Ilyet se nagyon látni már mifelénk. Jáva 05. Életem első motorja volt a Danuvia előtt.
Ez a piros kétszemélyes motor 1968 -ban a mennyországot jelentette. Már a Földes Gimnázium előtt ezzel parkoltam. Két bukósisak volt hozzá, hiszen sose lehet tudni. Az egyik Csehszlovákiából volt , Gagarin fejfedőjére hasonlított. S ez is piros volt, olyan férfiasan piros. Nagyon jól húzott ez az ötven köbcentis motor. Etettek, hogy ha ricinust teszek bele akkor gyorsabb lesz.
A megyét ezzel bejártam, sőt egyszer a Balatonra is elmentem vele. Hazafelé már vonattal hoztam. A pályára nem lehetett felmenni vele a régi hetesen keringtem vele egy álló napig. Talán akkor ment el a kedvem a motorozástól.
No meg akkor, amikor az egyik mögöttem ülő benzintyúknak- így hívtuk a bátor hölgyeket akik mögénk csimpaszkodtak – Varga Józsi barátom anyukája kék Trabant kombijából kiszólt – felajánlotta, elviszi. A hölgy bemutatott neki egy ilyenkor szokásosat. Én viszont már akkor se kedveltem az ilyen kínos szituációkat.
S milyen a sors , azt hittem, ezt a húzását sose adhatom vissza Józsinak. Ám egyszer csak egy benzinkútnál stoppolt. Pestre jött velem felvettem, s közben beolvastam neki. Emlékeztettem milyen undok módon viselkedett. Pestig kellett hallgatnia. Bocsánatot kér, bevallotta nem volt valami fair húzás. Megbocsájtottam nem raktam ki Gödöllőnél, bár szerintem ő már Mezőkövesdnél kiszállt volna szégyenében.
