpróbáltatás sem tántorította el a híveinket, hogy lássák még a jót és együtt küzdjenek a várossal a közös célokért. Az erő és az akarat azonban folyamatos ellenállásba ütközik, amely az embereket nem csak tettvágyuktól, hanem reményeiktől is megfosztja. Két évvel ezelőtt a műemlékvédelmi hivatal a zsinagógát életveszélyessé nyilvánította, miután alapja megsüllyedt. Nem akartunk belenyugodni, hiszen már másfél évszázada áll és senki nem merte azt a felelősséget vállalni, hogy az ő kezei között váljon porrá. Elkezdtük a végeláthatatlannak tűnő szervezést, kapcsolatfelvételt. Igyekeztünk segítséget kérni az önkormányzattól, a kormánytól, az EU-tól. Levelek és nyomtatványok százait küldtük szét a világba, ám a legtöbb helyről-, akik még érdemesnek tartottak minket a válaszra-, gazdasági okokra való elutasítást kaptunk. Rá kellett jönnünk, hogy nem csak a zsinagógának vannak alap problémái, hanem a társadalom és politika kulturális hozzáállásával úgyszintén. Most azonban már nem tudjuk tovább húzni, emberéletekről van szó, ezért az épületet a nyilvánosság elől bezárjuk. Nem szeretnénk ezt elhallgatni, megbújva tudomásul venni, hanem mindenki számára érthetővé és láthatóvá akarjuk tenni.
Adni szeretnénk a városnak, az embereknek, mint 150 éve, egy olyan napot, ahol bemutatjuk a miskolci zsidóság történelmét, szokásait, épületeit, mindennapi életét. 2013.10.06-án vasárnap 10 és 14 óra között utoljára gyönyörködhetnek a város és az ország egyetlen működő ortodox zsinagógájában. És a záródó kapuk között még kihallatszik az utolsó Smá Jiszroél…
Néhány megdöbbentő adat az elmúlt tíz évből: több mint 600 ezer látogató, 83 koncert és előadás, 160 iskola és szervezet, két nemzetközi sajtótájékoztató, 37 ország képviselőivel.
Szlukovinyi Péter írása
