A média már idejébe elkészíti a maga választási kódexét – ezeket a dokumentumokat megküldik, a pártoknak majd leülnek egyeztetni, finomítani a tervezeten. Hangsúlyozom ezt csak a valóban független tárgyilagos hangvételű újságok, rádiók televíziók esetében szokásos. A közismerten beskatulyázott média vajmi keveset törődik ezekkel a BBC alapelveken nyugvó szokásokkal.
Jómagam viszont régóta hiányolom, hogy választások előtt maguk pártok és a jelöltek is üljenek le egy asztalhoz, legalább egyszer s beszéljék meg a határokat. Igaz, most már sokan vannak – Dunát lehetne velük rekeszteni – ám mégis érdemes lenne vezetői szinten meghatározni , hogy meddig mehetnek el a gyűlölet beszédben, muszáj e minden áron negativ kampányban gondolkodni. Érdemes e ezeket a választási csalásokat amelyek általában a szavazó irodákon kívül szövődnek közösen ellenőrizni. Bent a fülkék mellett ott van bizottság – de legyen egy másik is ami a környék forgalmát felügyelné.
Ki lehetne kötni azt is, hogy szabad e a jelöltek magánéletébe, múltjába turkálni, meddig terjed a család szentsége – megtiltható e a rokoni, felekezeti és nemzetiségi alapon való személyeskedés. Borítékolható, hogy ha meg is egyeznének akkor is lennének magukról megfeledkezett aktivisták akik minden megállapodást felrúgva a cél szentesíti az eszközt alapon úgy kampányolnának ahogyan nekik az jól esik. Mégis megérdemelnénk – mi választók – hogy egy kulturált, kevésbé durva, kirekesztő, gyalázkodó választást is megérjünk már egyszer. Végre.
Kíváncsi lennék melyik lenne az a párt amelyik egy ilyen összehívást kezdeményezne. A kormányon lévőnek kötelessége, az ellenzéknek meg érdeke. Ám mindannyian tartanak a visszautasítástól, nem szeretnének gyengének mutatkozni. Noha éppen ez sugározná a nyugodt erőt, amit annyira hiányolunk.
szantograf.
