Egy tipikus utcakép, egy mai egy hangos csendélet. Dolgoznak a közmunkások – sosem bántanám őket – szidják őket éppen elegen. Valóban nem leányálom sárga mellényben melózni, miközben jön a szomszéd az ismerős az arra járó rokon és megcsodálja a dolgozót.
A képen egy hölgy éppen azt kéri számon a közmunkásoktól, hogy előtte miért nem seprik össze a leveleket. A lapátra támaszkodók udvariasan megválaszolták – hamarosan oda mennek és előtte is összetakarítják. Hogy közben magukban mit és mire gondolhattak azt sejthetik.
Különben – a Derkovits utca egy kellemes vidék, mondhatnám Miskolc gyöngyszeme. Az itt lakók tisztelet a kivételnek nem várják a közmunkásokat – magunk takarítunk, füvet nyírunk, seprünk és gondozzuk a fákat, bokrokat. Ha leesik a hó mi vagyunk az utolsók a hóeke programjában. Általában csak akkor jönnek ha a szemetes kocsi nem képes már felkapaszkodni ide.
Viszont van az utcánkban egy ház amelyből az utolsó lakó is kihalt. Erzsike néni örökösei még marakodnak az épületen, de az udvart és a környéket már két éve hanyagolják. Patkány, egér csordában kergetőzik a bozótosban – szólnánk, panaszkodnánk, hogy áldatlan a helyzet, hiányzik Erzsike néni dolgos keze. Ő kilencvenen túl rendet tartott a ház körül.
Van e ilyenkor illetékes aki – elrendelheti, hogy a belváros szívében keletkezett dzsungelt megszüntessék. Jó lenne megtudni.
szantograf.hu
