Bizonyára jobb lenne hallgatni. Nem láttam, nem hallottam, semmi közöm hozzá, mindenki azt csinál amit akar, oszt jó napot. Csak képtelen vagyok erre, mert meg láttam ezeket a képeket. Soha nem voltam a büszkeség napi felvonuláson, nem is kívánkozom oda. Mondanám az intim, hálószoba ügyek a magánszférába tartoznak.Sajnos a természet időnként furcsa tréfát űz az emberekkel, megesik bármely jobb családban, hogy a csemetéjük szexuális érdeklődése nem az elvárt irányba fordul. Még nem hallottam olyanról aki ennek tapsikolt volna.
A szocialista táborban képmutató módon hosszú ideig a másságot börtönnel sújtották. Arra se gondoltak, hogy akik a saját neműk iránt vonzódik másra se vágyik mint az ilyen zárt közösségi létre. Majd jött a demokrácia és az ezzel együtt járó szabadosság. Erről jut eszembe – Torgyár úr felszólalt a parlamentben, mondta, toleráns vagyok, semmi bajom a mássággal kérkedőkkel, s szeretném ha ez nem lenne kötelező. Ritkán értettem egyet vele, de akkor bátornak tituláltam. Rá is szálltak a jogvédők és az elvarázsolt érdekeket védő aktivisták.
Régimódi, konzervatív toleráns vagyok , jómagam is vallom, hogy az ilyen és az ehhez hasonló parádék nem azt a célt szolgálják amit a másság képviselői elvárnának. Sajnos, nem képesek más fejével gondolkodni és minden megmozdulásuk annyira provokatív, hogy csak hergelik a közvéleményt. Nem is csoda – amikor az izzó nap alatt őket védelmező rendőr azt üvölti az ellenük tüntetőknek, hogy ne bántsd, ne dobáld a buzit…! S ez még csak hagyján, az a szerencsétlen rendőr aki a szabadnapján szinte a semmiért biztosítja ezeket a demonstrációkat a közpénzből, az adóforintokból, velünk együtt miket gondolhat magában. Tudom átérzem.
Nem vagyok prűd, nem vagyok álszent akkor is megnéztem a szexfilmeket amikor még be kellett csempészni és büntetés járt érte. Ám ebben a kérdésben újra kellene gondolni, hogy van e szükség erre a nyugatról importált büszkeség napi vonaglásokra. Szembe mehetünk e az uniós elvárásokkal, s ha engedélyezik egy zártabb intimebb területre korlátozzák. Ezeket kellene úgy végig gondolni, hogy közben a döntéshozók ne a másságban élők szavazataira spekulálva engednek a kisebbség nyomásának.
Remélem senkit nem bántottam meg és bízom benne, hogy olyan megértéssel fogadják mint amennyire magam is tolerálom az érintettek személyes jogait. A lényeg, hogy a rejtőzködés és a semmire sem való hivalkodás közötti egyensúlyt kell megteremteni. A társadalmi békéért.
