Deutsch Miklós, Miskolc egyik legjobb éttermének a tulajdonosa drága Édesanyja halálának emlékére egy vacsorára invitálta a barátait. Az egyszerű, de nagyszerű menü – válogatni nem lehetett – libatepertővel, hagymával kezdődött majd folytatódott vörösboros marhapörkölttel, házi tarhonyával csili csalamádéval. Ez alkalommal sikerült feleleveníteni az összes közös régi emlékeinket, megidéztük azokat a barátainkat akik már nem lehettek velünk. S kibeszéltük, megbeszéltük fontos és kevésbé fontos dolgainkat. Ha valakinek ez időtájt a bal füle forrósodott most már tudja az okát. Csupa szépet, jót beszéltünk róla.
Megjegyzem, ez már a második verzió, az előző beszámolóba úgy kötöttek bele, hogy még nem tanultak meg a sorok között olvasni. Remélem ezzel már az elégedetlenkedők is megnyugszanak. Már csak azért is mert több ilyen hasonló baráti találkozót szeretnénk jövőre is, akár spontán minden indok nélkül. Csak azért gyűlnénk össze a fehér abroszhoz, hogy ne legyünk széjjel. Na meg jólesik barátok között lenni.
S ahogyan szokás – ha vége jó minden jó – jöhetett az eredeti helyben gyártott somlói galuska, amelynek párja nincs a környéken. Ki ne hagyjam, hogy étvágygerjesztőnek háromféle pálinkából lehetett választani. Öcsi, Miklós barátunk jó szokását tartsa meg a Teremtő maximum 120 évig!
