A kalaptartóban mindig is divat volt valamit kitenni.
Egy időben a bólogató kutya volt a sláger. Egy rendes volánforgató természetesnek tartotta ezt hamarabb megvenni mint az autót. Még csak a Merkur sorszámot jegyeztette, de a kutyája már utazásra készen állt.
Na majd jöttek a WC papír tartó kalapok. Német szokás, tőlük vettük át. Egy olyan kalpag amibe diszkréten elrejthető a toalett kellék.
Na az volt a csúcs amikor árulni kezdték a véres kezeket amiket a csomagtartóból lehetett kilógatni. Általában annyira élethű volt , hogy aki nem ismerte ezt a trükköt jelezte a rendőröknek: most ment el egy kocsi előttem amelyből kilógott egy sérült kéz.
A kamu rendszámok az amerikaiak, azok is mentek egy ideig. S íme az új dizájn – hátul kiírni, ebben egy Istennő utazik.
Persze ezt még lehet egy kicsit variálni. Mindenesetre én hátul egy fekete ernyőt tartok. Nem a legjobb hely erre. Egyszer ugyanis Bécsben olyan vihar, zápor kerekedett, hogy az esernyőt lehetetlen volt elővenni. Hátra kellett mászni a kocsiban.Na, de ebből se tanultam semmit. Most is ott tartom.
Tokaj
