Valamikor – ki emlékszik már rá a miskolci nagykönyvtár ott volt az Erzsébet téren, a mostani MAB épületében. Majd amikor felépült az új a Népkertben akkor költöztek el innen. Szép idők, amikor a könyvtár nem csak kölcsönző volt hanem egy kulturális centrum. Minden magyar tanár számon tartotta, hogy ki tagja az iskolai vagy a városi könyvtárnak. Minden üdülőben létezett egy kulturos, könyvtáros státusz. S még két forintért megvehettük az olcsó könyvtár sorozat vagy ami még szebb darabonként 26 -ért az Aranykönvytár sorozatot díszkötésben. Máig is őrzöm mind az ötvenet.
A könyvtár azt hiszem évente egy forint volt, s kinek jutott eszébe, hogy az egyszerre kivehető hármat ne vigye vissza idejében. Legfeljebb hosszabbítást kérhetünk.
Nekem speciel szerencsém is volt a könyvekkel, mivel a családunk akadt egy kedves nénikém aki a Bajcsy Zsilinszky úti könyves áruházat vezette évekig. Mert arra felé nem csak borkóstoló volt, de mára csak az élte túl az évek zivatarát.
Szóval a könyv számomra mindig is érték volt becsben tartottam . Ma már komoly könyvtáram van és azt érzékelem, hogy az internet világában a nyomtatott irodalomnak lőttek. Itt van az E book. Szeretjük nem kedveljük, jómagam a frissen kiadott mű illatát is fontosnak tartom, de az idő felettem is elszállt. Mint egy gerontológus barátom vigasztalt, szó sincs idősödésről. Mondjuk azt, hogy időt állók lettünk. S mindjárt más.
Tehát úgy érzem, hogy a nagy könyvtáram nyűg, porfogó. Nehezen válok meg tőle, de ha valakoit mégis érdekel alkalmi áron megveheti.
Az alkalmi könyvvétel egy igazi bizalmas tranzakció. Mert ugye ebből könnyen kikövetkeztethető a tulajdonos érdeklődési köre. Tehát akit érdekelnek a könyveim – előzetesen jelezze.
Senkit ne zavarjon meg, hogy tavaly nekem is megjelent három művem. Bár ebből is van néhány szabad példány nem ezek a fontosak.
Az ecetfák városa, a Gyurcsány szabadon és a Kádártól Castróig könyvekből van egyenként hét darab. Ez is eladó, akár dedikálással is.
