Vannak képek, amelyek egyszerűen minden íráshoz illenek. Illusztrációként. A címe itt valami illatozik.
Ez a miskolci kocsonyafesztivál típikus példája annak, hogy nehéz mindenki kedvére tenni. Volt egy látszólag jól szervezett miskolci rendezvény amelyre akár tagadjuk akár nem a politika vastagon rátelepült. Miért is ne, a rafinált politikus ha teheti tegye is meg. Főleg ha még támogatást is nyújtott ehhez. Közben változott a helyzet és az utóbbi évek kocsonyás bulijai ráfizetésesek lettek.
Mi megszoktuk, megszerettük de hiába a túlszervezett költséges fesztiválok csak becsődöltek – ezt többen is megerősítették. Az elszámolások máig sem történtek meg, a támogatások, a bevételek és a kiadások részletei elvésznek a jótékony homályban. Érdekel e ez minket akik három napig kajtatunk sátorról sátorra és jól érezzük magunkat a fesztiválon? Nem, legalábbis engem nem. A vendéglátósokat se nagyon, számukra egy a fontos a biznisz folytatódjon.
Ehhez nyújt segítő kezet az önkormányzat. Akár úgy is, hogy az eredeti ötletgazdát bevonja vagy kihagyja a folytatásból. Ha a gazdi nem járul hozzá, akkor mi van? Elviszi a városból. Lehet e ezt komolyan venni? Persze, hogy nem a két város között nagy a különbség a népesség számában, tehát oda nem mennek majd a vásározók mint ahogyan a miskolciak se utaznak egy tál elemózsiáért Kazincbarcikára.
A sajtóban folyik a polémia – az ügy kezd politikai síkra terelődni – tök feleslegesen – hiszen ez az egész egy kőkemény üzlet. Amihez kell egy üzleti terv, pontos sarokszámokkal, hogy ebből a fesztiválból ki mennyit profitál vagy kaszál.
Egyébként most ahogyan elnézem a miskolci kocsonya, a fesztivál főétke alaposan a béka feneke alatt mállik.
szantograf.hu
