Az idén úszunk a kocsonyában mint a valamikori béka. Még pislogunk is. Ha bálról van szó nem hagyhatjuk ki. Így ott voltunk a szikszói kocsonyabálon. Bár a politika és az apolitika beletenyerelt a kocsonya muriba nem érdemes elkeserednünk. A bál fergeteges volt. Ki kell emelnem Fűzesséri József polgármester karrier diplomatákat megszégyenítő köszöntőjét. Elmondta, sose pályázna a miskolciak kocsonya ünnepére. Ám, a sors, a kiszámíthatatlan úgy hozta, hogy Szikszó is helyet kapott ebből, ezért vállalták a bál megrendezését.
Mint öreg báli bútor megjegyzem a zene a helyhez és a miliőhöz alkalmazkodott, jó volt. Időnként még az én lábaim is bizseregtek és táncra perdültem. Volt elegendő ital és étel, tökéletes volt a felszolgálás. A vendéglátók kedvesek voltak és a társaság érzékelhetően jól érezte magát. Minden bál nagy hibája, hogy a szervezők nem találják meg a mulatság és a protokoll közötti időtartam egyensúlyát. Itt győzött a spontaneitás és a józan ész. Maradt idő táncra és dumcsizásra.
Ha valaki azt kérdezi, hogy volt e szó politikáról azt kell válaszolnom, aznap este hat órára sikerült mindezt teljesen kikapcsolni. Voltak párok jobbról és balról is, sőt időnként fel is kérték egymást. Egy szóval normális volt a hangulat. Mintha nem is itthon lettünk volna. Talán egyetlen izgalom az volt, hogy lesz e ötös a héten vagy nem , elviszik e nagy lóvét előlünk vagy marad a remény a következő hétre.
Amikor ezen is átlendültünk – Rózsa Edit kért szót, s hangsúlyozom a kocsonyáról és a békákról beszélt. Csak erről.
Számomra a menü sose közömbös. Ha vacsora csata lett volna olyan nyolcasra pontozom a választékot. Előételként tepertőkrémes pirítós. Majd házi tyúkhúsleves, csigatésztával, finom májas töltelék, sok zöldség és főtt hús minden mennyiségben. Olyan lagzisra sikeredett a nagy tálas tálalás. A régi téeszcsés világ zárszámadó vacsoráira emlékeztető filingje volt még a helynek is. Egyébként az önkormányzat kultúrháza a mostani inkubátor ház valamikor zsinagóga volt.
A második fogás igazi vegyes tál volt. Négyszögletes, s minden sarkában találtunk valamit. Juhtúrós sztrapacska marhapörkölt, sült burgonya, libacomb és rablópecsenye mindehhez párolt vörös káposzta. Végül finom krémes torta ami már kezdett kifogni a kedves vendégeken.
Azt se hallgatom el, hogy ez a bál nem olyan volt mint amilyet a Palotaszállóban megszoktunk. Viszont a vendéglátó kedvessége, az ügyhöz való hozzáállása mindent feledtetett. Szikszó polgármestere még egyszer mondom nem pályázik Miskolc babérjaira, a kocsonya ünnepre, ám szívesen társul minden jó kezdeményezéshez.
S ki ne hagyjam az idei második kocsonyaünnep – a fesztivált majd most hétvégén lesz Miskolc Tapolcán.
szgráf.
