Noha gyakran megfordulok a miskolci Bajcsy Zsilinszky úton , csak most vettem észre ezt a járda reklámot. Bár a Postabank jó másfél évtizede eltűnt a piacról a reklámja kitörölhetetlen. Ha a Princz Gábor nevével fémjelzett pénzintézményre gondolok eszembe jut a hatalmas bankmaci és a nagy pánik.
Elárulom, hogy amikor Sándorné dr. Dombi Margit volt az igazgató kaptam az unokámnak egy postabankos medvét. Olyan nagy volt, hogy lepedőbe csavarva hoztam le a Szemere utcai székházból. Nem szerettem volna ha mindenki látja a tévé reklámból jól ismert, hanyatt dőlő állatkát. Sokáig őriztem a családból valaki elajándékozta. Ha meglenne magam mellé tenném az anyós ülésre, fejére húznék egy fekete nagy kalapot és innentől nem hiszem, hogy akadna valaki át mutogatna.
Ott voltam a sorban a bank pániknál is, amikor Margitka hősként viselkedett. Dühös emberek, betétesek száza sorakoztak ott és Ő kiállt eléjük és megnyugtatta – mindenki megkapja a pénzét, csak egy kis türelmet kér. Akinek ez már fogytán volt, elment a Tiszai pályaudvar szombaton is nyitva tartó postájára és ott simán kivette a lóvéját.
A járdán pedig még mindig ott a bank logója . Csak azért, hogy figyelmeztessen – bank élt, él és élni fog. Mikor milyen név alatt, de köztünk marad. Semmi pánik!h
