Emlékszem az első Orbán kormány negyedik esztendejében maga a miniszterelnök jelentette ki a nyugati végeken, hogy véget vet az osztrák wircsaftnak. Talán szó szerint idéztem, a tévében láttam. Vannak dolgok amiket az ember megjegyez.
Már akkor tervbe vették, hogy a haszonbérletbe kiadott, zsebszerződésekkel legalizált magyar földet visszaszerzik az osztrák gazdáktól. Jó nem jó, egy biztos , hogy helyes jó szándék vezérli a célt. Mi más? Ami a miénk azt nekünk kell megművelni.
Csak hát az ottani öregeknek elege van már a földdel való macerából. Elszoktak tőle. Mennyivel egyszerűbb, hogy az osztrák gazda minden hónapban átpengeti azt a háromezer eurót, nekünk meg semmi gondunk az árvízzel és az aszállyal. No, meg az osztrák gazda nagyobb alapú földtámogatást számolhat el az UNIÓ-ban mint a magyar szomszéd, a tulajdonos.
A két illetékes miniszter most szócsatázik. Közleményben okítják egymást, osztják az igét oda vissza. Hogy mi lesz a vége, a fene se tudja. Szerintem a bécsi kolléga tisztában van vele, hogy a magyar agrárfőnök most kampányol, a választás hevében erősnek kell mutatkoznia. Aztán majd összeborulnak, s minden ott folytatodik ahol a cirkusz előtt abbamaradt.
Hogy miért, mert az osztrák gazdák – ha tetszik ha nem jobbak a föld kiaknázásában. Megmaradtak a családi gazdaságok, s ott nem verték szét a mifelénk téeszcsének titulált agrár társulásokat.
szantograf.hu
